A kaporleves az élesztőpástétomhoz hasonlóan régen a „szegények eledelének” számított – bár a háború után ki nem volt szegény? Az emberek megszokták, hogy nincs hús, de így is, miután konszolidálódott a helyzet, a (vidéki) lakosság java legfeljebb hetente egyszer evett húst, jellemzően a hét végén.
Így éltek az én nagyszüleim is, akik aztán később nem is nagyon tudták felvenni a ritmust a „modern világ” folyamatos húsfogyasztásával. A nagymamám és az anyukám sokszor főzött húsmentesen. Sosem tudtam eldönteni, vajon azért, mert anno megszokták, vagy azért, mert ezek az ételek voltak a számukra megszokott „otthoni ízek”?
Akárhogy is volt, sokszor került az asztalra kaporleves, amiről anyukám mindig elmondta, milyen egészséges.
A nagymamám azért szerette, mert szívbeteg volt és a kaporleves, erős vízhajtó hatásának köszönhetően tehermentesítette a sokszor fájó, vizesedésre hajlamos lábait. Anyukám azért szerette, mert a kapor csodás emésztés-elősegítő hatással bír – sőt, ha valakinek gyomorpanaszai vannak, azokat is enyhíti, neki pedig akadtak időnként epeproblémái.
De ha a családban valakinek fájt a feje, akkor is előkerült a kaporleves, mert tényleg elmulasztotta a legmakacsabb fejgörcsöket is. (Utólag azt hiszem, ebben a leves viszonylag magas sótartalma is közrejátszott és a tálaláshoz kitett friss, nyers kapor.)
Nem csoda, hogy a kaporról már a Biblia is említést tesz, hiszen gazdag vitamin- és ásványianyag-tartalmának köszönhetően rendkívül egészséges. Remek vas-, réz-, magnézium, folsav- és cinkforrás, folsavakat, A-, E- és B-vitaminokat tartalmaz.
Ennek ellenére a legtöbb ember csak ritkán használ kaprot, akkor is legfeljebb egy csipetnyit szór a soron következő tökfőzelékbe vagy a grillezni szánt halakra, pedig a kapor nagy(obb) mennyiségben, főételként is megállja a helyét.
Most azonban lássuk a régimódi kaporlevest, amibe nem kevesebb, mint 3 jókora friss kapor csokor kerül!
Kaporleves főtt tojással
Hozzávalók: 3 nagy csokor friss kapor, 2 nagyobb vöröshagyma, kevés olívaolaj, 3 evőkanál liszt, 2-3 teáskanál őrölt pirospaprika, néhány szem köménymag, 5 szem fekete bors, 1 mokkáskanál szerecsendió, csipetnyi őrölt bors, só, ételízesítő, 1,5 liter víz
A habaráshoz: 2 dl tejföl + 1 evőkanál liszt
A tálaláshoz: főtt (vagy buggyantott) tojás, friss kapor
Elkészítés:
1.) A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk, és kevés olajon üvegesre pirítjuk.
2.) Hozzáadjuk az apróra vágott kapor 2/3 -át, és megforgatjuk, majd rászórjuk a lisztet, és néhány percig pirítjuk. Ügyelünk rá, hogy ne égjen le. Hozzáadjuk a pirospaprikát is, és felöntjük kb. 1,5-2 liter vízzel. Borssal, köménymaggal, szerecsendióval, sóval, és egy pici ételízesítővel ízesítjük, majd felforraljuk és néhány percig takaréklángon főzzük.
3.) A lisztet egy nagyobb bögrében összekeverjük 2 evőkanál vízzel, hogy csomómentes legyen (célszerű habverőt vagy botturmixot használni), majd hozzáadjuk a tejfölt, és csomómentesre keverjük. A levesből apránként merünk hozzá, és mindig homogénre keverjük, majd a habarékot a levesbe öntjük, és óvatosan megrottyantjuk, nehogy összeugorjon a tejföl benne. Hozzáadjuk a maradék kaprot, fedő alatt állni hagyjuk, miközben elkészítjük a tojásokat.
4.) Egy nagyobb lábasban vizet forralunk, kb. 2,5 litert, és beleteszünk 2 evőkanál ecetet, 1 teáskanál sót, és 1 csapott teáskanál cukrot. Felforraljuk a vizet, majd takarék lángon gyöngyözve forrni hagyjuk, és egy kicsi merőkanálba egyenként beletéve a tojásokat, mindet a forró vízbe tesszük.
Ha elég ügyesek vagyunk, egyben „kifordulnak” a vízben a merőkanálból, és nem esnek szét. Kb. 5-7 perc alatt minden tojás megfő, pláne, ha egy lapos kanállal mindnek a „feneke alá” nyúlunk, hogy ne tapadjanak le az edény aljára. Ha elkészültek, szűrőkanállal kimerjük őket, és a kaporlevesben tálaljuk. Aki nem akar ezzel a tojással bajlódni, készítsen sima főtt tojást a leveshez.
Tálaláshoz kínálhatunk plusz tejfölt, frissen vágott kaprot, pirítóst.
Nálunk, a gyerekeknél úgy „ment át” ez a leves, hogy azt mondtuk nekik, ez egy vidékies, fűszeres tojásleves. Imádták. Azt mondták, olyan az íze kicsit, mint a tökfőzeléké, és hogy milyen isteni benne a tojás.
Egyszer óvatlanul azt mondtam nekik, holnap kaporlevest főzök. Rögtön bemondták, hogy „na ne, ők a kaprot egyáltalán nem szeretik”. Mondtam, ez az a tojásleves, amit úgy imádtok. Mire ők, jaaaaaa, akkor jó, jöhet, az jó lesz!
Így hát a kaporleves álnéven vonult be a családi recepttárba – a férjemmel pedig mindig nagyon nevetünk, amikor a három óriás csokor kaprot beleszórjuk a fazékba, majd a kész levest kitesszük a „zöldfűszereket nem kedvelő” gyerekeink elé az asztalra, akik aztán dupla tányérral vesznek belőle.
(Vezérkép: KTRYNA/Pixabay)
