A magyar szöcskeegeret választotta 2025-ben az Év Emlősének a Vadonleső Program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével.
A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) létezéséről az ezredforduló előtt még mit sem tudtunk. Bizonyos volt, hogy élt Magyarországon egy kisemlős, amely bár nevében egér, de csak nagyon távoli rokonságban áll a közönséges egerekkel.
Viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi. Például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni.
Az egykor sokfelé előforduló, hátán hosszanti fekete csíkot viselő szöcskeegér (nem tévesztendő össze a hazánkban gyakori pirók erdei egérrel) élőhelyeinek megszűnése miatt az elmúlt 150 évben egyre ritkábbá vált.
Az utolsó példányt 1936-ban fogták meg a kutatók. Hetven éven át senki nem találkozott egyetlen élő példánnyal sem. Akár kipusztultnak is hihettük volna, ha nincsenek olyan „szakértők”, akik ez idő alatt is jó néhányat tudtak fogni belőle.
Ezek a „szakértők” pedig nem voltak mások, mint a baglyok, az éjszaka rendíthetetlen „adatgyűjtői”. A baglyok pedig a szőröstül-bőröstül lenyelt zsákmány emészthetetlen (csont, szőr vagy toll) részeit kis köpetek formájában szétszórják pihenőhelyeik közelében.
Ezekből gondos kutatói kezek összegyűjtenek évi néhány ezret. A bennük lévő csontokból meg tudják állapítani, hogy milyen „mintát” gyűjtöttek a baglyok táplálékszerzésük során. Ilyen bagolyköpet-elemzésekből tudtuk, hogy a szöcskeegér továbbra is tagja a magyar faunának, éli rejtett életét, igaz, egyre kevesebb helyen.
A rejtőzködésnek végül 2006-ban lett vége, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben több éves próbálkozás után végre befogtak egy élő példányt. A szenzációk sora azonban a megtalálással nem ért véget, sőt!
A következő évtized kitartó kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai ugyanis azt igazolták, hogy a nálunk élő szöcskeegér nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal, hanem teljesen különálló faj.
Ezzel nemcsak a tudományos, hanem a magyar neve is megváltozott. Már nem a csíkos szöcskeegér, hanem a találóbb magyar szöcskeegér a neve.
A fajnak jelenleg mindössze két aprócska állományát ismerjük a világon. Az egyik a már említett Borsodi-Mezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Ráadásul a két állomány alfaji szinten eltér egymástól, ezért külön nevet is kaptak: az Erdélyi-medencében az erdélyi szöcskeegér honos.
A Grassland-HU LIFE projektben kiemelt faj
A Grassland-HU LIFE integrált projektben is kiemelt fajként szereplő szöcskeegér tehát igazi nemzeti kincsünk, a hungarikumok közé kívánkozik. Óriási ezért a felelősség, ami a magyar kutatók és természetvédelmi szakemberek vállát nyomja. Ha nem tudják megőrizni a magyar szöcskeegeret, illetve a hozzá hasonló, csak nálunk megtalálható világritkaságokat, akkor senki más!
Meg kell ismerniük e fajok környezeti igényeit, azonosítaniuk kell a veszélyeztető tényezőket, ki kell dolgozniuk a fennmaradásukat szolgáló megőrzési terveket, és természetesen végre is kell tudniuk ezeket hajtani.
Ráadásul mindezt versenyt futva az idővel, hiszen ezen ritka és értékes fajok közül nem egy már a kipusztulás szélére sodródott. Összehangolt munkára van szükség, amiben kutatók, gyakorlati természetvédelmi szakemberek, valamint az élőhelyen gazdálkodók dolgoznak együtt, egy nemes cél érdekében.
Ennek megfelelően idén a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mellett számos kutatóintézet, múzeum, egyetem és civil szervezet is bekapcsolódik a programsorozat szervezésébe és kivitelezésébe. Ez is jelzi, hogy az utóbbi 20 évben milyen széles körű szakmai összefogás jött létre az egyik legjelentősebb természeti értékünk megmentése érdekében.
A Vadonleső Programról és az Év Emlőse kezdeményezésről
A Vadonleső Program – Magyarország egyik legelső, úgynevezett közösségi adatgyűjtő (Citizen Science) programja – önkéntesek bevonásával, jelenleg 18 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatait gyűjti, 2009 óta. Az idei évben érdemes különösen figyelni a program honlapját, mert különleges újításokat terveznek bevezetni, tovább növelve ezzel a bejelentés élményét és a kihívást.
A program gondozásában, az Év Emlőse kezdeményezés keretében már a 12. fajt vették górcső alá. Ennek apropóján egész éves eseménysorozattal hívják fel a figyelmet a kiválasztott faj és környezete fontosságára, jellemzőire. Szórakoztató és érdekes elfoglaltságot tartogat az egész éven át tartó rendezvénysorozat, amelynek keretében az adott fajról, valamint élőhelyéről szóló tudományos és népszerűsítő programokat szerveznek, gyermekeknek és fiataloknak szóló pályázatokat hirdetnek meg.
Az elmúlt években több mint tízezer pályamunka – versillusztráció, plakátterv, ékszer- és érmeterv, karikatúra, képregény, videóklip, mese, vers – érkezett különböző korosztályokból a Vadonleső Program pályázataira.
Országos hírű művészek, köztük a Természetvédelem Nagykövete címet viselő írók, költők, zenészek, előadóművészek kapcsolódtak be saját műveikkel a programsorozatba, és kezdeményezésükre számos, az Év Emlőséhez kapcsolódó vers, mese és dal látott napvilágot. Az idei évi eseményeket, programokat a Vadonleső, valamint a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. honlapján és közösségi felületein naprakészen követhetik az érdeklődők.
Fotók:
A magyar szöcskeegér – Fotó: Cserkész Tamás, Magyar Természettudományi Múzeum
A magyar szöcskeegér – Fotó: Kozma Attila, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
További információ: www.vadonleső.hu / www.facebook.com/vadonleso / www.hermanottointezet.hu / www.facebook.com/hermanottointezet / www.grasslandlifeip.hu
