Reménykedhetünk a mezőgazdaságot sújtó válsághelyzet csillapodásában? Milyen növényeket lesz érdemes termesztenünk Magyarországon a következő években, évtizedekben?
Együtt sikeresebb! címmel tartott szántóföldi bemutatót a KITE Zrt. Nádudvaron, szeptember 22-én. A cél annak bemutatása volt, hogyan kapcsolható össze az ökonómiai szemlélet, a helyspecifikus technológiák és a talajvédelem.
„Válsághelyzetben van az ágazat, és már a társadalom, valamint a politika és a gazdaság szereplői is felismerik, hogy változások zajlanak körülöttünk, amire reagálni kell”
– emelte ki beszédében a rendezvényt megnyitó Dr. Szabó Levente, a KITE Zrt. vezérigazgatója, aki után Dr. Potori Norbert, az AKI Agrárgazdasági és Információs Rendszerek Igazgatóságának vezetője tartott előadást a klímaváltozás és a terménypiacok alakulásának összefüggéseiről.
Kiindulópontként felsorolta, ami Magyarországon már senkinek sem jelent újdonságot az időjárásváltozás terén: a közeli jövőre vonatkozó modellek szerint az éves átlaghőmérséklet emelkedése, a tartós hótakaró hiánya, gyakoribb március-áprilisi hidegbetörések, hosszabb nyári hőhullámok, az UV-sugárzás erősödése, a nyári csapadékmennyiség csökkenése, valamint a viharok intenzitásának növekedése vár ránk a következő években.
A fentiek következtében nem meglepő, hogy a termelési költségek nőnek, a kockázatok szintén, miközben a jövedelmezőség csökken, az árualap pedig megcsappan. Idén szeptember 10-i adatok szerint a magyarországi kukoricatermesztők a teljes vetésterület mintegy kétharmadáról jelentettek aszálykárt, ami – saját becsléseikre alapozva – 2,6 millió tonna kiesést jelent. A napraforgó-termőterület 57 százalékán keletkezett aszálykár, ami 1 millió tonna körüli termésveszteséget jelent, miközben Magyarország számít az EU-ban a legnagyobb napraforgóolaj-exportőrnek.
Lokális probléma?
„Vajon lesz-e annyi napraforgómag, amennyit a növényolajipar kapacitása igényel? Messze nem, legfeljebb csak a fele, vagyis ebből is importra szorulunk”
– mondta Potori Norbert. Kellemetlen fejlemény, hogy az alternatívának tekintett szemes cirok esetében az aszály sújtotta területeken 74 százalék a becsült terméskiesés, és a hosszú távú modellszámítások szerint ez a kultúra nem is lesz alkalmas a kukorica kiváltására. Pedig valamit tennünk kell, hiszen míg a 2014–2016-os évek átlagában Magyarországon 8,2 millió kukorica termett, Lengyelországban pedig 4 millió tonna, addig egy évtized múltán fordult a kocka. 2024–2026 átlagában hazánk mindössze 4 millió tonna kukoricát termelt, miközben Lengyelország 9,6 milliót, így az EU szintjén ezen a téren nincs is visszaesés, a problémánk „csupán” lokálisnak tekinthető.
Ami a kissé távolabbi jövőt illeti, a modellek a 2030–2040 közötti időszakban a kukorica hozamának 30–40 százalék közötti visszaesését jósolják Magyarországon. Ugyanez a búza esetében 10–20 százalék között várható, vagyis a két fő szántóföldi növény a klímaváltozás nagy vesztese lesz. A termesztés körülményei tovább romlanak, legalábbis erre utal, hogy 2027–2034 között, például a július hónapok átlagában akár 6,6 nappal nő a hőségnapok száma hazánkban, de extrém szcenárió esetén ez akár a 16,6 napot is elérheti.
Potori Norbert szerint nem feltétlenül a termelőknek kell megtalálniuk a megváltozó körülményeknek megfelelő alternatív kultúrákat. Közülük kevesen tudhatják, melyik piac mit igényel, és elsősorban nem az lesz a lényeg, hogy mit termeljünk, hanem az, hogy kinek. Elsősorban az olajnövényekben látni fantáziát, ugyanis a növényolajok iránti kereslet rövid és középtávon is stabilnak ígérkezik.
„A válsághelyzetek nem csitulnak el, sőt párhuzamos válsághelyzetekben fogunk élni”
– mutatott rá az igazgató az alkalmazkodás és az új utak keresésének szükségességére.
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
