A búbosbankát a bóbitájáról, a szalakótát feltűnő kék tollazatáról, a kék vércsét pedig elegáns röptéről könnyű megjegyezni. Ennél azonban mindhárom faj sokkal érdekesebb életet él a magyar agrártájban.
Az egyik mikroorganizmusok segítségével védekezik, a másik fiókái veszély esetén különös váladékot öklendeznek fel, a harmadik pedig saját fészket sem épít. Ezek nem madarászlegendák: mindhárom jelenség mögött kutatási eredmények és terepi megfigyelések állnak.
Búbosbanka: a kellemetlen szagnak nagyon is van értelme
A búbosbanka (Upupa epops) nem tartozik a nehezen felismerhető hazai madarak közé. Hosszú, lefelé hajló csőre és felmereszthető tollbóbitája messziről elárulja. A nyílt, rövid füvű területeket kedveli, ahol a talajból rovarokat és lárvákat szedegethet ki, ezért a legelők, gyümölcsösök, tanyák környéke és a mozaikos mezőgazdasági táj megfelelő élőhelyet kínál számára.
A költés idején azonban történik vele valami, amit kívülről nem látunk. A tojó és a fiókák farktőmirigyének váladéka sötétté és kifejezetten kellemetlen szagúvá válik. Sokáig egyszerűen a fészekhigiénia sajátos mellékjelenségének tűnhetett, ám a vizsgálatok ennél érdekesebb magyarázatot adtak.
A mirigyben ugyanis baktériumok élnek. Az ott kimutatott Enterococcus baktériumok olyan anyagokat képesek termelni, amelyek más baktériumok szaporodását gátolják. Kísérletek azt is igazolták, hogy a költési időszakra jellemző sötét váladék illékony vegyületeinek antibakteriális hatása van. Vagyis a búbosbanka saját mikrobiomja a madár természetes védekezésének része lehet.
A váladék ráadásul nem marad egyszerűen a mirigyben. A madár tollászkodás közben szétkeni magán, a tojó pedig a költés során a tojásokkal is kapcsolatba hozhatja. A búbosbanka jellegzetes „szaga” tehát nem pusztán kellemetlen sajátosság, hanem egy különleges kémiai-mikrobiológiai védelmi rendszer része.
Szalakóta: ha nagy a baj, előkerül a vegyi fegyver
A szalakóta (Coracias garrulus) a hazai gyepek egyik legfeltűnőbb madara. Legeltetett és kaszált területeken, extenzíven művelt földek környezetében vadászik nagyobb rovarokra, de kisebb gerinceseket is elfog. Költéséhez viszont üregre van szüksége: természetes faodvakat és harkályok korábbi odúit használja, ezek hiányában pedig szívesen beköltözik a számára kihelyezett mesterséges odúkba.
A szalakótafiókák védekezése már kevésbé ismert. Ha komoly fenyegetés éri őket – a kísérletekben ez megfogást és mozgatást jelentett –, kellemetlen szagú, narancssárgás folyadékot öklendezhetnek fel. A kutatók megvizsgálták, hogy egyszerű stresszreakcióról van-e szó, vagy a váladéknak tényleges szerepe lehet a ragadozók elriasztásában. Az eredmény az utóbbit támasztotta alá: amikor kutyáknak olyan húst kínáltak, amelyet a fiókák váladékával kezeltek, az kevésbé bizonyult vonzónak számukra.
Még érdekesebb, honnan származhatnak a váladék egyes vegyületei. A szalakóta fontos zsákmányállatai közé tartoznak a sáskák, amelyek maguk is növényi eredetű védekező vegyületeket vehetnek fel. A fiókák váladékában két olyan vegyületet is azonosítottak, amelyek a sáskákban is előfordulnak. A kutatók ezért felvetették, hogy a védekezéshez használt anyagok egy része a táplálékon keresztül kerülhet a madárhoz.
A szalakóta hazai története egyébként természetvédelmi szempontból is figyelemre méltó. Az MME 2025-ös adatai szerint a magyarországi állományt már 3200–3500 párra becsülték, miközben az 1980-as évek közepén mindössze 500–600 pár maradhatott. A mesterséges odúk kihelyezése fontos szerepet játszott a visszaerősödésében.
Kék vércse: ragadozó, amelynek a varjú épít lakást
A kék vércse (Falco vespertinus) történetében nincs bűzös váladék vagy kémiai elrettentés, van helyette egy elsőre meglepő függőségi viszony. Ez a fokozottan védett sólyomféle nem épít saját fészket.
Magyarországon elsősorban az Alföldön költ, és természetes körülmények között különösen fontosak számára a vetési varjak telepei. Mire a kék vércsék tavasszal visszaérkeznek afrikai telelőterületükről, a varjak költése már előrébb jár. A vércsék később az üresen maradó fészkeket foglalhatják el, és ugyanazon a telepen több pár is megtelepedhet.
A kapcsolat természetvédelmi szempontból különösen tanulságos. Amikor a vetésivarjú-állomány visszaszorult, a kék vércse számára alkalmas természetes fészkelőhelyek száma is csökkent. Emiatt Magyarországon mesterséges költőtelepek és költőládák kialakításával is segítik a fajt. Egy korábban sokszor kártevőként kezelt madár fészkei tehát egy fokozottan védett ragadozó madár fennmaradásában is szerepet játszanak.
A kék vércse táplálkozása is tartogat meglepetést. Bár ragadozó madárról van szó, költési időben zsákmányának jelentős részét rovarok adják. A rövid füvű gyepeken sok sáskát fog, de gyíkokat, pockokat és bizonyos területeken barna ásóbékát is zsákmányol.
Képek: Pexels.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
