A kertünkben néha egészen különös dolgok bukkannak fel, amelyek eredetéről mit sem tudunk. Egy ijesztő, ámde mégis hasznos „képződményről” rántjuk most le a leplet.
Kertünk szépségét és egészségét a rovarok is segítenek fenntartani, bár ezek néha láthatatlanul tevékenykednek a javunkra. Sokszor azt sem tudjuk, hogy jelen vannak a növényeink között, csak akkor eszmélünk rá erre, amikor egyértelmű jeleket hagynak maguk után.
Az imádkozó sáska például Magyarországon is honos faj, és a szárnyas rovarok alosztályába tartozik. A neve megtévesztő, mivel közelebbi rokonságban áll a csótányokkal és a termeszekkel, mint a sáskákkal, ráadásul nem is falja fel növényeink leveleit, hiszen röpképes rovarokkal táplálkozik, vagyis nagy étvágyú (és meglehetősen kíméletlen) ragadozó.
A hímnél valamivel nagyobb méretű nőstény talán a „legkegyetlenebb”: a nyár végén történő párosodás után alkalmanként felfalja a hímet, de a kannibalizmus nem olyan gyakori náluk, mint a legtöbben gondolják. A nőstény a petéket védett, rejtett helyre igyekszik tenni, mégpedig óriási habcsomóra emlékeztető burokban.
Ha tehát ilyet találunk a kertünkben, akkor ne ijedjünk meg tőle, és lehetőleg ne is bántsuk. Kinézetre talán nem a legszebb, a hasznossága azonban megkérdőjelezhetetlen. A szivacsszerű csomók a házfalakon, kerítéseken, bokrokon vagy akár kerti eszközökön is megjelenhetnek. Az utódok a kifejlődésük után hasznos segítőinkké válnak majd, mert mozdulatlanná dermedve, lesben állva rengeteg rovarkártevőt elpusztítanak.
A védőburok több száz petét rejt, ezért ne távolítsuk el, de ne is piszkálgassuk, nehogy kárt okozzunk benne. Az időjárás viszontagságaitól, a hidegtől és csapadéktól csak akkor védi meg a rovarokat, ha ép marad. Előfordulhat, hogy a szivacsos burok a házban köt ki, ilyenkor óvatosan helyezzük a szabadba, különben a sáskák idő előtt kikelnek a melegben és táplálék híján elpusztulnak.
Így néz ki az imádkozó sáska petéket védő burka:
