A precíziós gazdálkodás munkafolyamatai közül az egyik legelterjedtebb hazánkban a helyspecifikus tápanyag-visszapótlás.
A mai értelemben vett precíziós, vagy más néven helyspecifikus mezőgazdaság bevezetése Magyarországon a ’90-es évek végén, a műholdas helymeghatározás megjelenése után indult el. A pionírok közül említést érdemel Győrffy Béla akadémikus, aki „A biogazdálkodástól a precíziós mezőgazdaságig” című munkájában felhívta a kutatók figyelmét a technológia fontosságára és szükségességére.
A munka megjelenése óta robbanásszerű változások történtek a helyspecifikus gazdálkodásban: a tizenöt éve még elképzelhetetlen 2 cm-es helymeghatározási pontosság ma már rutinszerűen rendelkezésre áll; a gépek munkavégzésének letisztulása és pontossága lehetővé teszi a precíz munkavégzést; továbbá az agrár- és térinformatikai rendszerek, fejlődése az adatelemzés új távlatait nyitották meg a gazdálkodók számára.
Manapság a precíziós gazdálkodásról – örvendetes módon – egyre több fórumon hallunk, ami azt is jelzi, hogy az innovatív gondolkodás az újdonságokra fogékony gazdálkodók esetén technológiai váltásokat eredményez a mezőgazdasági munkák során. A fejlesztések természetesen költségigényesek, illetve komoly szemléletváltást igényelnek, de a terület változékonyságának és a gazdaság méretének függvényében – különös tekintettel arra, hogy környezetgazdálkodási szempontból is hasznos a precíziós szemléletmód – a technológia bevezetése megtérül.
Cikksorozatunk célja, hogy egyrészt bemutassuk az egyes precíziós gazdálkodási technológiai elemeket, valamint megszólaltassuk azokat a gazdálkodókat, akik a gyakorlati tapasztalatok révén elmondhatják a precíziós gazdálkodásról kialakult véleményüket.
Helyspecifikus tápanyag-visszapótlás
A precíziós gazdálkodás munkafolyamatai közül az egyik legelterjedtebb hazánkban a helyspecifikus tápanyag-visszapótlás. A tápanyag-ellátottság jelentőségét jelzi, hogy a növénytermesztés költségszerkezetének közel egynegyedét teszik ki a trágyázási költségek, ezért a folyamat hatékony tervezése indokolt. Annak szakszerű, pontos kialakítása nagy figyelmet igényel, de elvégzésével jelentős költségmegtakarítások érthetők el.
A tápanyag-gazdálkodás fogalma nem azonos a műtrágyázással, feladata a talajtermékenység fenntartása, a talaj tápanyag-ellátottságának optimális szinten történő tartása, a növény táplálása környezet-kímélően, figyelembe véve a termék iránti igényeket.
A tápanyagellátás sarkalatos kérdés a mezőgazdasági termelés során. Szakértelem, a talaj- és a gazdasági ismeretek együttes alkalmazása szükséges hozzá, hiszen az összes termelési költség közel egynegyedét teszi ki. Ebből is látszik, hogy egy hibás döntés súlyos pénzügyi, gazdasági következményekkel is járhat.
Az 1. ábrán megfigyelhetjük néhány műtrágyatípus kereskedelmi árának változását. Míg nyolc évvel ezelőtt akár 50.000 Ft-ért hozzájuthattunk egy tonna ammónium-nitráthoz, addig napjainkra már közel kétszer ennyit kell érte fizetni. Ilyen mértékű áringadozások mellett nem mindegy, hogy miből mennyit juttattunk ki termőterületeinkre.
1. ábra: A műtrágyaárak változása 2006-2013
Forrás: KSH
Az első lépés: talajvizsgálat
Az optimális műtrágyamennyiség meghatározásához talajvizsgálatot kell végezni. A mintavételi pontokat célszerű műholdas helymeghatározó rendszerrel rögzíteni, hogy a kapott eredményekhez térbeli koordinátákat tudjunk rendelni.
Ennek révén lehetőség nyílik a minőségi paraméterek térképi megjelenítésére (2. ábra). Ezt követően kielemezve az adatokat úgy kell meghatároznunk az elérhető termés mennyiségét – akár kisebb kezelési egységekre vagy több menedzsment zónára osztva a területet –, hogy a talaj tápanyag-szolgáltató képességének, valamint a tervezett termés tápanyagigényének megfelelően hatékony tápanyag-gazdálkodást tudjunk folytatni. Nem célszerű a gyengébb talajtani adottságokkal rendelkező foltokra a jobb részekkel megegyező szintű hozamot elvárni, mivel ez adott esetben jelentős többletráfordítást igényel.
2. ábra: Humusztartalom térkép
Forrás: Saját szerkesztés
Tápanyag-igényeket is szem előtt tartó fajta- vagy hibridválasztás
Miután meghatároztuk az elvárt hozamokat, fajtát vagy hibridet kell választani. A 3. ábra két köztermesztésben lévő kukorica hibrid tápanyag-reakciós görbéjét szemlélteti. Látható, hogy a különböző hibridek lényeges különbségeket mutatnak potenciális hozamaikban és a hozam eléréséhez szükséges tápanyag mennyiségében. Ezért az eltérő tápanyag-reakciókat figyelembe kell venni, hiszen jelentős hatással vannak a termésre és a költségek alakulására, ebből adódóan a tervezési folyamat szerves részévé kell tenni. Az adatok beszerzése azonban nehézkes lehet, de a fajtatulajdonosok, szaktanácsadók, kereskedők szinte kivétel nélkül hozzáférnek ezekhez az információkhoz.
3. ábra: Két kukorica hibrid trágya-reakciós görbéje
Forrás: Saját szerkesztés
A talaj- és az elvárt termésadatokból, továbbá a tápanyag-igényből kiindulva megtervezhetjük a növény által igényelt kijuttatandó trágyamennyiségeket a különböző hozam elvárásokhoz. Az így kapott eredményeket tovább korrigáljuk a tápanyag-reakcióval, s ezekből az adatokból gazdaságossági számításokat építünk fel, akkor az éppen aktuális piaci környezetbe illeszthetjük a termelésünk és akár ökonómiailag optimalizálhatunk, hogy a lehető legnagyobb nyereséget érhessük el a kultúrával.
Következő lépésként a trágya-reakciós görbék segítségével kiszámítjuk a nyereség görbéket (4. ábra), melyek segítségével képet alkothatunk arról, hogy mely hatóanyagszintek mellett érhetjük el a legnagyobb nyereséget. A trágyareakciós és a nyereség görbék eltérő szintek mellett érik el szélsőértéküket. Az első vizsgált hibrid esetében a potenciális hozam maximum 140-150 kg/ha, míg a nyereség maximum 100-110 kg/ha hatóanyagszint mellett van, ugyanezen értékek a második hibridnél 100-110 kg/ha a hozam és 90-100 kg/ha nyereség esetében. A példában szereplő értékek alapján belátható, hogy a legnagyobb hozam elérése ugyan magasztos cél lehet, de pénzügyileg semmiképpen sem indokolt.
4. ábra: A trágya-reakcióból számított nyereség görbe
Forrás: Saját szerkesztés
Ezekből fakadóan a fajtaválasztásra fordítsunk fokozott figyelmet, érdemes jó tápanyag-reakcióval rendelkező, már a kis tárgya adagokra is intenzíven reagáló hibridek mellett dönteni. Kifizetődő gazdaságossági számításokat is végezni a választás során, hiszen jelentős eltérések adódhatnak a hozam és nyereség legmagasabb szintje között, ami befolyással van a gazdálkodásunk sikerére.
Ha figyelembe vesszük a termőterület táblán belüli változékonyságát és ennek megfelelően tervezzük meg az elvárt hozamot, valamint tekintettel vagyunk a helyi viszonyok differenciáltságára, akkor a tápanyag-visszapótlásunkat magas szinten tudjuk végrehajtani. Ehhez nyújthat segítséget a helyspecifikus-, vagy más néven precíziós mezőgazdaság.
Összefoglalva: fordítsunk kiemelt figyelmet a tápanyag-gazdálkodás tervezésére, hiszen mindazon túl, hogy jelentős költségmegtakarítás érhető el annak szakszerű alkalmazásával, nyereségünk is jobban optimalizálható, tervezhető. A gazdaságossági kérdések mellett továbbá fontos szempont a környezetkímélő tápanyag-utánpótlás végrehajtása, a természet felesleges terhelésének csökkentése. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével ajánlható a precíziós technológia mind szélesebb körben történő elterjesztése.
Dr. Milics Gábor, Smuk Norbert
NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Biológiai Rendszerek Műszaki Intézete
A cikk az Agrofórum Szaklap novemberi számában jelent meg! Precíziós gazdálkodás sorozatunkat mind újságunkban, mind pedig honlapunkon folytatjuk!
(Agrofórum Online)
