A „magyar tengernél” áttelelő nagy kárókatonák gyérítése sokak szerint indokolt a halállomány védelme érdekében, mások viszont értelmetlen mészárlásnak tartják.
A Balaton élővilágáról a legtöbb embernek a csuka, a ponty, a kárász, a keszeg és más halfajok jutnak eszébe. Pedig a „magyar tenger” ökoszisztémája ennél sokkal színesebb és összetettebb, és a klímaváltozás következtében ma is jelentős átalakuláson megy keresztül. Az átlagos vízhőmérséklet emelkedésével bizonyos állat- és növényfajok helyzete, életkörülménye nehezebbé válik, és a helyükre (vagy melléjük) új fajok érkeznek.
A Balaton vízhőmérséklete az elmúlt 30 évben háromszor gyorsabban melegedett, mint az azt megelőző bő egy évszázadban. Az oxigéntartalma emiatt csökken, megindult az algásodás, de emellett olyan kellemetlen inváziós fajok is megjelentek a tóban, mint a szúrós tapintású érdes tócsagaz, a csavarhínár vagy a nagy tüskéshínár.
Valószínűleg kevesebben tudják, hogy az állatvilágnak is vannak bosszantó kártevői. A szakemberek egy része közéjük sorolja a nagy kárókatonákat, amelyeket emiatt tucatjával lövik ki, különösen így, télvíz idején. Az év elején bejárta a sajtót a hír, hogy egy olyan madarat is puskavégre kaptak, amely – a gyűrűzése tanúsága alapján – 12 évig dézsmálta a Balaton halait.
A jég hiánya is gond
Telente több száz kárókatonával csökkentik a tóra járó kolónia létszámát, arra hivatkozva, hogy túlzottan káros hatással vannak a halállományra. Humánusabb megoldást jelentene, ha a Balaton télen befagyna, ám 2017 óta nem volt teljes befagyás, ez pedig tovább súlyosbította a problémát. Pedig egy évtized alatt majdnem megnégyszereződött a kilőtt madarak száma, amit viszont már a környezetvédők sem bírnak ölbe tett kézzel nézni.
„Sem a horgászfogásokban, sem pedig a halfauna-felmérések eredményeiben nem tapasztalható halállomány-csökkenés az ország egyetlen természetes vizén sem”
– állítja a Green.hu cikke, amelyben egyenesen reklámcélból elkövetett tömegmészárlásról írnak. A nagy kárókatonákat „menetrendszerűen” irtják novembertől márciusig, pedig az eljárás inkább kontraproduktív, semmint hasznos. A több száz egyedből álló kolóniák folytonos zavarásával ugyanis azt érik el, hogy a madarak egész nap a vízen tartózkodnak, a gyérítőktől nem tudnak visszatérni a parti pihenőhelyre. A téli, energiatakarékos időszakban a nagy kárókatonák kevesebb halat fogyasztanak, de a zargatásukkal extra energiafelhasználásra késztetjük őket, ezért a fogyasztásuk megnő.
Így zajlik a kárókatonák riasztása és gyérítése:
