Az elmúlt húsz évben jelentős változások mentek végbe a Földközi-tenger élővilágában. A kereskedelmi szempontból fontos halfajok közel fele módosította elterjedési területét, ami egyértelműen a tengervíz hőmérsékletének emelkedéséhez köthető.
A jelenség nemcsak ökológiai, hanem gazdasági szempontból is komoly kihívásokat jelent. A halállomány átrendeződése közvetlen hatással van a halászati lehetőségekre és a tengeri ökoszisztémák stabilitására.
Nem követik a globális mintázatot
Globális léptékben a fajok általában észak felé vagy mélyebb vizekbe húzódnak a hűvösebb környezet reményében. A mediterrán térségben azonban ennél jóval összetettebb folyamat zajlik. A melegebb vizet kedvelő fajok – például a csillagos rája – inkább déli és délnyugati irányba tolódnak, míg a hidegebb vizekhez alkalmazkodott fajok elsősorban mélységi elmozdulással reagálnak.
Ez az úgynevezett „meridionalizációs” folyamat azt jelenti, hogy a melegkedvelő fajok térnyerése mellett a hidegkedvelők visszaszorulnak.
A Földközi-tenger sajátos korlátai
A térség különösen érzékeny a klímaváltozásra, mivel félig zárt medencéről van szó. A világtengerekkel való kapcsolata korlátozott, így a fajok mozgástere is beszűkül. Északi irányban földrajzi akadályokba ütköznek, míg más irányokban a megfelelő élőhelyek hiánya jelent problémát.
A mélyebb vizek felé történő elmozdulás alternatívát jelenthet, de nem minden faj képes alkalmazkodni a növekvő nyomáshoz és a változó fényviszonyokhoz. Emiatt a válaszreakciók fajonként jelentősen eltérnek.
Meglepő irányváltás: sekélyebb vizek felé
A vizsgálatok szerint 102 elemzett fajból 42 esetében mutattak ki jelentős elterjedésbeli változást. Az egyik legérdekesebb eredmény, hogy sok faj nem mélyebb, hanem sekélyebb vizek felé mozdult el.
Ennek hátterében az úgynevezett „klímasebesség” áll, amely a tengervíz felmelegedésének ütemét és irányát írja le. A fajok jellemzően követik ezt a változást, hogy megőrizzék optimális hőmérsékleti környezetüket. A Földközi-tenger nyugati részén azonban a déli irányba haladva csökken a vízmélység, így a mozgás együtt jár a sekélyebb élőhelyek felé történő eltolódással.
Következmények a halászatra és az ökoszisztémára
Az átrendeződés komoly hatással van a halászati gyakorlatokra. A fajok új területeken jelennek meg, miközben hagyományos halászterületekről eltűnhetnek. Ez bizonytalanságot okoz a halászati ágazatban, és új stratégiák kidolgozását teszi szükségessé.
Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az úgynevezett klímatudatos halászati megoldások, amelyek figyelembe veszik a fajok elmozdulását és a változó környezeti feltételeket. Kiemelt szerepet kapnak azok a tengeri „menedékterületek”, ahol a fajok kedvező körülmények között fennmaradhatnak.
Az alkalmazkodás már nem halasztható
A jelenlegi folyamatok egyértelművé teszik, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem jövőbeli feladat, hanem azonnali kihívás. A siker kulcsa a tudományos eredmények, a halászati gyakorlat és a döntéshozatal összehangolása lehet.
Különösen fontos a helyi közösségek bevonása, hiszen a kisüzemi halászat szereplői közvetlenül érzékelik a változásokat. Az ő tapasztalataik és alkalmazkodási képességük nélkülözhetetlen a fenntartható megoldások kialakításában.
(Forrás: What fish redistribution in the Mediterranean is telling us about species’ climate resilience)
Képek: Pixabay.
