A legtöbb ember túlbecsüli a Föld vadállományának mértékét, pedig az emlősökből – de akár a madarakból is – ma már elképesztően kevés él az eredeti környezetében. Mennyi is?
A természet- és állatvédő egyesületek évtizedek óta hangoztatják, mennyire káros az a mód és mérték, ahogyan az ember beavatkozik a Föld ökoszisztémájába. Az erdők kivágása, a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat, vagy akár bizonyos állatfajok mértéktelen pusztítása, kiszorítása eredeti élőhelyükről visszafordíthatatlan károkat okoznak bolygónkon.
Laikusként, egyszerű hírfogyasztóként a legtöbbünknek nehéz megérteni mindennek a jelentőségét, néhány döbbenetes statisztikai adat viszont kijózanítólag hathat ránk. Ilyen az is, ami a vadon élő emlősök jelenlegi arányára mutat rá, márpedig az emberiség ezt az állatcsoportot is alaposan átformálta az évezredek során.
A dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalása után az emlősöké lett a domináns szárazföldi állatcsoport. A mi elődeinket is köztük kell keresni, de a hominidák (emberfélék) felbukkanása egyáltalán nem számított kedvező fejleménynek az emlősök szempontjából. Szakértők szerint fajunk elterjedésével párhuzamosan a szárazföldi emlősök aránya 85 százalékkal csökkent az idők során.
4 százalék
Jelenleg ott tartunk, hogy a Föld domináns fajának számító emberek alkotják az emlősök teljes állományának 34 százalékát, a jórészt élelem- és nyersanyagforrásnak számító háziállatok a 62 százalékát, míg a vadállatok csupán a 4 százalékát. Valójában kész csoda, ha összefutunk az erdőben egy medvével vagy farkassal, vagy a szavannákon elefántokat, zsiráfokat, orrszarvúakat látunk.
A kutatók a fenti arányokat nem darabszámra, hanem biomasszára átszámítva adják meg. Tonnában számolnak, vagyis egy egér nem azonos súllyal esik latba például egy jávorszarvassal, így jön ki az az érték, hogy az emberek „biomassza értéke” nagyjából 9-szerese a vadállatokénak. Még a házi sertéseink aránya is 3-szor nagyobb, mint a vadon élő összes emlős állaté. Mindez a madarak esetében is igaz: a házi szárnyasok aránya közel kétszerese a vadmadarakénak.
Az arányok elképesztő mértékű eltolódása nemcsak a vadvilág visszaszorulásának következménye. Az is fontos szerepet játszik benne, hogy az emberiség (és haszonállataink) száma milliós nagyságrendről milliárdosra ugrott, lényegében néhány évszázad leforgása alatt. Az emberi népesség 1800 körül lépte át az 1 milliárdos határt, és azóta már 8 milliárd fölött járunk.
Így változott az emberiség lélekszáma és elterjedésének mértéke a Földön az idők során:
