Másfélszeresére nőtt a Debrecenben fészkelő dolmányos varjak száma az elmúlt öt év alatt – állapította meg a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéke. Az urbanizálódott madárfaj egyre több problémát okoz a városban.
A városi környezetben előforduló varjúféléket – különös tekintettel a teljes mértékben urbanizálódott dolmányos varjakra – 2006 óta figyeli és vizsgálja a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéke. 2006 és 2013 között évente végeztek fészekfelméréseket, az eredmények már akkor jelentős állománynövekedést mutattak. Idén, öt év kihagyás után készítettek újra „fészekleltárt” Debrecenben.
– Egy 36 négyzetkilométeres mintaterületen minden utcát, parkot ellenőriztünk a városban, az áprilisban, még a fák lombosodása előtt végzett munkát 15 önkéntes segítette. A pontos helyszín mellett feljegyeztük többek között az élőhelykategóriát (magányos fa, fasor, park, erdőfolt), a fa-, illetve a fészek magasságát. A kutatás alapvető célja az volt, hogy megtudjuk miképpen alakult a debreceni dolmányosvarjú-állomány az elmúlt öt év során, elérte-e a városi eltartóképesség határát – ismertette Kövér László, a Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék adjunktusa.
Az összesített eredmények azt mutatják, hogy a 2013-ban rögzített adathoz képest másfélszeresére nőtt a fészkelő dolmányos varjak száma Debrecenben. Bizonyos területeken, például az északi városrészben meglepően nagymértékű, 2-4-szeres növekedést tapasztaltak, ugyanakkor két ponton a belvárosban hanyatlás volt megfigyelhető. Utóbbi valószínűleg az idősebb fasorok kivágásával magyarázható.
Fotó: www.unideb.hu
– Fafaj tekintetében továbbra sem válogatós a dolmányos varjú, 20 különböző fajon találtunk fészkeket. Érdekes, hogy 2013-hoz képest átlagban alacsonyabb (18 méter) fákat és alacsonyabb fészkelési magasságot (16 méter) választottak, ami összefüggésbe hozható a varjak rendkívüli alkalmazkodóképességével, egyre inkább kezdik megszokni az emberi jelenlétet – tette hozzá Kövér László.
A dolmányos varjak fészkelését az elmúlt évek beruházásai is befolyásolták. A Nagyerdei Stadion, az új társasházak és szupermarketek építése, az utcasori fakivágások és nem utolsósorban a rendkívül hektikus időjárási körülmények minden bizonnyal hatással voltak a debreceni állományra, de mindezek ellenére is nőtt a fészkelő egyedek száma. Az elmúlt évtizedben tapasztalt folyamatos állománynövekedés pedig különféle problémákat vet fel.
– Egyrészt a tavaszi fészekfosztogató tevékenységüknek számos madárfaj látja kárát, másrészt egyre több bejelentés érkezik a lakosságtól is különféle atrocitásokról. Ilyen például a költési időszakra jellemző, agresszív fiókavédelmező magatartásuk, több esetben nemcsak házi kedvencekre, hanem óvodásokra és járókelőkre csaptak le a varjak. A Nagyerdei Stadion tetőszerkezetét borító fóliaburkolatot is rendszeresen megbontják, illetve jelentős mennyiségű takarmányt dézsmálnak meg a Nagyerdei Kultúrpark állatai elől. Fokozott a jelenlétük a Békás-tónál is, gyakran lehet látni, amint halat, békát, netán egy-egy tőkésréce-fiókát zsákmányolnak – részletezte Szabó Bence természetvédelmi mérnök szakos hallgató, a kutatás résztvevője.
Mindezek tükrében a tanszék munkatársai elképzelhetőnek tartják, hogy a jövőben szükségessé válhat a dolmányos varjak városi állományszabályozása Debrecenben.
