„Pinklevi” és „Rézi”, így hívják azokat az őszi lencsefajtákat, amelyeket Európában elsőként nemesített és regisztrált a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutatóintézete. A két új télálló fajta állami elismerést is kapott. Zsombik Lászlóval, a DE AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetének igazgatójával a kutatási területekről, az elért eredményekről, illetve a hazai lencsetermesztésről beszélgettünk.
Az Ön által vezetett intézményben milyen hagyományai vannak a fehérjenövényekkel kapcsolatos kísérleteknek?
A Nyíregyházi Kutatóintézet megalakulása óta foglalkozik fehérjenövényekkel, hiszen az 1929-ben kialakított Westsik-vetésforgó tartamkísérlet egyik meghatározó növénye a mai napig a csillagfürt. Feladataihoz tartozik a tájkörzetbe jól illeszkedő, ott jó minőségben megtermelhető nagymagvú hüvelyesek biológiai alapjainak a megteremtése, technológiájának fejlesztése és új fajok, illetve fajták termesztésbe vonása. A feladatunk kettős: egyrészt a mindig újabb, jobb, piaci igényeket kielégítő fajták előállítása, másrészt a már meglévő fajták fenntartó nemesítésének magas színvonalú megvalósítása.
Mi indokolta (indokolja) azt, hogy lencse fajtákkal foglalkozzanak?
A Debreceni Egyetem, AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetébe 2001-ben kerültek őszi lencse genotípusok. Magyarországon – és Európában egyaránt – kevés az ősszel vethető fehérjenövény fajok választéka. Az őszi lencse köztermesztésbe való bevitele kiváló lehetőséget nyújt erre. Termesztésének számos előnye (beltartalmi paraméterek, termőképesség stb.) mellett kiemelhető, hogy az őszi lencse vetésére szeptember végén, október elején kerül sor, és a növény már a vetés évében megerősödik, illetve betakarítása elkerüli a nyári munkacsúcsokat, illetve a kora nyári aszályos periódusokat. Ebből adódóan termésbiztonsága és termőképessége is jobb a tavasszal vetett fajtáknál. Ezen okokból 2008-tól indítottuk az új fajta előállítást célzó nemesítési munkát.
Télállóság, nagyobb termékenység, termésbiztonság…
Milyen célokat tűztek ki maguk elé a nemesítési munka kezdetekor?
Nemesítési céljaink a télállóság mellett a nagyobb termőképesség, termésbiztonság, gépi betakarításra való alkalmasság, illetve a nemesítési munka első lépéseként az apróbb magméretű vonalak előállítása volt.
Mi valósult meg mindebből?
A nemesítési munka eredményeképpen 2019-ben állami elismerést kaptak a Pinklevi és Rézi őszi lencse fajták. A Pinklevi a korai éréscsoporthoz tartozó őszi lencse fajta. A növény habitusa félig felálló, bokrosodó. Növénymagassága virágzáskor közepes. A hüvely színe betakarításkor sárga, a magkezdemények száma általában kettő. A száraz mag színe barnás-rózsaszín. Őszi keléskor, illetve tavasz elején a szár antociános elszíneződést mutat.
Pinklevi növény (Forrás: https://unideb.hu/)
Pinklevi mag (Forrás: https://unideb.hu/)
A Rézi ugyancsak a korai éréscsoporthoz tartozik. A növény habitusa félig felálló, bokrosodó. Növénymagassága virágzáskor közepes. A hüvely színe betakarításkor sárga, a magkezdemények száma általában kettő. A száraz mag színe barnás, őszi keléskor, illetve tavasz elején a szár antociános elszíneződést mutat. A fajták fehérjetartalma 17-20% közötti.
Rézi növény (Forrás: https://unideb.hu/)
Rézi mag (Forrás: https://unideb.hu/)
Melyek a piacvezető országok a lencsetermesztésben?
A FAO adatai szerint a 2010 óta a lencsetermesztés 4.287.162 ha-ról 6.582.779 ha-ra növekedett 2017-ig. A világ legnagyobb lencsetermesztő országai 2017-ben: Kanada (2.467.763 ha; ahol az őszi lencse nemesítésnek igen nagy hagyományai vannak), India (1.657.500 ha) és az USA (413.590 ha). Európában (Oroszországon kívül) legnagyobb területen Spanyolországban termesztik a lencsét (36.504 ha), de Franciaország (15.557 ha) és Görögország (7967 ha) lencsetermesztése is jelentős.
Stabil kereskedelmi pozíció híján
Hazánkban jelenleg mekkora területen termesztenek lencsét?
Magyarországon 2017-ben sajnos csak 20 ha lencsetermő területet regisztráltak.
Ön szerint mi az oka, hogy ilyen csekély ez a terület?
A hazai növénytermesztési szerkezetben – elsősorban nagyfokú ökológiai érzékenységük miatt – a magfehérje pillangósok termesztése háttérbe szorult. Hazánkban a lencse stabil felvásárlói piaca még nem alakult ki, így az értékesítés biztonsága alacsony, a kereslet – az import jelentős mennyisége miatt – minimális a hazai termesztésű lencse tekintetében.
Mi a véleménye, mi módon lehetne ösztönözni a gazdákat arra, hogy nagyobb területeket vonjanak be a termesztésbe?
Elsősorban a növény stabil kereskedelmi pozícióit kell kialakítani hazánkban, mely maga után vonhatja a kiszámítható piaci viszonyokat. Az őszi fajták termesztésével a termésbiztonság és a termőképesség egyaránt növelhető. Fontos szempont a növény elővetemény értéke, mivel megköti a levegő nitrogénjét, ezáltal a talajt nitrogénben gazdagítja, így termesztésének ökológiai lábnyoma is kisebb.
Milyen előmozdítói lehetnek ennek?
Elsősorban a növény piaci helyzetének stabilizálása, illetve a megfelelő és érdekelt feldolgozó kapacitás kiépítése.
| Nem csak termelni, enni is jó!
Sajnos nem csak a lencse termesztési területének méretével állunk siralmasan, hanem a fogyasztásával is: a magyar lakosság jelentős részének csupán télen, főleg az újév táján kerül az ebből készült étel az asztalára. Pedig lencsét enni jó. Hogy miért? Többek között azért, mert rendkívül tápláló, azonban kevéssé hizlaló, szénhidráttartalma igen lassan szívódik fel. Ezentúl rendkívül magas a fehérjetartalma, amely a szójáéhoz hasonló. Gazdag – többek között – B-vitaminokban és ásványi anyagokban (cink, vas, foszfor), valamint sokféle aminosavat tartalmaz, mégpedig olyanokat, amelyet a szervezet jól képes hasznosítani. Persze, ha ez mind nem lenne elég indok, a lencse fogyasztása mellett további komoly érv, hogy finom is, és számtalan módon elkészíthető. Hazánkban főkét egyféle, a barna lencse ismert leginkább, de ezen túl számos, változatosan elkészíthető fajtája létezik. Így tehát, ha valakinek nem sikerült még megbarátkozni a hagyományossal, vagy esetleg változatosságra vágyik, ne tétovázzon, próbálkozzon bátran velük is: Puy-i zöld lencse neve utal termőhelyére. Az, hogy a franciák mennyire becsben tartják, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első eredetvédett francia élelmiszert tisztelhetjük benne. S mire való leginkább? Leves, köret, saláta egyaránt készíthető belőle, s mindez nem sok időt kíván, hiszen szemben a barna lencsével, roppant hamar megfő. Vörös lencse, amely hazánkban is könnyen fellelhető, áruházláncok polcain ugyanúgy, mint a piacokon. Keleti ételek alkotóeleme, szintén könnyen megfő, sőt, szétfő. Így főzeléken túl fűszeres, illatos püréket is lehet belőle készíteni, ahogy az indiaiak is teszik, hiszen ez az alapanyaga a közkedvelt, változatos módon ízesített dahl-nak. Fekete lencse, amelyet beluga lencsének is neveznek, ugyanis színe és mérete miatt emlékeztet a kaviárra. Ez a változat, amely a legkevésbé ismert idehaza – és ez igen nagy kár -, hiszen, mivel apró szemű, nem fő szét, markáns ízű, ezért köretnek, salátának is tökéletesen alkalmas. Így azoknak, akinek nem sikerült megszeretniük a lencsét hagyományos köntösben, új esélyt teremt, lehet, hogy ennek a változatnak a rabjává válnak. |
