A szerves hulladék „eltüntetésének” megfelelő módszere a komposztálás. Ezt mindenki a meleg időhöz köti, pedig télen sem kell lemondanunk róla.
A házban és ház körül keletkező szerves hulladékot egyre többen komposztálják Magyarországon is. A természet hihetetlen varázslata, ahogyan a levelekből, zöldségmaradványokból, tojáshéjakból idővel tápanyagban gazdag humusz keletkezik, így abból a kertünk önellátóvá is válhat. Vigyázni kell azonban, mert a komposzt esetenként fertőzési forrást jelenthet, nem szabad válogatás nélkül mindent belehelyezni.
Kevesen tudják, hogy a kórokozók egy része képes túlélni a komposztálási folyamatot, így magunk fertőzhetjük meg velük a kultúrnövényeinket. Tilos tehát olyan növényi részeket a komposztba helyezni, amelyeken szabad szemmel is látszik a kórokozók jelenléte, például a taplóké, amelyek kifejezetten szívós termőtestek.
A komposztálás, vagyis a szerves anyagok mikrobiális lebontása exoterm, azaz hőtermelő folyamat. A komposztdombok általában melegebbek a környezetüknél, a keveréssel, szellőztetéssel pedig lehűtjük, ami zavarja a lebontási folyamatokat. Felmerülhet a kérdés: télen egyáltalán nem folytathatjuk a komposztkészítés hasznos gyakorlatát?
Meglepő módon a válasz: dehogynem! A mikróbák ugyanis a leghidegebb időjárási körülmények közt is végzik áldásos munkájukat, még ha lassabban is a megszokottnál. Ha azonban megfogadunk néhány jó tanácsot, akkor a végeredmény kielégítő lesz. Érdemes összeszedni a kertből az avart és a lehullott gallyakat még az első hó előtt, hogy a téli komposztáláshoz megfelelő alapanyaggal rendelkezzünk.
Építsünk nagyobbat!
A hideg évszakban célszerű a szokottnál nagyobb komposztdombot készítenünk, akár 1 köbméter kiterjedésűt is, mert az biztosan nem fog átfagyni, vagyis beindulhatnak az említett exoterm folyamatok. Néha gőzölögni is látjuk majd a kupacunkat, de ne aggódjunk, ez teljesen természetes látvány olyankor.
A melegebb hónapokban alapvető, hogy a komposztunkat néha átforgassuk, ezzel ugyanis gyorsítjuk a lebomlást. Télen ezt el kell felejtenünk, örüljünk, hogy van némi hő a halom belsejében, amit munkára tudunk bírni. Nem ördögtől való, hogy akár szigeteljük is a dombunkat, például száraz levelekkel, mulccsal, faforgáccsal, vagy akár szalmával (természetesen gyomokat egyik se tartalmazzon).
Télen különösen ügyelni kell arra, hogy a komposzthalom nedvességtartalma megfelelő legyen. Víz hiányában a mikroorganizmusok nem tudják elvégezni a munkájukat. Ez úgy előzhető meg, ha például a száraz konyhai hulladékot kidobás előtt kissé megnedvesítjük, illetve a dombunkat akár fóliával is letakarhatjuk. A cserépkályhában, kandallóban keletkező fahamuból is használhatunk, de csak csínján: az a jó, ha meg sem látszik, hogy kevertünk belőle a komposztunkba.
Tippek a téli komposztáláshoz:
