A Hévízi-tó környékén olyan víz alatti világ alakult ki, amely első pillantásra inkább egy trópusi tájat idéz, mint egy magyarországi vízfolyást. A télen is meleg vizű Hévízi-csatornában több idegenhonos állat- és növényfaj találhatott megfelelő életfeltételeket.
A különleges élőhely látványos, ökológiai szempontból azonban korántsem problémamentes. A felszín alatt zajló folyamatokat Kasia Farkas természetfotós dokumentálta.
Meleg vízben könnyebb túlélni a magyar telet
A Hévízi-tó és kifolyójának különlegességét nem szükséges bemutatni, ám a termálvíz olyan fajok előtt is megnyithatja a megtelepedés lehetőségét, amelyek normál körülmények között aligha vészelnék át a hazai telet.
A magyarországi termálvizeknek – köztük a Hévízi-tónak – különös szerepük lehet egyes idegenhonos halfajok megtelepedésében és terjedésében. Egy 2025-ben ismertetett kutatás alapján az azt megelőző 24 év során 89 új halfajt regisztráltak hazánk vizeiben, és összesen már 130 idegenhonos faj és hibrid előfordulásáról tudtak. Az újonnan megjelent fajok jelentős része melegkedvelő akváriumi díszhal.
A probléma egyik forrása éppen az lehet, amikor az akváriumban tartott állatokat gazdáik természetes vizekbe engedik. A termálvízzel táplált élőhelyeken egyes fajok egész évben megfelelő körülményeket találhatnak, így nemcsak átmenetileg jelenhetnek meg, hanem szaporodó állományt is létrehozhatnak.
Egy fotós, aki benézett a felszín alá
A Hévízi-csatorna különleges élővilágára Kasia Farkas lengyel származású, Portugáliában élő természetfotós figyelt fel. Magyarországhoz családi kapcsolat is fűzi: férje Tapolcán született, ezért korábban is rendszeresen jártak a Balaton és Hévíz térségében.
A csatornában élő idegenhonos fajokról azonban csak később, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben szerzett tudomást. Takács Péter, az intézet Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa hívta fel a figyelmét a jelenségre, amikor a fotós a régió tavainak biodiverzitásáról gyűjtött háttér-információkat.
Farkas számára a Hévízi-csatorna így egyszerre vált fotográfiai témává és természetvédelmi történetté. A felszín alatti világ ugyanis rendkívül látványos, miközben az idegenhonos fajok jelenléte hosszabb távon komoly ökológiai következményekkel járhat.
A szép látvány mögött ökológiai kockázat húzódik
Az idegenhonos és az inváziós faj fogalma nem teljesen azonos: nem minden betelepült faj válik automatikusan invázióssá. Azok a fajok azonban, amelyek képesek tartósan megtelepedni, terjedni és kedvezőtlen hatást gyakorolni az őshonos élővilágra, már komoly természetvédelmi problémát okozhatnak.
A Balaton vízgyűjtőjén végzett, közel húszéves vizsgálatok szerint az idegenhonos halfajok jelenléte hosszú távon gyengítheti az őshonos halközösségek stabilitását. A nagyobb idegenhonos fajaránnyal jellemezhető kisvízfolyások őshonos halközösségei érzékenyebbé válhatnak például az áradásokra vagy a vízminőség romlására.
Külön figyelmet érdemelnek a termálvizek. Ezek olyan „menedékhelyet” biztosíthatnak melegkedvelő fajoknak, ahonnan később más vízterek felé is elindulhatnak. Példaként említhető a szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki), amely a Hévízi-tóból kiindulva a környező vizekben is stabil állományokat alakított ki.
Hosszú órák kellettek a különleges felvételekhez
A víz alatti világ dokumentálása ugyanakkor korántsem volt egyszerű. Kasia Farkas beszámolója szerint a halak kezdetben óvatosan viselkedtek, elrejtőztek előle, ezért sok időt kellett a vízben töltenie, amíg hozzászoktak a jelenlétéhez.
A fotós számára éppen ez jelentette a történet egyik érdekes ellentmondását. Természetvédelmi szempontból az idegenhonos fajok térnyerése aggodalomra adhat okot, az egyes állatok viselkedését közelről figyelve azonban egészen más kép tárul az ember elé. Farkas például azt is megfigyelhette, hogyan gondozzák egyes kifejlett példányok az ivadékaikat.
A látvány szépsége azonban nem változtat az alapvető természetvédelmi kérdésen. Az éghajlatváltozás és az akváriumi fajok szabadon engedése együttesen növelheti annak esélyét, hogy újabb idegenhonos fajok telepedjenek meg tartósan Magyarország természetes vizeiben. A Hévízi-csatorna ezért nem csupán különleges fotótéma: jól szemlélteti azt is, milyen váratlan következményei lehetnek annak, amikor az ember közvetítésével új fajok kerülnek egy számukra eredetileg idegen ökoszisztémába.
A Hévízi-csatorna víz alatti világát Kasia Farkas természetfotós képein bemutató „Pusztító szépség: A trópusok Hévízen” című összeállítás a National Geographic magazin 2026. júliusi számában jelent meg. A fotóssal készült kapcsolódó interjút a National Geographic Magyarország online felülete közölte.
Kiemelt kép: Pixabay.
