A világ nagy tavainak és víztározóinak több mint fele zsugorodott az 1990-es évek eleje óta, főként az éghajlatváltozás miatt, ami fokozza a mezőgazdasági, vízenergia- és emberi fogyasztásra szánt víz miatti aggodalmakat – állapította meg egy friss tanulmány.
Egy nemzetközi kutatócsoport arról számolt be, hogy a világ legjelentősebb édesvízforrásaiban a mennyiség csökkent. Ez Európa és Ázsia közötti Kaszpi-tengertől a dél-amerikai Titicaca-tóig is igaz a közel három évtizeden keresztül végzett munka eredményei alapján. Az évente elvesztett mennyiség mintegy 22 gigatonna. Ez körülbelül 17-szerese az Egyesült Államok legnagyobb víztározójának, a Mead-tónak.
Fangfang Yao, a Virginiai Egyetem felszíni hidrológusa, aki a Science folyóiratban megjelent tanulmányt vezette, azt mondta, hogy a természetes tavak hanyatlásának 56%-át az éghajlat felmelegedése és az emberi fogyasztás okozta, és a felmelegedés „ennek nagyobb hányada”.
A klímatudósok általában úgy gondolják, hogy a világ száraz területei szárazabbak lesznek a klímaváltozás hatására, a nedves területek pedig nedvesebbek lesznek, de a tanulmány még a nedves területeken is jelentős vízveszteséget mutatott ki. „Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni” – mondta Yao.
A tudósok csaknem 2000 nagy tavat vizsgáltak meg műholdas mérésekkel, éghajlati és hidrológiai modellekkel kombinálva.
Megállapították, hogy a fenntarthatatlan emberi használat, a csapadék és a lefolyás változásai, az üledékképződés és a hőmérséklet emelkedése globálisan csökkentette a tavak szintjét, 1992 és 2020 között a tavak 53%-ában csökkent ez az érték. Közel 2 milliárd ember, akik kiszáradó tavak közelében élnek, közvetlenül érintettek, és sok régió szembesült a hiányokkal az elmúlt években.
A tudósok régóta hangsúlyozzák, hogy meg kell állítani a globális felmelegedést 1,5 Celsius-foknál, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás legkatasztrófálisabb következményeit. A világ jelenleg 1,1 fok körüli mértékben melegszik.
A tanulmány szerint a fenntarthatatlan emberi használat miatt kiszáradtak a tavak, mint például a közép-ázsiai Aral-tó és a közel-keleti Holt-tenger.
A tavak egynegyedében megemelkedett a vízszint, gyakran a távoli területeken, például a Belső-Tibeti-fennsíkon végzett gátépítések eredményeként.
