A PET Kupa hulladékgyűjtő akciója mellett laboratóriumi vizsgálatot is végeztek a Tisza vízén: 1000 liter vízmintában több mint 150 mikroműanyag-részecskét azonosítottak Tiszaladánynál.
Ez az érték magasabb, mint ami korábbi szórványos mérések alapján várható lett volna – vagyis egyértelmű jele annak, hogy a jól látható hulladék messze nem az egyetlen probléma.
A mikroszkopikus részletek: forrás és szerkezet
A mintában azonosított apró műanyagok mintegy 80%-a polietilén, 9%-a polipropilén és 6%-a PET, de előkerültek háztartási, építőipari eredetű PVC és polisztirol, sőt ruhákból származó poliamid részecskék is.
Általában elmondható: minél kisebb részecskék, annál nagyobb darabszám – így a szennyezés ezen oldala különösen aggasztó.
Miért számít ez?
A mikroműanyagok világméretű jelenléte bizonyított. A talajoktól az élőlényekig mindenütt megtalálhatók, és egyre több tanulmány kapcsolja őket különféle megbetegedésekhez. Pontos ökológiai és egészségügyi hatásukat azonban még kutatják.
A mostani mérés rávilágít: a PET Kupa keretében végzett hulladékgyűjtés fontos, de önmagában nem elég. A mikroműanyag-szennyezés felismerése arra utal: szükség van komplexebb, rendszeres monitorozásra és újító módszerekre.
Amit tehetünk – és ami következik
A jövő kulcsa a nemzetközi Duna Interreg AquaticPlastic projekt és hasonló kezdeményezések. Ezek segítenek abban, hogy a mérés egységes, ismételhető és összehasonlítható legyen. A terv az, hogy Tisza-szerte több ponton, rendszeresen végezzenek monitorozást.
A civilek – például a PET Kupa önkéntesei – továbbra is kulcsszereplők maradnak. Bár a mikroszintű szennyezést nem tudják begyűjteni, a látható szemetet eltávolítva mérhető hatást gyakorolnak a folyó ökológiai állapotára.
A látható szennyezés helyett most a mikroszint durva valósága került előtérbe. A Tiszánál mért több mint 150 mikroműanyag-részecske 1000 liter vízben drámai jelzés. Nem elég látványosan takarítani, rendszerszintű megoldásokra van szükség, hogy folyóink hosszú távon tisztuljanak.
Kiemelt kép: Pixabay
