Az egzotikus gyümölcs- és zöldségfajok termesztése már nem feltétlenül jelent fűtött üvegházat és trópusi körülményeket. Több olyan, távoli vidékekről származó növény került termesztésbe Európában, amely a mérsékelt égövön is megél, néhány pedig kifejezetten jól viseli a kemény teleket.
Ettől azonban még nem válik mindegyikből gazdaságosan termeszthető új kultúra: a fagytűrés mellett a tenyészidő, a nyári hőigény, a megporzás és az értékesíthetőség is döntő. A hazai termesztés szempontjából ezért elsősorban azok a fajok érdekesek, amelyek technológiája nem igényel aránytalanul nagy beruházást, miközben valamilyen piaci többletet is kínálnak.
A kiwano már nem csak trópusi különlegesség
A szarvas dinnye vagy kiwano (Cucumis metuliferus) afrikai eredetű, melegigényes, egyéves kabakos. Különleges, tüskés termése miatt elsősorban egzotikus gyümölcsként ismert, termesztéstechnológiája azonban több ponton a nálunk megszokott kabakosokéhoz közelít.
A faj alkalmazkodóképességét közép-európaihoz hasonló környezetben is vizsgálták. Délnyugat-Romániában május eleji kiültetéssel eredményesen termesztették szabadföldön; a kísérletben a növényenkénti termésszám megközelítette a 14–15 darabot. A kiwano ugyanakkor valóban melegigényes: a virágzáshoz 21–35 °C közötti hőmérséklet kedvez, és sok közvetlen napsütést kíván. Jó vízáteresztő, szerves anyagban gazdag talajon fejlődik megfelelően, miközben a folyamatos vízellátást meghálálja, a pangó vizet viszont rosszul tűri.
Magyarországon ezért a korai palántanevelés, a gyorsan felmelegedő termőhely és a hosszú, meleg ősz növelheti a termesztés biztonságát. Piaci szempontból viszont nem célszerű a hagyományos uborka vagy dinnye alternatívájaként kezelni: különleges termékként, közvetlen értékesítésben lehet érdekesebb.
A mézbogyónál nem a tél jelenti a problémát
A kék mézbogyó (Lonicera caerulea) éppen az ellenkező véglet. Rendkívül télálló faj, amely hideg éghajlatú területekről származik, ezért a magyar tél általában nem jelent számára komoly akadályt. A termesztés kritikus pontja inkább a túl korai vegetációindulás és a nyári meleg.
A fajtaválasztás különösen fontos. Melegebb termőhelyen egyes orosz eredetű fajták túl korán kiléphetnek a mélynyugalomból, ami virágzási és terméskötődési problémákat okozhat; magas nyári hőmérsékleten pedig levélperzselés, lisztharmat és korai lombhullás is előfordulhat. A megfelelő terméshez rendszerint legalább két, egymással kompatibilis, hasonló időben virágzó fajtára van szükség.
Előnye ugyanakkor a nagyon korai érés. A bogyók már késő tavasszal szedhetők, vagyis olyan időszakban jelenhetnek meg a piacon, amikor még viszonylag szűk a friss bogyósgyümölcs-kínálat.
Az indián banán bírja a fagyot, de a terméskötésre figyelni kell
Az Asimina triloba, vagyis az indián banán külleme és krémes állományú gyümölcse alapján trópusi növénynek tűnhet, valójában Észak-Amerika mérsékelt égövi részéről származó lombhullató faj. A magyar klímán éppen ezért lényegesen több esélye van, mint a valódi banánnak, papajának vagy guavának.
A telepítésnél a mély, termékeny, jó vízgazdálkodású talaj az előnyös. A fiatal növények az első időszakban érzékenyebbek az erős napsugárzásra, a termőre fordult fák viszont napos helyen adják a legtöbb gyümölcsöt. Kereskedelmi telepítésnél különösen fontos, hogy több, genetikailag eltérő fajtát ültessenek, mert a legtöbb fajta önmeddőnek tekinthető. A virágokat főként legyek és bogarak látogatják, és a bizonytalan megporzás a terméskötés egyik korlátja lehet.
Az indián banán növényvédelmi szempontból is figyelemre méltó, mert viszonylag kevés jelentős kártevője és betegsége ismert. Ettől még nem tekinthető „növényvédelmet nem igénylő” kultúrának, de kisebb növényvédőszer-felhasználásra épülő termesztési rendszerekben érdekes lehet.
A tamarillónál a fagy szab határt
A paradicsomfa vagy tamarillo (Solanum betaceum) dél-amerikai eredetű, gyors növekedésű, rövid életű évelő növény. Termése tojásdad, fajtától függően vöröses, lilás, narancssárga vagy sárga lehet. Bár rendszertanilag a burgonyafélék családjába tartozik, termesztési igénye lényegesen eltér a szabadföldi paradicsométól.
Magyarországon a legfontosabb korlátozó tényező a fagyérzékenysége. Hosszú, meleg tenyészidőt, napos fekvést és jó vízellátást igényel, ugyanakkor a pangó vizet kerülni kell. Emiatt nálunk inkább dézsás növényként, fagymentes teleltetéssel, illetve növényházban érdemes vele számolni. Szabadföldre a fagyveszély elmúltával kerülhet, ősszel azonban időben védett helyre kell vinni. Üzemi termesztését ezért nem pusztán a nyári időjárás, hanem a teleltetés költsége és a termés számára kialakítható piac is meghatározza.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
