Tényleg (szinte) minden, amit a gyephasználatról tudni érdemes

„Mer a legelő akkor jó, ha olyan, mint a bunda. Ha sűrű a gyep. De az is van egy igazság, hogy jányt lámpavilágnál, füvet harmaton kell nézni, akkor szép.” (Luby Margit gyűjtése, 1937)

A közel évszázados igazság ma is áll. De nem csak sűrű, élő is kell legyen a gyep. Manapság már a modern eszközöké a főszerep, a gyepgazdálkodást lehet természetkímélő módon folytatni. Mindig tartsuk szem előtt: a gyep elsősorban élőhely! A füves területeken élő fajok fontos résztvevői az ökológiai egyensúlynak, ezért nemcsak ők, de velük együtt a terméshozam is sérülékeny. Megóvásuk ezért a természetvédelem és a gazdálkodó közös célja.

Ismétlés a tudás anyja, és nincs ez másképp a gyepen való gazdálkodás szabályainak betartásával sem. Különösen aktuális ez most, hogy kezdetét vette a csillagászati tavasz (03. 20.), éledeznek a gyepek, a jószág pedig hamarosan indulhat a legelőre.

VÉDETTSÉG

Nem árt újra és újra átvenni a védett földterületek különböző fajtáit. Ha van kéznél a 2024-es Gyepgazda Naptár és Kisokosból, az első oldalakon mindez alaposan kifejtésre került. Ha nincs, a HNPI kiadványának elektronikus változata ITT letölthető. 

Nem védett területek

Ha egy terület nem áll természetvédelmi oltalom alatt, még nem feltétlenül értéktelen. Sőt, helyes gazdálkodási gyakorlatot követve akár nagyban javulhat is a terület ökológiai állapota, ami hosszabb távon gazdasági haszonnal is kecsegtet.

A nem védett területek esetében a hatályos természetvédelmi törvény (TvT) mérvadó, mely az élőhelyek általános védelmével kapcsolatban több gazdálkodói alapelvet is megfogalmaz, például:

• A gazdálkodást a talaj és a természetes élővilág maradandó károsodása, a védett élő szervezetek tömeges pusztulása, biológiai sokféleségük számottevő csökkenése nélkül kell végezni.
• Gyepgazdálkodás elsősorban a gyeptípushoz igazodó legeltetéssel, kaszálással történhet.

Országos jelentőségű védett területek

Az országos jelentőségű védett területek egy része fokozottan védett minősítésű. Az ilyen területeken a gyepgazdálkodás csak a természetvédelmi célokkal és – ha van ilyen – a kezelési tervvel összhangban végezhető!

Natura 2000-es oltalom alatt álló területek

A Natura 2000-oltalom alatt álló területeket gyakran összekeverik az országos jelentőségű védett területekkel. A kettő nem ugyanaz! Annyi viszont igaz, hogy egy terület gyakran mindkét kategóriába egyszerre beletartozik.

Nagyon fontos, hogy a Natura 2000-területeinkre vonatkozó földhasználati szabályokat akkor is be kell tartani, ha a gazdálkodó nem igényli a Natura 2000-területekhez kapcsolódó kompenzációs kifizetéseket!

VÉDETTSÉGTŐL FÜGGETLEN ELŐÍRÁSTÍPUSOK

MTÉT (magas természeti értékű területek)

Vannak a nemzeti park igazgatóság által kijelölt ún. magas természeti értékű területek. Ezeken különböző célprogramokra jelentkezhetnek a gazdálkodók, és az ezekre vonatkozó speciális előírások betartásával anyagi előnyre tehetnek szert.

Részletekért olvasson bele a Gyepgazda Naptár ide vonatkozó részébe, vagy keresse a Gyepvédelmi Tanácsadó Szolgálat munkatársait.

HMKÁ (helyes mezőgazdasági és környezeti állapot)

A HMKÁ előírások célja, hogy a támogatásban részesülő gazdálkodó földterületeit jó mezőgazdasági és ökológiai állapotban tartsa. Az alábbi táblázatban megtalálható, hogy pontosan kiket érintenek ezek az előírások:

KÖZVETLEN TÁMOGATÁSOK KÖZÜL (EMGA):	VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK KÖZÜL (EMVA):
– alapszintű-jövedelemtámogatás (BISS) – az Agro-ökológiai Programhoz kapcsolódó támogatás (AÖP) – anyajuhtartás támogatása – anyatehéntartás támogatása – hízottbika-tartás támogatása – tejhasznú tehéntartás támogatása – szálas fehérjetakarmány-növény termesztés támogatása – fiatal mezőgazdasági termelők támogatás	– AKG kifizetés – ökológiai gazdálkodásra történő áttérés, ökológiai gazdálkodás fenntartása – Natura 2000 mezőgazdasági területeknek nyújtott kompenzációs kifizetések – kompenzációs kifizetések természeti hátránnyal érintett területeken

Az előzőekben a különböző védettségi kategóriák és előírási formák oldaláról közelítettük meg a gyepgazdálkodás kérdését, most lássuk ugyanezt a helyes gazdálkodási módok nézőpontjából.

KASZÁLÁS

A múlt század elejéig, amikor még a kaszálás gépesítése nem kezdődött el, a kaszálás lassú ütemű munkafolyamat volt, ami kézi szerszámmal és emberi erővel történt. A betakarítás lassan haladt, egy nagyobb területen akár hetekig elhúzódhatott, így létrejöttek frissen kaszált, le nem kaszált, illetve különböző mértékben újrasarjadt foltok is. Mai szóhasználattal élve a táj mozaikossá vált. Így minden állat megtalálhatta az optimális élőhelyet, a növények magot tudtak érlelni. Ez a természetes módszer akaratlanul is garancia volt az élővilág változatosságának megőrzésére.

Ma, a gépesített mezőgazdaság korában már egészen más a helyzet. Hogy a száz évvel ezelőtti természetes állapothoz hasonlót elérjünk, nagy odafigyelés szükséges nem csak a természetvédelem, de a gazdálkodó részéről is.

Mindent a maga idejében

Mikor kaszáljunk? Ezt elsősorban a fű érettsége és az időjárás határozza meg, ám a gazdálkodó elképzelését fontos természetvédelmi tényezők is árnyalják: a gyep aktuális állapota, az ott élő fajok igényei stb. Éppen ezért védett területen a kaszálás bejelentés–, illetve engedélyköteles (lásd a fenti táblázatokat). A természetvédelmi szakembernek így lehetősége van felülvizsgálni egy adott terület állapotát a kaszálás előtt, hogy annak feltételeit és idejét meghatározhassa.

Az alábbi táblázat ezekről ad vázlatos tájékoztatást.

Natura 2000 területeken a kaszálás bejelentés köteles. Gyakori probléma a kaszálás bejelentők beküldésének módja és ideje. Fontos megjegyezni, hogy NEM 5 nappal (naptári), hanem 5 munkanappal a kaszálás előtt kell a kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt bejelenteni! A bejelentést írásban kell megtenni a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság (NPI) felé. Ha nem tudjuk, melyik NPI illetékes a területen, segítséget nyújthat az interneten szabadon elérhető OKIR web alkalmazás. Az alkalmazásban „Nemzeti park igazgatóságok működési területe” dobozt bejelölve a térképen megjelenik az NPI-k országos kiterjedése.

A HNPI működési területén gazdálkodók számára a kaszálás bejelentéséhez szükséges formanyomtatvány és a beküldéssel kapcsolatos hasznos információk IDE kattintva érhetők el. A gyorsabb ügyintézés érdekében javasoljuk az elektronikus beküldési módot előnyben részesíteni.

Élni és élni hagyni

A kaszálás a gyepterületeken végrehajtott drasztikus beavatkozás, legalábbis a fűben élő élőlények szempontjából bizonyosan. Éppen ezért az sem mindegy, milyen kaszatípust használunk. Az erre és a következőkben tárgyalt vadriasztó láncra vonatkozó kötelezettségeket és ajánlásokat az alábbi táblázat tartalmazza.

Védett természeti területen igen fontos, egyúttal betartandó előírás a kaszálást végző gép haladási sebessége (max 4-5km/h!). A gép kezelője így észlelheti a talajon lévő fészekről megugró, felrepülő madarat (pl. túzok), és ezáltal ki tudja kerülni a fészket vagy a fiókákat, másrészt ha a munkagép tempója lassabb, akkor az erre képes állatoknak több esélyük van kitérni előle.

Az alkalmazott kasza típusának megfelelően vadriasztó láncfüggönyt is szükséges a gépre szerelni. A megfelelő sebesség betartásával együtt ez már jelentősen növeli a kasza útjában lévő élőlények túlélési esélyét. Az országos védett és Natura 2000 területeken a vadriasztó lánc használata minden esetben kötelező. (Használata ugyancsak kötelező apróvadas vadászterületen található táblák kaszálása során is.)      

Az eszköz felszerelésének módja azonban nem mindegy, a nem megfelelően felszerelt láncok nem töltik be funkciójukat és a legtöbb esetben balesetveszélyesek is. Mivel ilyen feltét – szabvány hiányában – kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kapható, a gazdálkodó feladata ennek helyes kivitelezése és felszerelése. Ebben segít a következő magyarázó ábra:

Talpalatnyi menedék

A kaszálás térbeli menete a gyepen élő állatok biztonsága szempontjából meghatározó. Legkedvezőbb a terület középpontjától kifelé haladó kaszálás, mert ekkor az állatok a kaszálatlan részek felé tudnak menekülni. Ezt nevezzük kiszorító kaszálásnak.

Ha egy időben nagy területen végezzük a munkát, azzal búvóhelytől és táplálkozási helytől fosztjuk meg az állatokat. Ezért (is) fontos a kaszálatlan részek, az úgynevezett búvósávok meghagyása, melyek menedéket biztosítanak a gyepek állatvilágának a kaszáláskor és azt követően. A kaszálatlanul hagyott területek aránya Natura 2000 esetén 5-10%, MTÉT esetén 10-15% kell legyen.

Egy nagyobb tábla esetén alkalmazható ökölszabály, hogy 60-100 méterenként kaszálatlanul hagyunk egy-egy 6 m széles sávot. Kisebb, keskenyebb táblák esetében a búvósávokat a terület adottságai szerint kell kialakítani. A kaszálatlan terület akkor fejti ki legjobban hatását, ha a búvósávok összefüggő hálózatot alkotnak a kaszált területen.

Bizonyos fajok (pl. haris) jelenléte esetén a kaszálatlanul hagyandó területet célzottan kell kijelölni az illetékes természetvédelmi őr útmutatása szerint.

Nagy területek (>20 ha) esetében a búvósávok fennhagyása helyett/mellett célszerűbb a mozaikos kaszálás alkalmazása. Ebben az esetben a kaszálandó területet nem egyszerre, hanem időben eltolva, 2-3 részletben kaszálják le. Fontos, hogy a kaszálások között legalább egy hónap teljen el, hogy az elsőként lekaszált területen a növényzet újra sarjadhasson, mielőtt a fennhagyott rész kaszálása megkezdődik. Bővebben a hagyássávokról ITT tájékozódhat.

LEGELTETÉS

A kaszálással ellentétben a legeltetés módja korántsem változott annyit az elmúlt évszázadban. Ennek dacára a pásztoroló legeltetés szinte teljes hiánya, valamint a megváltozott környezeti feltételek adta speciális legeltetési időszakok miatt jócskán okot ad arra, hogy néhány természetvédelmi vonatkozását a gazdálkodó figyelmébe ajánljuk.

A legeltetéssel kapcsolatos általános szabályokat a fentebbi táblázatokban kifejtettük az adott védettségi kategóriákra, illetve előírástípusokra vonatkozóan. Napjainkban leginkább a hagyományos kihajtás és behajtás közti időszakon (04. 23. – 10. 31.) kívül eső ún. téli legeltetés (más néven: idényen kívüli legeltetés) foglalkoztatja a gazdálkodókat és a természetvédelmet egyaránt.

Egyre több megkeresés érkezik a téli legeltetés engedélyeztetésével kapcsolatban, azonban fontos tudni, hogy az engedélyt nem a nemzeti park igazgatóságnál, hanem a területileg illetékes vármegyei kormányhivatalhoz tartozó természetvédelmi hatóságnál kell kérvényezni. Ettől függetlenül javasolt előzetesen felvenni a kapcsolatot a nemzeti park igazgatósággal, ahol egy terepbejárás során a gazdálkodáshoz kapcsolódó természetvédelmi kérdéseket át lehet tekinteni.

Fontos kiemelni, hogy a védett természeti területeken történő legeltetés egész évben engedélyköteles. A téli (idényen kívüli) legeltetésről bővebben korábban már itt írtunk: https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/1833/gondolatok-a-teli-legeltetesrol

A kaszálási és legeltetési módokkal kapcsolatban, valamint a jogszabályi értelmezési kérdésekben további információkért keresse fel a Gyepvédelmi Tanácsadói Szolgálat, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársait!

Forrás: https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/1884/tavaszi-keszulodes-gyepeinken

Fotó: Pixabay