Ahhoz, hogy a termesztés sikeres legyen, a terület tápanyagigényének pontos meghatározása gyakoribb és/vagy specifikusabb talajvizsgálatot tehet szükségessé. Tekintettel a műtrágya árára fontos, hogy pontos adatokkal rendelkezzen a termelő, hogy miből mennyire van szüksége.
A termelők a költségcsökkentésre törekednek, azonban ha valaki a talajvizsgálaton spórol, azzal a nyereség csökkenését okozhatja. A terméshozamnak ugyanis akár a 60%-a függ a talaj termékenységétől, ráadásul a mai nagy hozamú hibridek és fajták nagyobb arányban és hosszabb ideig vonják el a tápanyagokat, mint a régebbiek.
Megalapozza a többi modern technológiát
A megfelelő adatok nélkül nehéz kihasználni az olyan gyakorlatokat, mint a vetőmag-technológia, a növényvédő szerek, a terméshozam vagy más, a vegetációs időszakban alkalmazott hozamnövelő eljárások. A rendszeres talajvizsgálat segíthet abban, hogy a termelők és a növénytermesztési tanácsadók a megfelelő mennyiségű műtrágyát használják a terméshozam és a gazdasági megtérülés optimalizálása érdekében.
Minden terület egyedi, ezért a tápanyagpótlás tervezésekor figyelembe kell venni az olyan tényezőket is, mint a szántóföld „előélete”, a termesztési rendszer, a termésszint és a benne található szerves anyag mennyisége.
Melyik mintavételi módszert válasszuk?
A talajmintavétel során választható az egész területre kiterjedő, rácshálós talajmintavétel vagy helyspecifikus talajmintavétel homogén termőzónákkal; az egyes módszerek előnyei eltérőek. Minél finomabb vagy kisebb a rács vagy a zóna, amit használunk, annál nagyobb a termőföld kimutatható változékonysága.
A zónás mintavételezés általában hasonló talajtípusú vagy termelési potenciállal rendelkező területeket csoportosít egy szántóföldön belül; az egyes zónákat ezután önállóan kezelik. A zónás mintavételezés nem olyan pontos, mint a rácsos mintavételezés: a zónák között nagyfokú eltérés tapasztalható egyik mintavételről a másikra. Bár ugyanarról a területről veszünk mintát, soha nem ugyanarról a helyről. Minél nagyobb a zóna, annál kisebb a variabilitás, és annál inkább közelítenek az átlagértékhez a talajminták eredményei.
A zónás mintavétel bizonyos talajtípusokon és helyzetekben hatékony lehet. A képalkotó technológia és az összegyűjtött adatok rétegzése segíthet a kezelési zónák meghatározásában a pontosabb mintavételezés érdekében.
A rácsos mintavételezéssel mindig ugyanarra a helyre, ugyanarra a pontra térünk vissza, hogy mintát vegyünk, így nagyon könnyű megállapítani a tápanyagelvonás vagy a tápanyag-felhalmozódás tendenciáit.
A következetesség számít
A talajminták képet adnak arról, hogy mi történik, de ezek csak pillanatfelvételeknek tekinthetők, a következetesség és az ismétlés a kulcs. Még arra is érdemes figyelni, hogy laboratóriumtól függően változhatnak a vizsgálati módszerek és így a mérés eredménye. Következetesnek kell lenni abban is, hogy milyen vizsgálatokat kérünk. Az időzítés is fontos, ezért fontos minden évben ugyanabban az időpontban mintát venni például foszforra vagy káliumra, mivel ezek értékei az év során változnak. Az őszi eredmények összehasonlítása a tavaszi eredményekkel éppen annyit ér, mintha az almát a naranccsal hasonlítanánk össze.
Mintavétel gyakorisága és a talajjavítás első lépése
A legtöbb helyen négyévente javasolják a mintavételt; ám a megnövekedett hozamok miatt több tápanyag kerül le minden évben. Ezért az újabb ajánlások szerint kétévente vagy a vetésforgó alapján kell mintavételt végezni, monokultúrában akár évente. A jobb talajvizsgálat pontosabb műtrágyaajánlásokkal jár, és ezek nem feltétlenül jelentenek nagyobb kijuttatandó mennyiségeket.
A talajjavítást a szakértők szerint a talaj pH-értékével érdemes elkezdeni. A megfelelő pH javítja a nitrogénhatékonyságot, segíti a gyomszabályozást és a tápanyagfelvételt. A vízhasznosítás is javul, mert a gyökerek és a talajmikrobák jobban érzik magukat, ha a pH-érték megfelelő.
Fotó: Pixabay
