Az első Transporter 1950 márciusában készült el a Volkswagen wolfsburgi üzemében. Hetven év telt el a T1-től T6.1-ig – egyetlen más haszonjárműnek sem volt ilyen hosszú a gyártási időszaka. A Bulli-t továbbra is ikonnak tekintik a mikrobuszok, a kisteherautók és kompakt lakókocsik körében.
A Volkswagen Haszonjárműveknél rendkívüli történelmi évfordulót ünnepelnek. A Transporter – más néven Bulli, Kombi, Volkswagen kisbusz, kisteherautó vagy mikrobusz – a világ leghosszabb gyártási időszakával büszkélkedhet. Az első Transporter „Type 2” néven 70 évvel ezelőtt, márciusban gördült le a gyártósorról a Volkswagen wolfsburgi üzemében. A Bogár (Type 1) után ez volt a Volkswagen név alatt legtöbbet értékesített gépkocsi. A mai napig több mint 13 millió darab követte a modell sorozat első legyártott Transporterét. Ennek a kultikussá vált klasszikus autónak a története hat jármű-generációra terjed ki. A világutazók ezt lakókocsiként használva járják a világot, a vállalkozások mindig úgy gondolták, hogy ez a gépkocsi megbízható társ az alkalmazottak és az áruk szállítására. És a családok is biztonságosan vezetik a Bullit mindennapi életükben.
Már a koncepció megjelenése is legendás, mert a Bogár mellett Európában a gazdaság fejlődése során egy nagyobb járműre is szükség volt. A Volkswagen egy kompakt haszongépjárművet gyártott, maximális helykihasználással: a boxer motort hátulra építették, a vezető messze elöl ült, és nagy volt a tér a kettő között. Ezek a T1 – a kisteherautó első nemzedékének – jellemzői, amelyet a Volkswagen mérnökei fejlesztettek ki.
1949. november 11-én a Volkswagen felfedte a médiának egy kézi összeszerelésű szállító jármű, egy furgon jellegű autó prototípusát. Ami akkor még mindig hiányzott, az a név volt. A Volkswagen már 1949-ben lépéseket tett, többek között a „Bully” név védjegyként való szabadalmi bejegyzésére. Ám ezt egy kisebb balszerencse kísérte: egy másik cég bebiztosította magának a jogokat e név használatára.
A motor és a sebességváltó a Bogárból származott; a karosszéria, beleértve a megerősített alaplemezt, viszont már új fejlesztés volt. A maximális hasznos teher elérte a 750 kg-ot, ami már méltó volt a „gazdasági csoda” megjelölésre. Az autóba az oldalsó ajtókon, vagy később az utas oldalon lévő opcionális tolóajtón keresztül lehet bejutni. A T1-et furgonként, ablakokkal rendelkező utasszállító járműként és nyolcüléses minibuszként indították útra.
A még ennél is legendásabb Bulli 1951-ben jött: ez volt a „Micro Bus De Luxe” – amelyet nem hivatalosan „Samba busznak” hívtak – ez már körbefutó ablakokkal, egyedi tetőablakokkal és összecsukható napfénytetővel jelent meg a piacon. Egy évvel később megjelent a pick-up változat, az ’50-es évek kisteherautója. Ebből a sorozatból gyorsan felbukkantak a különböző karosszéria változatok is. A Westfalia a kemping változattal járult ehhez hozzá: egy olyan modullal, amelynek köszönhetően ez a gépkocsi lett az első kompakt lakóautó.
1956-ban a termelést áthelyezték a hannoveri új üzembe, hogy jobban ki tudják elégíteni a jármű iránt folyamatosan növekvő igényeket, illetve 1957-től kezdődően már Brazíliában is gyártották. Utódja 1967-ben történt piaci megjelenéséig megközelítőleg 1,9 millióan vásárolták meg az osztott szélvédővel és jól megkülönböztető orral rendelkező Transportert, és ezzel a gépkocsi világméretű sikerré vált.
