A ,,Kelet-Magyarországi ökológiai gazdálkodási rendezvénysorozat” részeként májusban a ,,Fehérjenövény és szálastakarmány tanácskozás és szántóföldi bemutatón” a maghüvelyesek nemesítéséről, a bennük rejlő potenciálról, valamint a hazai és nemzetközi termesztési trendekről hallhattunk, mindezt a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság (DE AKIT) Nyíregyházi Kutatóintézete, az Ökológiai Gazdálkodási Tudásközpont, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a Kelet-Magyarországi Biokultúra Egyesület és a Magyar Szója Nonprofit Kft. Szervezésében, Nyíregyházán.
Öröm volt hallani a hüvelyes növények nemesítésének eredményeiről, továbbá a fehérjenövények jelentőségéről Mendlerné Dr. Drienyovszki Nóra, a DE AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársának beszámolóját. Az eredmények, és a személyes tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyes fehérjenövények, maghüvelyesek megítélése nem túl kedvező hazánkban, és, bár csupán néhány technológiai fogás (leginkább a virágzáskori öntözés) beiktatásával kiváló terméshez juthatnánk, bizalmatlanság övezi az egyébként jelentős takarmányozási, humán élelmezési értéket hordozó kultúrákat. Sajnálatos módon a borsó is alternatív fehérjenövénynek számít hazánkban. Mint azt a főmunkatárs elmondta, 2002-ben indítottak új programot, mely keretében a növénymagasság, a termés-elhelyezkedés a gépi betakaríthatóság, valamint a termőképesség javítása határozta meg az nemesítési irányvonalakat. A megfelelő szülőpartnereket kiválasztva, klasszikus nemesítési módszerekkel dolgoznak. A munka eredményeként olyan kiváló, szuperkorai zöldborsó fajta jöhetett létre, mint a “DP Pozsi”, amely 2-3 nappal előzi meg az eddigi legkorábbi érésidejű “Lédát”.
A magjának 22-28%-ában fehérjét, valamint nagy mennyiségű vasat tartalmazó őszi lencse fajták tekintetében a “Pinklevi” és “Rézi” fajták szerepelnek az intézet kínálatában. Az Európában elsőként télálló, államilag elismert fajtákban is lehetőségek rejlenek – bár egy olyan társadalmi környezet, ahol ,,évente egyszer eszünk lencsét”, nem a legjobb ,,táptalaj” a termesztési terület növelése szempontjából… annak dacára, hogy számtalan módon elkészíthető, ízletes, élettanilag hasznos növényről van szó. Felmerült bennem, hogy a hazai, indiai éttermek milyen mennyiségű (bár feltételezhetően az itteni fajtákkal nem kiváltható) lencsét importálhatnak hazánkba, és a különböző, (sajnos) többnyire külföldi gyártású lencsecsipszek, ropogtatnivalók milyen kiváló, ízletes felhasználási lehetőségeket jelenthetnének… A ma Magyarországon jellemző, csupán 250-300 ha körüli lencse termőterület még így is jelentős a magyar fogyasztók számára.
Pál Vivien a DE AKIT NYKI tudományos segédmunkatársának ,,Fővetésben és zöldtrágyaként alkalmazott pillangósok elővetemény-értékének értékelése kutatási tapasztalatok alapján” című előadásában utalt a 2019-ben, az európai uniós tagállamok által elfogadott, 2030-ra datált 55%-os üvegház hatású gázkibocsátás csökkentési törekvésére, és a 2050-re időzített klímasemlegesség elérésére. A mezőgazdaság a kibocsátási mutatók csökkentésében igen jelentős szerepet játszik, hiszen a talajfelszínen keletkező zöldtömeg széndioxid-megkötő képességében hatalmas potenciál van.
A klímakár-mérséklési potenciál 55%-a a mezőgazdaságban, tápanyag-utánpótlásban helyesen kivitelezett gyakorlatokban rejlik. Többek között 3, különböző időpontot tartalmazó zöldtrágyanövény-vetési kísérlet eredményei arra mutattak rá, hogy elsősorban nem a növények vetésideje, hanem a csapadék jelenléte határozza meg a növényzet fejlődését, a zöldhozam mértékét.
A segédmunkatárs felhívta a figyelmet egy komplex, négy blokkot tartalmazó vetésforgó rendszerű zöldtrágyázási kísérletre is, mely előveteményi sorrend alapján teszi lehetővé az egyes növények értékelését a zöldtrágyázás hatásai tükrében. Fővetésben, magcélúan vetett zöldtrágyanövények elővetemény-értékének vizsgálata tekintetében kijelenthető, hogy pozitív hatások észlelhetők a kukorica hozamában. Joggal merül hát föl a kérdés, hogy milyen mértékű inputcsökkentésre nyílik lehetőség, e zöldtrágyanövények szisztematikus használatával.
,,Különböző szenázskeverékek takarmányozási értéke hazai tapasztalatok alapján” címen Dr. Tóth Tamás a Széchenyi István Egyetem kutatóprofesszora hangosította ki meglátásait a hazai takarmánybázis változása kapcsán. A csillagfürt-zab keverékszenázsok bendőbeli lebonthatósága tekintetében a csillagfürt dominanciától a zabdominancia irányába haladva 14 keveréket vizsgáltak. Az eredmények értelmében kijelenthető, hogy a csillagfürt-dominancia esetében a szárazanyag potenciálisan lebomló része lényegesen nagyobbá válik a zabdominancia irányába haladva. A nyersfehérje-tartalom is kisebb, amikor a zabdominancia irányába haladunk.
Konklúzióként elmondható, hogy a klímaváltozás hatására hazánkban is át kell értékelni a jelenlegi takarmánybázisunk összetételét (kukoricaszilázs-kukorica alapú takarmányozás), és olyan tömegtakarmány-növényeket is célszerű bevetni (pl. új típusú/szárazságtűrő/bmr silókukorica-hibridek, cirokfélék, silókukorica-cirok keverékek, korai betakarítású gabonafélék, olaszperjék, gabona-gabona, gabona-pillangós, gabona-fűkeverékek stb.), melyeket vagy a nyári időszak előtt be lehet takarítani, vagy jobban bírják a szárazabb, melegebb időjárási körülményeket.
,,Pillangós növények termesztésének helyzete és perspektívái” témakörben Dr. Zsombik László a DE AKIT NYKI tudományos főmunkatársa az európai termesztési, kereskedelmi tendenciákról beszélt. Mint mondta, az európai országok között eddig egyedül az ukrán eredetű szója jelent meg minimális mennyiségben a piacon, azonban túlnyomórészt tengeren túli behozatali dominancia érvényesül. Az ázsiai felvevőpiac a takarmányborsó tekintetében egyre kifejezettebb (India, Banglades), illetve, a fokozódó igény miatt várhatóan ezek az országok önálló termesztésbe fognak majd.
A lóbab-kereskedelem jellegzetességei megváltoztak: az importőrök sorában Egyiptom jár az élen. Az Egyesült Királyság minősül a térség legnagyobb lóbab-előállítójának, és Európa ellátása szempontjából is a dobogó tetején áll: a norvég piac nagy mennyiségben szállít be, akik lóbab-alapú haltakarmányt készítenek.
A csicseriborsó forgalma, az európai népesség-összetétel, valamint a fogyasztási szokások változása miatt (gondoljunk csak a hummuszra, melynek alapvető összetevője a bagolyborsó) az elmúlt tíz évben nagyságrendekkel megugrott.
A fentiekben már említett módon, a lencsében nagy potenciál rejlik, ugyanakkor ez a szegmens is többnyire import-orientált jelleget mutat (Kanada, USA).
A szárazborsó vetésterülete hazánkban 10-12.000 ha, ami arányaiban azonban elenyészőnek mondható. A képet tovább rontja, hogy a támogatások dacára sem figyelhető meg jelentős vetésterület-növekedés. Hazánk csillagfürt-előállítása napjainkban perspektivikus, hiszen külföldre növekvő mennyiséget exportálunk, csekély vetésterülete dacára (,,vetekszik” a lencséével, mely 2021-ben 250-300 ha-t fedett le).
(Fotó: Baklanova Szandra)
A maghüvelyesek termesztésének korlátai hazánkban
Az elégtelen termésmennyiség első sorban a termékenyüléskori (virágzáskori) csapadékhiánnyal hozható összefüggésbe. Megfontolandó tehát az öntözés technológiai beillesztése, hiszen ezek a növények kiváló nitrogénkötők, és víztakarékosak: főként a virágzás során igényelnek vizet.
A termesztést nehezítő körülmény továbbá, hogy a növényvédelmi technológia egyes fajok (csillagfürt, bükköny) esetében nem kidolgozott. A piaci kitettség, a támogatási környezeti függőség (ökológiai szempontú ösztönzők növelése) mérséklése részben megoldást nyújthatna…
Miért érdemes mégis a maghüvelyesekkel foglalkozni?
A vetőmagpiac nyitott, így egy ütőképes, nemzeti szintű koordinációval, az exportpotenciál kiaknázásával a nemzetközi piacon való megjelenésre lehetőség nyílhatna. A közvetett, kedvező hatások számszerűsítése, és vetésforgó rendszerben való gondolkodás területén fontos az elővetemény-hatás, és a talaj nedvességkészletére gyakorolt kedvező hatás értékelése, arról nem is beszélve, hogy a melléktermék (pl. borsószalma) takarmányként hasznosítható. Ösztönző tényező továbbá, hogy a szálastakarmány-komponenséként való alkalmazás mértéke növekedni látszik az utóbbi években. Az új, környezetközpontú, regeneratív gazdálkodási módokban a növénycsoport megítélése kedvező irányba változik, és a humán táplálkozásban betöltött szerepe is fokozatosan nő (feldolgozó kapacitások kiépítése).
Van egy olyan tényező is, amelyet most ugyan még csak megmosolyogtunk, de a fehérjenövények esetében meg kell említeni a rovar alapú fehérjepótló élelmiszer-összetevők konkurencia jellegét. Ezek az összetevők számos állati takarmányban már fellelhetők, és csak idő kérdése, hogy a rovarfehérje mikor fog ténylegesen, jelentős veszélyt jelenteni a fehérjenövények létjogosultsága szempontjából…
