A toxinokat termelő gomba a talajból fertőz, a növény gyökerébe jut be.
A banán az egyik legnépszerűbb trópusi gyümölcs. A termést a Fusarium oxysporum f. sp. Cubense nevű kórokozó nagymértékben veszélyezteti. Akár a növény pusztulásához is vezető betegség nagy valószínűséggel Délkelet-Ázsiából ered, de első megjelenését Ausztráliában írták le.
Bár a gombának négy rassza ismert, Kínában csak kettő okoz károkat. Az F1 csak két banánfajtára jelent veszélyt, míg az F4 majdnem az összes fajtát képes megfertőzni. Kínai kutatók a rasszok közötti különbség molekuláris szintű magyarázatára keresték a választ.
A toxinokat termelő gomba a talajból fertőz, a növény gyökerébe jut be. A kórokozó ellen vegyszeres vagy biológiai védekezést alkalmaznak. A gazda-patogén kölcsönhatás feltérképezése során az F1 és F4 rasszok összehasonlító proteomikai vizsgálatával 99 fehérjét mutattak ki.
A 99 fehérje GO analízisének (gene ontology: a géntermék sejtlokalizációja, molekuláris funkciója, biológiai folyamatban betöltött szerepe) eredményei szerint a legtöbb fehérje antioxidációs folyamatokban vesz részt, például olyanokban, melyek az oxidatív stressz kialakulásában játszanak szerepet, illetve a sejt redox homeosztázisának fenntartásában van feladatuk. A fehérjék egy másik nagy csoportja a szénhidrát-anyagcserében vesz részt, míg vannak olyanok, melyeknek például a proton-transzportban vagy az ATP szintézisében van szerepük.
A vizsgálatok elsődleges célja olyan fehérjék meghatározása volt, melyek a Fusarium oxysporum f. sp. Cubense fertőzőképességét befolyásolják, ezért a virulensebb F4 rasszból származó 46 fehérjét vették górcső alá. E fehérjék fele szénhidrát-anyagcserében és -szállításban vesz részt, más fehérjék például szervetlen iontranszportban és anyagcserében, ATP-szintézisben, poszttranszlációs módosítás folyamatában találhatók meg. Feltételezhető, hogy a kórokozó patogenitása összetett fehérjék működésétől függ.
A banán fuzáriumos hervadását végül is az okozhatja, hogy a fertőzés folyamán a gomba a jelzőpeptiddel ellátott fehérjéit a növény extracelluláris terébe juttatja. Feltételezik, hogy a jelzőpeptideket tartalmazó fehérjék jelenléte és a virulencia mértéke között szoros összefüggés lehet.
Az eredményekből az is kiderül, hogy számos, a szénhidrát-anyagcserében résztvevő enzim (pl. kitináz, α-galaktozidáz) nagyobb mennyiségben van jelen az F4, nagyobb fertőzőképességű rasszban.
A témáról bővebben a következő linken lehet olvasni: http://www.plosone.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0113818
Fordította: Polgárné Balogh Eszter
(Agrofórum Online)
