A mángold sokáig inkább dísznövényként kapott helyet a veteményesekben, ma azonban ismét egyre többen termesztik a konyhakertben is. Hosszú ideig szedhető, jól tűri a nyári meleget, ráadásul szinte minden része felhasználható.
Aki azonban először készíti el, hamar szembesül vele, hogy a levelek és a vastag levélnyelek nem egyformán viselkednek a konyhában. Néhány egyszerű fogással viszont könnyen kihozható belőle a legtöbb íz és érték.
Kétféle alapanyag egy növényben
A mángold (Beta vulgaris subsp. vulgaris) a cékla közeli rokona, de nem a gyökeréért, hanem a leveleiért és húsos levélnyeleiért termesztik. A két növényi rész eltérő szerkezetű, ezért az előkészítésük sem azonos. A levelek vékonyak és gyorsan puhulnak, míg a levélnyelek rostosabbak, ezért valamivel hosszabb hőkezelést igényelnek.
A frissen szedett mángold minősége gyorsan romlik, ezért lehetőleg a betakarítást követően érdemes felhasználni. Hűtőszekrényben, nedves konyharuhába csomagolva legfeljebb egy-két napig őrzi meg frissességét.
A gondos mosás nem maradhat el
A mángold levelei között könnyen megül a homok és a föld, ezért előkészítéskor az alapos mosás az egyik legfontosabb lépés. A tő alsó részét és az esetleg sérült leveleket célszerű eltávolítani, majd a leveleket leválasztani a levélnyelekről.
Az idősebb növények vastag levélnyele külső rétege rostos lehet. Ilyenkor zöldséghámozóval vékonyan lehúzható a héj, bár a zsenge növényeknél erre általában nincs szükség.
Rövid hőkezeléssel marad a legjobb
A mángold sokoldalúan felhasználható, de a túl hosszú főzést nem hálálja meg. Kevés olívaolajon hagymával és fokhagymával párolva néhány perc alatt elkészül, és kiváló köret lehet húsok, halak vagy grillezett sajtok mellé. Tésztás ételekhez, rizottóhoz, sós pitékhez vagy rakott fogásokhoz is jól illeszkedik.
Ha főzni szeretnénk, a levélnyeleket érdemes előbb a forrásban lévő, enyhén sós vízbe tenni, majd néhány perc múlva hozzáadni a leveleket. Mire a levélnyelek megpuhulnak, a levelek sem főnek túl.
Fagyasztás előtt ajánlott rövid ideig blansírozni, majd jeges vízben lehűteni. Ezzel jobban megőrizhető a színe, az állaga és a minősége a tárolás során.
Nyersen is fogyasztható, de nem mindenkinek ajánlott nagy mennyiségben
A zsenge levelek salátákba is kerülhetnek, ugyanakkor a mángold – a spenóthoz hasonlóan – oxálsavat és nitrátot is tartalmaz. Ezek mennyisége fajtától, termesztési körülményektől és az évszaktól is függhet.
A főzés a vízben oldódó oxalátok és a nitrát egy részét csökkentheti, ezért azok számára, akik hajlamosak vesekőképződésre vagy orvosi javaslat alapján oxalátszegény étrendet követnek, a hőkezelt fogyasztás kedvezőbb lehet.
Tápanyagokban gazdag levélzöldség
A mángold energiatartalma alacsony, ugyanakkor jelentős mennyiségű élelmi rostot, folátot és K-vitamint tartalmaz, emellett kálium-, magnézium- és vastartalma is számottevő. A K-vitamin fontos szerepet játszik a normál véralvadásban és a csontanyagcserében, ezért a mángold értékes része lehet a változatos étrendnek. K-vitamin-tartalma miatt azonban a véralvadásgátló kezelésben részesülőknek ajánlott az étrend összeállítását kezelőorvosukkal egyeztetni.
A kiskerti termesztés egyik előnye, hogy a növény folyamatosan szedhető: nem kell egyszerre betakarítani, elegendő a külső leveleket rendszeresen leszedni. Így hosszú heteken át friss alapanyag áll rendelkezésre, amely megfelelő előkészítéssel jóval több, mint egyszerű spenóthelyettesítő.
Képek: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
