Az idei tavasz a tavalyinál sokkal hidegebb, ezért nem meglepő, hogy május közepén sokan panaszkodnak: miért beszélnek felmelegedésről a klímatudósok, amikor májusban kabátban kell járni?
Rövid tanulmányukban az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói (Szabó Péter, Kis Anna és Pongrácz Rita) azt vizsgálták, hogy ezen hangoknak mennyire van igazuk a számok tükrében: mennyire átlagos az idei év, mi okozhatja ezt a hideget, illetve ehhez kapcsolódóan az évszakok átrendeződését is elemezték – olvasható a Másfélfok.hu oldalon.
Az elmúlt két hétben szokatlannak érezhető az uralkodó hűvös időjárás, ami főleg a délelőtti órákban és este feltűnő. Valóban, az idei tavasz a tavalyinál sokkal hidegebb hazánkban, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy 2024 tavasza volt a legmelegebb 1901 óta. Ha a HungaroMet mérései alapján megnézzük, hogy a jelenlegi klímaátlaghoz képest a 2025-ös év hogyan alakult eddig, akkor elsőre azt mondanánk, hogy változékonyan.
Extrém meleg periódusok voltak például januárban, olyannyira, hogy az a mostani május eleji hidegebb értékekkel szinte azonos hőmérsékletű volt (kb. 10 °C) – nem csoda tehát, ha valaki kabátban járt májusban. Összességében azonban január elejétől vagy akár március elejétől május közepéig a klímaátlagnál inkább kissé (0,4 °C-kal, illetve 0,7 °C-kal) melegebb volt hazánkban, ezért legfeljebb a tavalyi évhez viszonyítva helytálló, hogy „nagyon hidegnek” nevezzük az idei tavaszt.
Mi köze mindennek a klímaváltozáshoz?
A nagy képet nézve nem szabad elfelejtenünk, hogy globálisan az idei év május közepéig a műszeres mérések kezdete óta továbbra is a 2. legmelegebb, így nem csoda tehát, hogy május közepén Izlandon 26 °C-ot vagy a világ más részein is extrém melegeket mérnek. Ahogyan mindezeknek, úgy a hazai hűvös májusnak szintén a globális klímaváltozás és az északi félteke ún. magaslégköri poláris örvényének gyengülése az egyik lehetséges okozója.
A hidegebb időszakot az is jelzi, hogy májusban hidegrekordokból is akadt, annak ellenére, hogy egy melegedő éghajlat során a melegrekordokból van egyre több, a hidegrekordokból pedig egyre kevesebb. Ennek oka, hogy a hőmérséklet eloszlása is megváltozik ugyan, de a magasabb értékek felé történő eltolódás jóval nagyobb mértékű. Éppen ezért tűnhetett váratlannak az, hogy május első felében két napon is megdőlt a korábbi hidegrekord, ugyanakkor idén új melegrekordból már öt is volt.
Megszűnnek az évszakok?
Mint sok más mérsékeltövi, kontinentális területen, Magyarországon is alapvetően van egy meleg nyarunk és egy hideg telünk, a kettő között pedig a hidegebb és melegebb időszakok váltakoznak. Az átmeneti évszakok esetében tehát nem meglepő, hogy az átlagoshoz képest „ugrálást” tapasztalunk. Innen erednek azok a népi megfigyelések, amellyel a márciusi felmelegedéseket (Sándor-József-Benedek) vagy a májusi hidegbetöréseket (Pongrác-Szervác-Bonifác fagyosszentek) próbálták korábban megmagyarázni.
A jelenlegi éghajlati viszonyokat a jó pár évtizeddel ezelőttihez, az akkor még valóban szimmetrikusan elhelyezkedő évszakokhoz hasonlítva a nyár és a tavasz hossza 25-25 nappal nőtt. Ezzel egyértelműen a leghosszabb évszakok lettek, vagyis a két évszak a napok közel kétharmadát lefedi már. Egy tipikus évben a tavasz egyre korábban kezdődik, de a hidegbetörések még sokáig elhúzódnak, míg a nyár bő egy héttel korábban kezdődik, de bő két héttel kitolódott szeptemberre is. Ez a tél hosszának csökkenésével együtt következett be, ami mostanra kevesebb, mint a fele a korábbinak, míg az ősz hossza gyakorlatilag nem változott: később kezdődik, de később is ér véget.
Hol a leghosszabb a nyár Magyarországon?
Végül nézzük meg, hogy az ország mely területét érintette leginkább az évszakok eltolódása! Az eredmények azt mutatják, hogy jelenleg az Északi-középhegység térségében lett a legrövidebb a tél aránya, a teljes évnek csupán 9%-a, míg a leghosszabb, a napok 12%-át lefedve az Észak-Dunántúlon. Mivel nem egy fix küszöböt tekintettünk, hanem az adott terület eloszlásait vizsgáltuk, így ez természetesen nem áll ellentmondásban azzal, hogy pl. a nyár az Alföldön a legmelegebb.
Az eltolódások hatására a tavasz az Északi-középhegységben a leghosszabb, míg a nyár (csupán néhány nappal megelőzve a többi térséget) az Észak-Dunántúlon. Az ősz aránya egységesen azonos az országban. Mindegyik évszak melegszik tehát, de az egyes időszakok eltérően: ezért mind az évszakok kezdete, mind a vége megváltozott, de továbbra sem tűntek el.
Szabó Péter
éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza
