Mindannyian rossz szájízzel emlékszünk vissza azokra az időkre, amikor először kirobbant a Covid-járvány, nyomában az energiaár-robbanással és ennek folyományaként a műtrágyaárak elszállásával.
Akkor mindenki azon volt, és bár a helyzet azóta sokat javult, ma is az a cél, hogy a tápanyagpótlás kiugróan magas költségeit terméscsökkenés nélkül leszorítsuk. Bár a környezeti tényezőkre nem lehetünk hatással, arra, hogy a nitrogénműtrágyák ne a levegőbe párologjanak el vagy vizes oldatban egyszerűen elfolyjanak, igen, a megfelelő technológiával. A műtrágyadózisok mellett itt jönnek az ureázinhibitorok a képbe.
A BASF 2024 nyarán az ország három pontján 12 héten át tartó kísérletsorozatot végzett. Azt vizsgálták, hogy a bedolgozott karbamidból mennyit veszítünk el gáz formájában, illetve hogy ezt milyen mértékben tudjuk csökkenteni az ureázinhibitorokkal.
Mire valók az ureázinhibitorok?
A növénytáplálás során alapesetben a nitrogén három formáját használjuk, nitrátot, ammóniumot és karbamidot. A nitrát és az ammónium közvetlenül hozzáférhető a növények számára, a karbamidot viszont csak a levélen keresztül tudják felvenni, azt is csak kismértékben. A karbamid a talajba kerülve a hidrolízis során ammóniává alakul. Az ammónia viszont egy gáz, ami nagymértékben elillanhat a talajból. Ez rögtön jelentős mértékű veszteség a gazdálkodónak.
A másik folyamat az ammonifikáció, amikor az ammónia ammóniummá alakul, majd a nitrifikáció során nitritté, később nitráttá. Ez utóbbi rendkívül jól oldódik vízben, és a talajban lévő vízzel kimosódhat. Ez a másik jelentős veszteség a nitrogénműtrágyák esetében, ami környezeti károkat is okoz.
A cél tehát a folyamat lassítása és a köztes állapot fenntartása. Ebben segítenek az ureázinhibitorok, amelyek a növények növekedésének kritikus szakaszaiban teszik elérhetővé a nitrogént a kiszámíthatóbb és magasabb terméseredmény érdekében.
További részletekért nézze meg a BASF látványos és könnyen érthető videóját!
