Szemlélet- és gyakorlatváltás szükséges a vízgazdálkodásban – fogalmazták meg a szakemberek azon a konferencián, melyen a Debreceni Egyetem MÉK Víz- és Környezetgazdálkodási Intézete vízszolgáltatókkal és -felhasználókkal tekintette át a szakterület kihívásait és trendjeit. A résztvevők az intézet nemzetközi szintű laborhálózatát is megtekintették.
A Tiszántúl területi integrált vízgyűjtőgazdálkodási problémáinak és megoldási lehetőségeinek azonosítását tűzte ki célul a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (DE MÉK) Víz- és Környezetgazdálkodási Intézete a május 24-én tartott szakmai tanácskozáson, elsősorban a Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer hatásterületére koncentrálva.
A mi feladatunk kettős itt, az Alföld közepén: egyrészt jó szakemberek képzése, másrészt a kutatás-fejlesztési, innovációs tevékenység. Küldetésünk a Tiszára és vízgyűjtőterületére terjed ki, beletartozik az Alföld, a Felvidék, Kárpátalja, valamennyire Erdély és Délvidék is, tehát interregionális területen szeretnénk az aktivitásunkat kifejteni
– mondta köszöntőjében Stündl László, a DE MÉK dékánja.
A vízgazdálkodás kihívásait elemezve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara fenntarthatóságért felelős alelnöke, Szólláth Tibor kiemelte, hogy tavaly a becslések szerint ezer milliárd forintnyi aszálykár érte a magyar agráriumot úgy, hogy a területek két százalékát öntözik, és az erre vonatkozó fejlesztési tervek is mindössze öt százalékról szólnak. Megfelelő talajműveléssel ugyanakkor a nagyságrendileg 7 millió hektárnyi termőterület képes lenne 45 köbkilométernyi csapadékot befogadni, ebben a gazdatársadalomnak és a tudománynak is nagy felelőssége, szerepe van az alelnök meglátása szerint.
Az adatok alapján 8 köbkilométerrel több vizet engedünk ki az országból, mint amennyi beérkezik. Az a fajta kiszáradása a Kárpát-medencének, ami már igazoltan kimutatható, rávilágít a jövőbeni lehetőségeinkre. Vagy fel kell készülnünk arra, hogy teljesen más környezetben, más viszonyrendszer mellett fogunk gazdálkodni, vagy alapvető változásokra van szükség. Olyan paradigmákat kell megváltoztatni, amik egyesek számára lehetetlennek tűnnek, de ha nem változtatunk, ellehetetlenül az az életforma és gazdálkodási struktúra, amihez a Kárpát-medencében hozzá vagyunk szokva
– fogalmazott Szólláth Tibor.
Az alelnök szorgalmazta az erőforrások megfelelő kihasználását, a vízvisszatartást, valamint a vízügyi ágazat és a tudományos élet együttműködését egy egységes, minden szempontra kiterjedő vízgazdálkodási koncepció megalkotásában.
Egy évvel ezelőtt elindult 11 konzorciumi partner bevonásával a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium Projekt, amely 6 pillért foglal magába. A regionális és mezőgazdasági vízgazdálkodási pillért hét alprogram keretében a Debreceni Egyetem koordinálja. Az egyik ilyen alprogram a mezőgazdasági vízgazdálkodás, amelynek mintaterülete a Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer. Ehhez kapcsolódik a városi integrált vízgyűjtőgazdálkodási alprogram, Debrecen vízgyűjtőjén a Tócó-referenciaterülettel
– ismertette Tamás János, a DE MÉK Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet vezetője.
A professzor a kapcsolódó intézeti kutatásokat bemutatva kiemelte a rendelkezésre álló, magasszintű technológiai, műszaki hátteret, például a távérzékelési technológiák és a földi szenzorok unikális kapcsolatát, a Látóképi Csapadékállomás felvételeit, amelyek többszörös térbeli és időbeli felbontással teszik lehetővé a csapadékintenzitás mérését, egy 3 dimenziós képelemzést biztosító berendezést, valamint a TIVIZIG támogatásával épített MIKE hidrológiai modellt.
Kitért arra is, hogy a nemzetközi szintű infrastruktúra révén széleskörű kutatási tevékenységet folytat az intézet, többek között talajfizikai paraméterek meghatározása, talajhidrológiai modellek számítása, geostatisztikai vizsgálatok, melyek a precíziós vízgazdálkodásban meghatározók, öntözéstechnológia fejlesztése, víztakarékos öntözési eljárások, alternatív vízkészletekre vonatkozó felmérések, öntözött szántóföldi intenzív technológiák összekapcsolása, valamint az intenzív, víztakarékos termesztéstechnológiák is fejlesztési irányt jelentenek a szakemberek számára. Mindehhez a WATERAGRI H2020 projekt keretében széleskörű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer társul.
A nemzetközi szintű laborhálózatot a konferencia résztvevői is megtekinthették. A szakmai konzultáció részeként pedig olyan további témákkal foglalkoztak többek között, mint a regionális és tábla-szintű biomonitoring-lehetőségek a mezőgazdasági vízgazdálkodásban, a vízvisszatartás és vízkormányzás, az öntözési megoldások és azok irányítása változó körülmények mellett, illetve a halgazdálkodás szerepe a területi vízgazdálkodásban.
