Hogyan lehet takarékosan, mégis hatékonyan felhasználni a műtrágyát? Ez a kérdés az egekben lévő inputárak miatt sokakat foglalkoztat.
Az emelkedő energia- és inputárak, valamint a tartósan alacsony terményfelvásárlási árak egyik negatív következménye az, hogy a termesztők visszafogják azokat a kiadásaikat is, amelyeken nem lenne célszerű spórolniuk. A műtrágya kifejezetten azon inputanyagok közé tartozik, amelynek felhasznált mennyisége látványosan csökkent Magyarországon az utóbbi években.
A trend a KSH 2012–2024 közötti adataiból is jól kirajzolódik. Míg 14 esztendeje az N/P/K hatóanyagok szántóterületre kijuttatott mennyisége – sorrendben, kerekítve – 89, 19 és 22 kg/ha volt, addig ez 2024-re 77, 19 és 16 kg/ha értékre csökkent. Pedig a modern technológiák, például a differenciált kijuttatás segítségével elérhető, hogy úgy csökkentsék akár 20–25 százalékkal a műtrágyafelhasználást, hogy közben a hozamok stabilak maradjanak.
A Magyarországtól merőben eltérő környezetben gazdálkodó svéd gabonatermesztők napjainkban ugyanezzel a fent vázolt problémával szembesülnek. A Jordbruksaktuellt nevű lap arról érdeklődött néhány skandináv gazdánál, hogy az alacsony terményfelvásárlási árak tükrében hogyan alakítják át az idei műtrágyafelhasználási stratégiájukat.
Ugaron hagyni?
Johan Karlzén elsősorban őszi és tavaszi búzával foglalkozik, emellett sörárpát, lóbabot és repcét termeszt. A kenyérgabonája malmi minőségű, amihez magasabb nitrogéndózisra van szükség. Az előző években a magas hozamra és a 12–13 százalékos fehérjetartalomra koncentráltak, idén viszont a magas műtrágyaárak miatt csökkentik a nitrogénműtrágyázást, ráadásul a területük 15 százalékát kivonják a termelésből, ezzel is spórolva a költségeken.
Kristian Merin gazdaságának szintén elég színes a vetésszerkezete, az őszi búzától és őszi káposztarepcétől a fehér herén át a zabig, tavaszi árpáig és olajlenig terjed a sor. A növények előre meghatározott NPK dózist kapnak a vetés során, utána pedig igény szerint szoktak műtrágyázni. Ezen az idei, szűkösnek ígérkező esztendőben sem kívánnak változtatni, bár az olajnövények arányát növelték, mert gazdaságosabban termeszthetők a gabonáknál.
Fredrik Anderssonnál szintén alapnövény az őszi búza, de van étkezési zabja, whisky-alapanyagként értékesített árpája és olajlenje is. A nitrogénnel csínján bánnak, igyekeznek minél inkább a növények igényeihez igazítani a kijuttatást, hogy minimalizálják a nem hasznosuló, veszteségként jelentkező mennyiséget. A tavaszi vetésű növényeknél a foszfort és káliumot a vetéssel egy menetben juttatják ki, akárcsak a nitrogénigény körülbelül 80 százalékát. Ha a növények magas terméspotenciált mutatnak, akkor további nitrogénműtrágyát is kapnak. Az őszi vetésű növényeknél a kiszámított műtrágyaadagot két részletben juttatják ki, a nitrogén egy részét baromfitrágyával váltják ki. A zászlóslevél megjelenésekor további nitrogént kap a kultúra, míg a PK-szükségletet talajvizsgálattal és a korábbi terméseredményeket figyelembe véve határozzák meg.
(Vezérkép: Amazone)
Elegendő csak a műtrágya a sikeres növénytermesztéshez?
