Beszélgetésünk előtt két hónappal még Magyarország egyik legnagyobb modern és kortárs művészeti galériáját vezette, most pedig itt ülünk, legalább negyven fok árnyékban, és a legelésző mini póni ménest nézegetjük, felelős állattartásról beszélgetünk, az idillt pedig csak az ütemes zaj töri meg, mivel az egyik racka a szarvát próbálgatja a deszkakerítésen. Koroknai Editnél, a Kortaportán jártunk…
A napokban jutott eszembe, hogy gyermekkoromban a családom teljességgel híján volt a felelősségteljes állattartás szemléletének. Állatok jöttek-mentek az életünkben: hazavittem egyet, a szüleim tiltakoztak egy darabig, aztán mégis maradhatott, majd tovább adtak rajta, vagy elkóborolt, rosszabb esetben pedig elpusztult. Nem tanították meg azt, hogy mekkora felelősséggel jár, ha valaki háziállat tartására vállalkozik. Felnőttként ébredtem rá, hogy mekkora érték, ha a gyerek úgy nő fel, hogy vannak körülötte állatok, és tudatosan mutatják meg neki, hogy tartásuk mivel jár, pontosan mivel is tartozik annak az élőlénynek, amelyet magához vett.
Itt, a Kortaportán az egyik célunk, hogy megtanuljanak a gyermekek – és, ha szükséges, velük együtt a szüleik is – gondoskodni róluk. A másik, és ez talán még ez előzőnél is fontosabb: segítünk nekik eldönteni azt, hogy egyáltalán szükségük van-e állatra az otthonukban. Valóban kell-e otthonra nyúl, kutya, bárány, netalán ló. Ez utóbbiba sokan belefutnak, mivel a gyerek elkezd lovagolni, a szülei azt gondolják, van hely, elfér, jöjjön hát. Pedig a ló tartása közel sem olyan egyszerű, mint az a lovardába kilátogatva tűnik.”
Farmos játék a valóságban
A döntés megkönnyítése érdekében Edit és csapata az online világból ismert farmos játékot képezték le a valóságra: hús-vér baromfikról, birkákról, nyulakról, kecskékről lehet gondoskodni, akár személyesen, akár virtuálisan. Igen, akár virtuálisan is, bár Edit hangsúlyozza, a cél egyértelműen a személyes kapcsolat lenne, de tagadhatatlan igény van a virtuális kontaktusra is:
„Ami ennek a szolgáltatásnak a létrehozására tovább ösztönzött, az volt, hogy láttam, a járvány alatt mennyire nehéz azoknak a családoknak, akik egy kisebb alapterületű lakásban élnek és gyakorlatilag sehová nem mehetnek onnan. Másrészről, mivel évek óta foglalkozom velük, közvetlen tapasztalataim vannak a „Z” generáció médiatudatosságáról, médiaműveltségéről. Lógnak a kütyükön, mindig tovább és tovább lépnek, közben maguk is kirekesztődnek, elmagányosodnak. Ezt azonban sajnos – és mindezt kutatások támasztják alá – nem érzik, sőt azt gondolják, tudatosan használják az eszközöket. Ezek a tapasztalások adták azt az ötletet, hogy megcsináljuk a farmos játékot élőben is, vagyis a gyerekek, felnőttek együtt tartsanak nálunk egy vagy több általuk kiválasztott kisállatot úgy, hogy ellátásukat akár személyesen, akár online biztosítják.”
A személyes ellátás, azt gondolom, nem igényel túl sok magyarázatot, nézzük tehát a másik lehetőséget, amire a példa, egy meseházszerű tyúkól formájában épp az orrunk előtt van: „Itt áll ez a házikó, amelyhez egy 50 m2-es terület tartozik, zárt kifutóval és egy otthonról vagy bárhonnan 24 órában nézhető kamerával. A bértartó több csomagból választhatja ki, hogy hány darab, illetve milyen állatokat kíván itt tartani. A mi kínálatunk baromfik terén is igen széles: lehetősége van kacsát, bütykös libát, tojóhibridet, saját keltetésű fogolyszínű magyar tyúkot, japán tyúkot vagy akár kendermagost is választani. A tulajdonos az etetést, itatást virtuálisan végzi el. Az a feladata, hogy szánjon erre időt, mint ahogy az is, hogy kamerán keresztül ellenőrizze, minden rendben van-e a lábasjószágokkal. Természetesen, ha elfelejti, akkor sem hagyjuk éhezni, szomjazni az állatokat, de a nemtörődömségért pontokat vonunk le. Abban az esetben pedig, ha az állattartó kijár személyesen is, hiszen mégiscsak ez lenne a cél, természetesen plusz pontokkal jutalmazzuk. Ezekből, ha többet is összegyűjt, akkor növelheti a területét, vagy még egy állattal gazdagodhat. A tojás, az állat pedig mindig az övé. Mi mindemellett természetesen az állattartásra vonatkozó információkkal, sőt mesékkel, életkorának megfelelően ellátjuk.”
Edit elmondja, hogy azt reméli, a most még csak pár fős bértartó szám a közeljövőben növekedni fog, ez pedig magával hozza azt, hogy közösség/közösségek jöjjenek létre, amelyek tapasztalataikat megosztják egymással, vagy akár új ötletekkel tudják ezt a szolgáltatást gazdagítani.
A liliputiak, avagy öt csoda szép mini shetlandi póni
A Kortaportán azonban nemcsak a meseházszerű tyúkólak és lábasjószágok, hanem igen sok más állat is található, amelynek méretei a gyermekek igényeihez igazodnak. Liliputi birodalom ez, ahol törpe kecskék, minnesotai törpemalacok mellett a farm sztárjai, a mini pónik is laknak…
„Mini farm mini lovakkal: öt csuda szép mini shetlandi póni (Maja, Mia, Mammamia, Missi és a minden igyekezet ellenére örökké fésületlennek tűnő, torzonborz kis Moha). A Wood-Island Tenyészet női csapata júniusban költözött hozzánk, és itt, a Kortaportán folytatja az alapítói által megkezdett útját. Erdei-Szigeti Babett és Erdei-Szigeti Dávid munkájának köszönhetően gyönyörű kis ménest vehettünk magunkhoz: Mia tavasszal töltötte be negyedik életévét, és ha minden igaz, jövő tavaszra kiscsikóval is gyarapítja a csapatot. A félénkebb Missi inkább a tyúkokkal kokettál, és ugyancsak vemhesnek tűnik, az apa mindegyik esetben Justin v. Stal de Kosterij (Dusty). Maja leginkább a csikóját védi, és nemrég csatlakozott a társasághoz Mammamia, aki gyönyörű szemeivel rögtön belopta magát minden kétlábú szívébe, a négylábúakkal azonban még harcol, kis termete ellenére a rangsorban minél előkelőbb helyet követelve magának. A minicsapat mini csúcsfeje Moha, a legkisebb és legfiatalabb kanca, aki anyjával, Majával utazott ide. Mindketten rögtön otthon érezték magukat a farmon, de egyelőre Moha minden egyéb irányú próbálkozás ellenére leginkább egy szőrgombóc vagy pamutgombolyag látszatát kelti. De mindennek ellenére igyekszünk nem elkényeztetni.”
Edit kiemeli, hogy bár a pónikkal kapcsolatosan gyakran hallani rossz tapasztalatokról, minden ellenkező híresztelés ellenére ezek idegrendszere tökéletes, teljességgel alkalmasak arra, hogy egy kisgyerek megtanulja velük-rajtuk a lóápolás alapjait: „Megtanulhatják azt, hogyan kell megközelíteni egy lovat, miképpen kell patát tisztítani, fel- és leszerszámozni, ezt követően jóval egyszerűbb lesz nekik mindezt egy úgynevezett nagy lóval megtenni.”
Agillity, terápiás jellegű tevékenység
A mini pónicsapat, egyrészt szintén a tudatos állattartás megtanítását segíti, másrészt olyan szabadidős tevékenységet biztosít, amely terápiás jellegű is. Edit lovas edzői képesítése lehetővé teszi, hogy a gyerekek az agillity keretében a lovakkal együttműködve küzdjék le az akadályokat, amelyek épp akkorák, amekkorát ők maguk is szívesen vesznek. Ebben az esetben nem a lovacskák hátán ülve történik az irányításuk, hanem vezetve őket: együtt lépnek, oldanak meg feladatokat, így válik mindez együttműködésen és részvételen alapuló szabadban eltöltött kreatív foglalkozássá.
„Ezek a pónik hihetetlenül rugalmasak, van, amelyik soha nem ment a pályán, és második alkalommal simán fellépett a billenő pallóra is. Lenyűgöző, hogy mennyire bíznak az emberben, hamar rácsatlakoznak a gyerekekkel való közös munkára, ők pedig megtanulják, hogy a közös feladatmegoldás a lényeg, nem az, hogy átráncigáljuk a „társunkat” a pályán, hanem az, hogy megismertessük a feladatot, meggyőzzük, hogy képes megoldani azt.”
A porta egy másik, elkülönített részén él évek óta két nagy ló, tulajdonképpen a porta első lakói: Leona, a magyar sportló kanca és Tivadar, az erősen túlméretezett hucul. „Ők egyelőre csak saját lovaglásra és barátkozásra laknak itt, de reményeink szerint idén sikerült fedeztetni Leonát, és tavasszal talán egy sportló csikóval is gyarapodna a csapat. Bértartásra azonban szívesen fogadunk már most is lovat, sőt, a nálunk születő mini shetlandik is maradhatnak, ha bértartó gazdára-barátra találnak.”
Heti rend a látogatóknak
Bár még alig száradt meg a festék a meseházikón, de a porta heti rendje, amely alapján az idelátogatók tájékozódhatnak, már összeállt: „Állatbarátkozós felügyeletre minden hétköznap várjuk a gyerekeket már 7.30-tól egészen 18 óráig, akár egész napra, akár csak 1-2 órára, amíg a szülők bevásárolnak, ügyet intéznek. Ezeken a napokon reggelenként egy kis munkába is bevonjuk az ide érkezőket: közösen megetetjük és megitatjuk az állatokat, talicskázunk, vizet hordunk, beszénázunk, zöldséget és gyümölcsöt aprítunk, majd adagolunk. Tízórai után a mini pónikkal foglalkozunk, aztán pedig a könnyebb játékoké a terep: különböző természetes anyagokból játékokat készítünk, kavicsot festünk, bambuszt faragunk, nyomokat keresünk, szalmabunkert és labirintust építünk, sárlevest főzünk, délután pedig a hűvösebb erdőben traktorozunk.
A programokba akár korán reggel, akár napközben bármikor bekapcsolódhatnak a gyerekek, de egy dolog fontos: hogy előző nap bejelentkezzenek. Szerdán és vasárnap nyílt napokat tartunk, 9 és 11 órától várjuk a gyerekeket, családokat póniagilityre, akadálypályás bemutatóra és közös gyakorlásra, állatsimogatásra, etetésre, erdőjárásra, traktorozásra, növénygyűjtésre, barkácsolásra, szalmavár- és bunkerépítésre. Szombatonként pedig alkotónapokat terveztünk a Kortaportán: kortárs művészek és művészeti szakemberek, illetve pedagógusok segítenek a nyomkeresésben, egy-egy festészeti vagy egyéb technika kipróbálásában, de megmutatjuk azt is, milyen nyomot hagyunk a környezetünkben, miért fontos a felelősségteljes állattartás, mire figyeljünk, mielőtt háziállatot vennénk, mi mindent lehet természetes anyagokból készíteni, hogyan kapcsolható mindehhez a mese és a kortárs művészet, vagy épp miként lehet gyorsan jó videót és fotókat készíteni telefonnal, ha már úgyis olyan sokat a kezünkben van. A legkisebb, 30 kiló alatti gyerekek pedig bármikor felülhetnek egy kispónira, hogy megérezzék a mozgását, a ritmusát, az egyensúlyt. És ami talán mindennél fontosabb: gyógypedagógusok is segítik a Kortaporta munkáját: előzetes bejelentkezés alapján lehetőséget biztosítunk terápiás jellegű foglalkozásokra is, gyógypedagógusokkal közösen.”
Tervek és a hozzájuk szükséges energia is van még bőven, a gond csak az, hogy a nap mindössze 24 órából áll. Edit, többek között, jelenleg azon töri a fejét, hogy lehetne megoldani, hogy a látogatók a Kortaportán egybefüggően több napot is el tudjanak tölteni, hiszen erre egyre nagyobb igény lenne…
