Edward Lee séf, étteremtulajdonos nagyjából mindent elért szakmájában amit lehetett, hiszen több alkalommal bejutott a James Beard Foundation-díj döntőjébe, az Iron Chef America és a Top Chef című műsorokban is szerepelt, szakácskönyvet írt Smoke and Pickles címen… Valószínű, hogy mégis hiányzott valami az életéből, ugyanis úgy döntött, hogy sajtot készít, disznósajtot. Mármint igazit, vagyis hús és por nélkülit, egyszerűen kocatejből.
Az, hogy ez mennyire egyszerű, vagy sem, azt majd döntse el mindenki maga. Mint arról a Modern Farmer riporterének beszámolt, a célja mindezzel az volt, hogy megcáfolja a tévhitet, miszerint a disznótej rossz és szalonnaízű.
Ezzel szemben meg akarta mutatni, hogy finom, hihetetlenül tápláló, és minden adottsága megvan ahhoz, hogy megfelelő eljárással fantasztikus sajtot készítsenek belőle. Mindemellett az is hajtotta, hogy ő legyen az első, akinek az éttermében étlapra kerül ez a különlegesség.
A lap riporterének beszámolt arról, hogy már a tervének megvalósításakor igen hamar komoly nehézségekbe ütközött, mégpedig a fejésnél:
„A kecskék sem szeretik, ha megfejik őket. De ha megrúg egy kecske, akkor legfeljebb zúzódásaid lesznek, ám ha megnyom egy 250 kilós koca, akkor viszont halott vagy. Ez az alapvető gyakorlati oka annak, hogy az emberek nem próbálkoznak ezzel a művelettel. Senki más nem elég őrült, ahhoz, hogy ezt megtegye.”
Úgy tűnik, Lee elég őrült volt. Végül is a komoly erőfeszítéseit minimális siker koronázta, mindösszesen annyi tejet sikerült szereznie, amelyből egy kis ricottát tudott készítenie, így elképzeléseit nem tudta szélesebb körben bizonyítani.
A világ legdrágább (sertéstej) sajtja
Ha azt gondolnánk, hogy Edward Lee volt az egyetlen, akinek eszébe jutott az, hogy disznósajtot készítsen, akkor bizony tévedünk. Többen is próbálkoztak ezzel a művelettel, többek közt Erik Stenink holland sertéstenyésztő.
A családi gazdasága, a Piggy’s Palace nem csak emiatt vált ismertté, hanem már az volt a tartási körülmények, illetve ahogy a gazda nevezte, a boldog disznók miatt is. A szabadon tartott sertéseknek ugyanis ( többek között) saját trambulinjuk, tavuk és csúszdájuk is volt.
Visszatérve a sajtkészítésre, a boldog sertések tulajdonosa a kocák fejésében nagyobb sikert ért el, mint a séf, hiszen az összegyűjtött tejből valódi sajtot készített, amelyet el is adott. Nemes cél vezette, mégpedig az, hogy adományt gyűjtsön ezáltal egy hollandiai gyermekrák elleni küzdelmet támogató jótékonysági szervezet számára.
A nevét titokban tartó vásárló által kifizetett összeget így a jótékonysági szervezet kapta meg. És mekkora volt ez az összeg? 2300 dollár/kg, vagyis bő 800 eter forint… A holland gazda elismerte, hogy rendkívül időigényes volt a folyamat, amelyben többen részt vettek, de az is leszögezte, hogy ha újból ekkora felajánlás érkezne, akkor ismét nekirugaszkodna a feladatnak.
És jöjjön a szamártejből készült
Ha már szóba került a világ legdrágább sertéssajtja, akkor nem hagyhatunk említés nélkül egy másik különlegességet, a szamártejből készült Pule sajtot. Ebből egy kiló mintegy 300 ezer forintba kerül, nem meglepő hát, hogy jelenleg ezt tartják a világ legdrágább vagy legalábbis egyik legdrágább sajtjának.
Talán némi magyarázat erre az árképzésre az, hogy nőstény szamár mindössze 0,2-0,3 liter tejet ad naponta, és ezt is csak a tejtermelési időszak alatt. Egy kiló Pule sajt előállításához 25 liter szamártejre van szükség, ezt a mennyiséget pedig megközelítőleg 50 szamártól lehet kinyerni.
A Pule sajtot kizárólag a Szerbiában található Zasavica Nemzeti Park szamarainak tejéből készítik, egy év alatt nagyjából 100 kilót állítanak itt elő belőle.
A Pule sajt 2012-ben vált világhírűvé, annak köszönhetően, hogy elterjedt a hír, miszerint Novak Đoković szerb sztárteniszező annak köszönheti eredményeit, hogy ezt a sajtot, illetve innen származó (szamár) tejtermékeket fogyaszt. A hírről azóta kiderült, hogy megalapozatlan, de addigra a sajt ismerté vált az egész világon.
És a jávorszarvas sajt?
Bár közel sem annyira különleges, mint a sertéstejből készült, de azért nem is egy kommersz termék, ismerjük el. Többek között azért, mert ezt az állatot sem egyszerű megfejni, és a tejhozama sem túl bőséges, hiszen megközelítőleg 3,8 liter tejet tud leadni naponta.
Bjursholmban, Észak-Svédországban egy családi gazdaságban, az Elk House farmon jávorszarvas tejből 4 különböző sajtot állítottak elő. Ezek közül a feta volt a legnépszerűbb, amit növényi olajban tartósítottak. Ezentúl a magas fehérjetartalmú tejből készítettek még a Camembert-hez hasonló, lágy, fehér sajtot nemespenésszel bevonva, illetve krémes kéksajtot és szárított kéksajtot is.
Jak + szarvasmarha = a világ legkeményebb sajtja
A Himalája keleti területén élő pásztorok a chauri (jak és szarvasmarha keveréke) tejéből készítik el azt a sajtot, amely valószínűleg a legkeményebb a világon. A chhurpinak nevezett tejtermékről, illetve a pásztorok életéről a BBC készített összeállítást. Eszerint az eleve kemény állagú sajt fokozatosan rágósabb lesz, minél tovább rágcsálják azt.
A chhurpi egyik egyedi tulajdonsága, hogy nagyon alacsony a nedvességtartalma, ez segít abban, hogy 6-12 hónapig erjesztve, szárítva és állatbőrben megfelelően tárolva hónapokig, sőt évekig ehető maradjon. Így a pásztorok mint fehérjeforrásra támaszkodhattak rá a hosszú utak során, valamint gond nélkül szállíthatták azt és a távoli piacokon értékesíthették is.
Mivel mind az erjesztés, mind a kiszárítás meghosszabbítja az élelmiszer eltarthatóságát, a chhurpi különösen jól használható ezekben a nagy magasságokban, ahol nehéz friss és/vagy fehérjedús élelmiszerekhez hozzájutni az ott élő embereknek. A puha chhurpit, mielőtt füstölnék és szárítanák, gyakran használják currykben, levesekben és savanyúságban uborkával és retekkel együtt, míg a kemény fajtát önmagában rágcsálják.