A kukoricahibridek levélszerkezetének és csőtípusának ismerete segíthet eldönteni, hogy milyen területre érdemes vetni őket a szántóföldön a teljesítmény maximalizálása érdekében.
Aki nem ismeri ezeket az információkat a kiválasztott hibridekről, itt az ideje, hogy a választott nemesítőcég szaktanácsadóját megkérdezze. Az AgWeben jelent meg egy érdekes cikk a témáról.
Cső- és levélszerkezet-típusok
Négy csőtípus létezik: flexibilis, részben flexibilis, részben determinált vagy determinált növekedésű. Ez határozza meg, hogy a hibrid hogyan alkalmazkodik: a flexibilis csőtípusú hibridek rugalmasan alkalmazkodnak: jó körülmények között nagyobb, rosszabb körülmények között kisebb csövet fejlesztenek (változhat az átmérő, a hosszúság vagy a magok mérete ilyen-olyan mértékben). A determinált növekedésű hibrid csőmérete alig változik a körülmények változásának hatására.
A kukoricanövényeknél a levélszerkezet is többféle lehet, a felfelé törő, felálló típusú levélzettől egészen a szinte lecsüngő levelekig. Ez utóbbiak sokkal alacsonyabb tőszámú állományoknál maximalizálják a levélfelület-indexet, mint a felálló levelű hibridek. A cél olyan hibridet választani, amely ideális esetben a rendelkezésre álló napfény 97%-át tudja elnyelni.
Stressznek kitett terület: flexibilis, csüngő levelű hibrid, alacsonyabb tőszám
Aszályos területekre válasszunk magasabb, inkább lecsüngő levelű hibrideket, amelyek csőtípusa flexibilis, hogy ellensúlyozzák az alacsonyabb tőszámot. A lógó levelek biztosítják, hogy a napfényt a levelek elnyeljék, és ne jusson el a talajig. Ezek a hibridek tehát a stressznek kitett földekre ajánlottak, mert képesek „megvédeni magukat”.
Az aszálynak kitett területeken a kevesebb rendelkezésre álló víz miatt alacsonyabb tőszámmal érdemes vetni. A flexibilis hibridek képesek kompenzálni az alacsonyabb tőszám miatti alacsonyabb csőszámot. A csüngő levélszerkezet pedig maximalizálja a levélfelület-indexet az alacsonyabb tőszámú kukoricában. Kisebb sortávolsággal gyorsabban elérhető a maximális levélfelület-index, így több nedvesség takarítható meg.
Jó adottságok: determinált, felálló levelű hibrid, magas tőszám
Vessünk felálló levelű hibrideket a jobb, stresszmentes talajra. Ezek az erős hibridek sűrűbb állományt, tehát nagyobb tőszámot igényelnek, hogy a napfény 97%-át befogják. A felálló levélszerkezetű hibridek a napfényt mélyen a levelek közé engedik.
Determinált csőtípusú hibridet érdemes választani, és a maximális levélfelület-index és a magasabb csőszám elérése érdekében nagyobb tőszámra kell törekedni.
Alkalmazkodjunk!
Ha pedig a terület erősen változékony, van olyan része, amely megtartja a vizet, a másik fele viszont könnyen kiszárad, használjunk részben flexibilis csövű kukoricát, a tőszámot pedig a stressznek való kitettség alapján változtassuk, így mérsékelve a kockázatot. Érdemes kihasználni a félig felálló levélszerkezet adta lehetőségeket a napfény és az aszály elleni védelem maximalizálása érdekében.
Fontos!
Tanulmányok bizonyították, hogy 97%-os fényelnyelés felett az állománysűrítés a legtöbb hibridet, de különösen a flexibilis csövű hibrideket megterheli, és csökkentheti a terméshozamot. Ebben az esetben további termésnövekedést a kukoricával már nem, hanem a technológiával, például a károsítók elleni védekezéssel lehet elérni.
