Földbe süllyesztett üvegház – a walipini hazai sikere

Vendvidék

Hihetetlen, hogy ebben a kicsi országban – és ez a közhelyszerű rácsodálkozás teljesen őszinte – akadnak térségek, amiről alig-alig tudunk valamit, és most elnézést kérek azoktól, akik teljességgel biztonsággal mozognak a Vendvidéken (Rábavidéken). Ez a terület az Őrségi Nemzeti Park része, és mindössze hét falu található a területén. A lakóinak, illetve egykori lakóinak eredetéről heves vita dúlt, hiszen tartották őket a vandálok, ősszlávok leszármazottainak, sőt felmerült az is, hogy egyszerűen szláv magyarok.

Az mára elfogadottá vált, hogy a vendek etnogenetikailag a délszláv népcsoporthoz sorolhatók, de rendelkeznek önálló identitástudattal és nyelvvel. A vend falvak, akárcsak a nem vend falvak jelentős része, elöregedett, már-már néptelenné vált, amikor is, a rendszerváltást követően, elkezdték maguknak felfedezni azok, akik hosszabb vagy rövidebb időre maguk mögött akarták hagyni a várost. Az újrakezdők közül jó páran nem csupán pihenni jöttek ide, hanem a környezetbe illeszthető vállalkozásokat hoztak létre, falusi vendégházakat, bioudvarokat, és így tovább. Az újrakezdők között volt Gyenes Csilla és Galambos Gyula is, akik Orfalun vertek tanyát. És megálmodták, felépítették a Vadvirág méhes- és gyógyítókertet.

Vadvirág méhes- és gyógyítókert

A NATURA 2000-es területen fekvő gazdaság mintegy három és fél hektáros terület, amelyet kaszáló, gyümölcsös és rét alkot. A kaszáló-gyümölcsös nem az a gyümölcsös, amelyben szabályosan ültetvényben sorakoznak az almafák. Ez egy másik történet. A vend házat körülölelő kettős hasznosítású kaszáló-gyümölcsös nagy időket „megélt” fa matuzsálemekből áll, amelyek hol többet, hol kevesebbet, de még teremnek.

A házigazdám, Galambos Gyula azt meséli, nem túl régen a Göcseji Természetvédő Alapítvány felmérte az ilyen jellegű, Vasban, Zalában, Göcsejben található gyümölcsfákat, és mintegy 700 különböző alma- és körtefajtát tudtak meghatározni. Ebből négyszáz külön névvel is rendelkezett. Csilla és Gyula tehát büszke tulajdonosai az ősi fajtákból álló kaszáló-gyümölcsösnek, nagy szeretettel gondozzák és benne vezetett ökosétákat tartanak a turistáknak. Sietve leszögezik, hogy a gondozás csakis metszésből áll, amit rendszeresen elvégeznek. Permet nem éri a fákat, termesztésen ennek velejárója, hogy ha megtámadják a hernyók, akkor minimális lesz a termés. Bár, jegyzi meg Gyula, abban az évben akkor a rigó is háromszor költ, a következő évben pedig nincs gond a rovarokkal.

A házigazdák, akik egyben ennek a helynek a megálmodói-létrehozói is, magukat újrakezdőként aposztrofálják, Gyula méhész, Csilla pedig biológia-földrajz szakos tanár. A gyümölcsfákon és rajtuk kívül számos élőlény is él itt, amelyek egy részével konyhakész állapotban is lehet találkozni, hiszen a szabadon tartott őshonos állatok húsát feldolgozzák, fogyasztják, falusi vendégasztal formájában értékesítik is. Ez mind azonban nem rendkívüli, hiszen az országban számos helyen lehet (szerencsére) ilyen jellegű vendéglátással találkozni, azonban gyógyító méhesház viszonylag kevés akad, ha egyáltalán akad az országban.

Gyógyító méhesház

Itt azonban van egy, amely a hétköznapi szemlélő számára első pillantásra megtévesztően hasonlíthat egy szép kis szaunaépületre. Ez az építmény szolgál az úgynevezett apiterápiás kezelésekre. Ez pedig a következőképpen történik: A házacskában két ágy található, alatta pedig számos méhcsalád, kaptárjaikban. A méhek nem jutnak fel a lakórészbe, de folyamatos mozgásukkal, szárnyrebegtetésükkel feláramoltatják oda a méhkaptár levegőjét. Az illatos, propolisszal teli kaptárlevegő jót tesz az immunrendszernek, sok minden más mellett, például bizonyos allergiás, légúti megbetegedésekre is jól alkalmazható. A folyamatos halk méhzümmögés hatására meditatív állapotba kerülnek a gyógyító méhesházban lévők, elszenderednek, van aki mélyebben is elalszik.

Gyula elmondja, hogy bár Magyarországon kevésbé ismert a méhesház, Ausztriában, Németországban, Szlovéniában annál inkább. Sőt, – mondja- tőlünk keletre is elterjedt, Ukrajna falvaiban járva is gyakran lehet ezzel találkozni.

Ha máshonnan nem, hát Micmiackótól tudjuk az alapigazságot, hogy

ahol méhek ott méz is akad. A területen mintegy harminc kaptár van kihelyezve, amely lakóinak, na meg a körülöttük elterülő gyógynövényültetvénynek, gyümölcsösnek, mezőnek, köszönhetően hagyományos és ritkaságszámba menő mézek közül válogathat az ide betérő. Gesztenye, akác, hárs, erdei édesharmat méz és vadvirágok nektárjából készült nyári virágméz mellett olyan különleges apiterápiás készítmények is fellelhetőek, mint a propoliszos virágporos krémméz, a fenyőrügyes erdei édesharmat méz. Gyula büszkén mondja, hogy 10 termékük (méz, lekvár, szörp) rendelkezik az Őrségi Nemzeti Park Védjegyével.

És akkor jöjjön most végre a walipini…

Ami egy meleg hely. Egyrészt tényleg az, másrészt ez a név jelentése. A walipini, ami nem más, mint egy speciális üvegház, dél-amerikai indiánoktól származik. Mintegy húsz évvel ezelőtt indult, némi túlzással, világhódító útjára, ugyanis, mint azt tapasztaljuk, azért nem botlunk lépten-nyomon walipinibe. Pedig úgy tűnik, ez egy valóban jó dolog, és némi módosítással jól alkalmazható hazánkban is. A földbe süllyesztett üvegház lényege, hogy egyesíti a passzív napenergia felhasználását és a föld hőtartóképességét. Házigazdám szerint, a kivitelezése sem túl bonyolult, néhány baráttal összefogva, majd a kalákát egy jó bogrács pörkölttel és egy rekesz sörrel honorálva, egy pár hét alatt meg lehet építeni.

Azért vannak buktatók, amire mindenki maga jön rá, az építés, alkalmazás során, hiszen interneten elérhetőek segédanyagok, de a helyi talaj, éghajlat adottságait is figyelembe kell venni. Nem beszélve arról, hogy nagy a felhasználható anyagok skálája, amelyek sajátossága, szerelése, rögzítése is más és más. Ami igen lényeges, mint minden hasonló építmény esetében, az a tájolás.

Az Orfalun található walipini, amely 3,5 x 5,5 m-es, déli lejtésű dombon fekszik, a szükséges 1 és fél méteres mélységet pedig egy Bobcat segítségével mélyítették ki. Az alapot zsalukőből rakták ki, a falak pedig bontott téglából készültek. A domb lankás részén másfél méter magas, a meredek részén két és fél méter magas a fala. Itt a tetőszerkezet okozta a nehézséget, már maga a döntés is, hogy milyen megoldást válasszanak. Lehet üveget, sőt használt ablaküveget is, vagy akár fóliát is használni. Gyuláék a polikarbonátra tették le a voksukat, az üveg esetében a sűrű gerendázást akarták elkerülni, a fóliánál pedig féltek, hogy a viharos erőjű szeleknek, hónak, fagynak nem tudna ellenállni, így gyakran kellene cserélni. A tető építésénél, mondja Gyula, nagyon kell figyelni a szigetelésre, a gerendánál kell, hogy találkozzon a polikarbonát lemez. Azt is elmondja, hogy összességében nem a polikarbonát a legnagyobb kiadás, hanem a csatlakozásoknál használt gumi csíkok, leszorító csavarok, az alumínium szegélyek és szerelvények.

A walipinin belül emelt ágyások vannak, ahol februártól novemberig lehet aktívan termelni. Márciustól szedhető a saláta, retek, újhagyma. Jól megteremnek az olyan hosszú tenyészidőjű zöldségek, mint például a chili. A walipiniben termesztett paradicsomuk eddig nem kapta el a fitoftórát, ami a szabadföldi termesztésben gyakran elviszi az egész termést. Jól átteleltethetők benne az olyan fűszernövények, mint a petrezselyem, zeller, bazsalikom, koriander, rozmaring stb. A walipini belső falán elhelyezett polcokon palánták nevelhetők, nyáron a nagy melegben gyógynövények, gomba szárítására is alkalmas a földbe süllyesztett üvegház.

Nyáron a fokozott napsugárzás, a magas hőmérséklet okozhat gondot, ezért a walipini árnyékolásáról, szellőztetésről, illetve öntözéséről folyamatosan gondoskodni kell. Az árnyékolást zöld madárhálóval lehet biztosítani, a szellőztetést pedig a kereszthuzat adja, az ajtóval szemben ugyanis szükséges nyitható ablakot kialakítani, ahol a levegő ki- és beáramlik a helyiségbe. Erre megoldás lehet az is, ha kéményt helyezünk el a tetőre, ahol a meleg levegő távozni tud.

A nyári melegben minden nap kell öntözni, ezért érdemes a walipini tetejéről lecsorgó esővizet felfogni, összegyűjteni és ezzel megoldani az öntözést. A tavaszi és őszi éjjeli lehűlés kompenzálására hasznos dolog vízzel teli tartályokat elhelyezni benne. Ha kevés a tér, akkor a falra helyezzük a tartályokat, egyébként tehetjük az ágyások közé is. Ezek a vizet tartalmazó tárolók kiegyenlítik a walipini klímáját, napközben felmelegszenek, a hidegebb órákban pedig radiátorként bocsátják ki magukból a hőt.