A talajlakó kártevők komoly problémát jelenthetnek a kukoricatermesztés (szemes vagy silózott kukorica) során, különösen akkor, ha a növényt évről évre ugyanazon a területen termesztik.
A talajlakó kártevők elleni védekezés kihívást jelenthet. A Pennsylvaniában leggyakrabban termesztett szántóföldi növényeknél, így például a szójában, a kisszemű gabonában vagy a szalmában is előfordulhatnak, de ezeknél a kultúráknál általában nem jelentenek túl nagy problémát. Ezzel szemben a kukoricatermesztésben (szemes vagy silózott kukorica) a talajlakó kártevők komoly problémát jelenthetnek, különösen akkor, ha azt évről évre ugyanazokon a földeken termesztik.
A folyamatos termesztésű kukorica kivételével a talajlakó kártevők általában csak elvétve fordulnak elő azokon a szántóföldeken, amelyeket évente váltogatnak – néhány szántóföldön évről évre ugyanaz a kártevő jelenik meg, míg máshol nem jelentkezik semmilyen probléma. Ezek a kártevők legtöbbször nagyon hasonló jellegű tüneteket okoznak, beleértve a hiányos, fonnyadó vagy csonka csíranövényeket is. Annak megállapítására, hogy a talajlakó kártevők okoznak-e problémát az Ön földjein, az a legjobb módszer, ha felkutatja őket a károsodott növények vagy a gyengén fejlett sorok kiásásával, hogy megvizsgálja a gyökereket és ellenőrizze a kártételt.
Általánosságban elmondható, hogy minél hosszabb a vetésforgó, annál kevesebb a talajfelszín alatti rovarprobléma. A hosszú vetésforgók adott idő alatt többféle növényfajt látnak el, így csak kevés olyan kártevő jelenik meg, amely a vetésforgóban lévő összes növényfajjal képes táplálkozni, ezért a kártevő populációk nem tudnak megerősödni, hiszen a fejlődési ciklusuk megszakad. Ezzel szemben, ha évről évre ugyanazokat a növényfajokat vetik el ugyanoda, a kártevők könnyen hozzáférnek a jól bejáratott táplálékforráshoz, és a populációik az idő múlásával egyre nagyobbak lesznek.
Ha problémái vannak a talajlakó kártevőkkel, a legtöbb faj ellen talajba vagy vetőmagba juttatott növényvédő szerekkel lehet védekezni. A kukoricahibridek Bt-tulajdonságai a föld alatt csak a kukoricabogár lárvái ellen nyújtanak védelmet, de szem előtt kell tartani, hogy a növényvédelmi intézkedések csak akkor hatékonyak, ha a kártevők is jelen vannak. Emellett a csapadékos időszakokban a rovarölő szerek, különösen a neonikotinoidok, kevésbé hatékonyak, mivel vízben oldódnak, így kimosódhatnak a gyökérzónából, ami csökkenti a hatékonyságukat. Mindig a kártevő fajok azonosításával és a megfelelő szerek használatával kezdjük a védekezést. Az alábbiakban összefoglaljuk a kukoricaföldeken leggyakrabban előforduló talajlakó kártevőket.
A kukoricabogár lárvája
A kukoricabogár lárvája elsősorban a szántóföldeken okoz kártételt. Ritkább esetekben a szóját is megtámadhatja, de ez is inkább a szántóföldekre jellemző. A vetőmagmoly 3-5 nemzedéket is létrehozhat a vegetációs időszakban, de a leginkább azok a nemzedékek jelentenek veszélyt, amelyek egybeesnek a vetés megkezdésével. A kifejlett egyedek lerakják a petéiket a szántóföldeken, a lárvák pedig befúrják magukat a vetőmagokba, elpusztítva ezzel a csírát, de megtámadhatják a föld alatti szárrészeket is.
A kukoricabogár lárvái előnyben részesítik a rothadó szerves anyagokat, ezért a trágya vagy a takarónövények beforgatása után a talajban még nagyobb a kockázat. A kukoricabogár ellen nincs rendelkezésre álló növényvédő szer; a megművelt földeken azonban csökkenthető a kukoricabogár kockázata, ha a vetést legalább két héttel a talajmunkák után végezzük, hogy a szerves anyagoknak legyen idejük lebomlani. Alternatív megoldásként a gazdák csökkenthetik a kukoricabogár által okozott veszélyeket, ha sekélyen, a talaj melegebb részébe vetnek, ami lehetővé teszi a magok gyors csírázását.
A másik lehetőség az, hogy a vetést alacsonyabb légnedvességű időszakban végzik. Ehhez ki kell számolni a 39 °C-os átlag-hőmérsékletű növekedési foknapokat, hogy meghatározzák, mikor jelennek meg a lárvák, és mikor okozhatnak potenciális károkat. A kukoricabogár lárvái ellen az ültetéskor vetőmaggal vagy a talajba kijuttatott növényvédő szerekkel egyszerűen védekezhetünk.
| A Delia fejlődési szakaszai | Fejlődési ideje növekedési foknapokban | Aktivitása |
|---|---|---|
| Az első generáció kifejlett egyedeinek megjelenési csúcspontja | 360 | Peték lerakása |
| A lárvák kikelnek a petékből | 414 | |
| Három lárvastádium | 414 – 781 | A táplálkozásuk következtében fellépő károsodás |
| Bábozódás | 781 – 1051 | Alacsonyabb légnedvességű időszak. Nem táplálkoznak. |
| A kifejlett egyedek kikelnek és szaporodni kezdenek | 1116 | Megkezdődik a peték lerakása. |
| A második generáció lárvái kikelnek a petékből | 1170 | |
| A lárvaképződés három fázisban zajlik | 1170 – 1537 | Táplálkozásukból eredő károk |
| Szaporodás | 1537 – 1807 | Alacsonyabb légnedvességű időszak. Nem táplálkoznak. |
| A kifejlett egyedek kikelnek és szaporodni kezdenek | 1872 | Pete rakás |
| A harmadik generáció lárvái kikelnek a petékből | 1926 | |
| A lárvák három fejlődési stádiuma | 1926 – 2293 | A táplálkozásukból eredő károsodás |
| Szaporodás | 2293 – 2563 (vagy a következő időszakban) | Alacsonyabb légnedvességű időszak. Nem táplálkoznak. |
Drótférgek
A nőstény egyedek füves területekre vagy megművelt szántóföldekre rakják le petéiket, így a kukorica nagyobb veszélynek van kitéve, ha a tarackbúza vagy lucerna után vetik. A lárvák 2-3 év alatt fejlődnek ki, és egymást átfedő generációkat hoznak létre. Hosszú fejlődési idejük miatt a drótférgekkel kapcsolatos problémák több évig is fennállhatnak, de a legtöbb pennsylvaniai szántóföldön soha nem telepszik meg jelentős drótféreg-populáció. A drótféreg lárvái a föld alatti növényi szövetekből táplálkoznak, a szárak és a gyökerek közé fúródva. A drótférgek okozta károk a tavaszi talajművelés révén csökkenthetők, és a vetéskor vetőmaggal vagy talajba kijuttatott rovarölő szerekkel könnyen visszaszoríthatók.
Pajorok
A pajorok a cserebogarak több fajának lárváit képviselik. Ide tartoznak a japán cserebogarak, az európai cserebogarak és a júniusi cserebogarak. Nem minden pajor kártevő. Egyes fajok trágyával táplálkoznak. Hacsak nem a gyökérzónában vannak, valószínűleg nem kártevők. A nagyobb fajok nagyobb aggodalomra adnak okot az általuk okozott kártétel mértéke miatt. A különböző fajok a hasukon lévő szőrszálak mintázata alapján azonosíthatók, ez a leírás könnyen megtalálható a megfelelő online oldalakon.
A pajorok gyökerekkel táplálkoznak, és gyakrabban károsítják a lucernát, szalmát vagy legelőt követő kukoricát. A tünetek közé tartoznak a hiányos, hervadt vagy csonka hajtások. A legtöbb szántóföldön soha nem fordul elő fertőzés, de néhány szántóföld rendszeresen fertőzött. A pajorok ellen a vetéskor vetőmagba vagy talajba kijuttatott rovarölő készítményekkel lehet védekezni.
Csigák
A csigafélék a hosszabb távon művelés nélkül működő termőföldeken a legelterjedtebbek, és gyakorlatilag minden növényt megesznek. Hűvös, nedves körülmények között, a növények növekedési ütemének lassulásakor okozzák a legnagyobb kárt a vetőmagokban és a palántákban. A nyitott magágyak elősegítik a csigák vetőmagokkal és a csírázó magokkal való táplálkozását, ezért a sorok lefedése segíthet a károk csökkentésében.
A csigák puhatestűek, nem pedig rovarok, ezért a legtöbb rovarölő szer hatástalan a csigapopuláció megfékezésére. Komoly csigafertőzés esetén szemcsés csalik használhatók, ám ezek hatékonyságát befolyásolhatja a sok eső. Az olyan ragadozók, mint a futóbogárfélék és a farkaspókfélék hatásos megoldást jelenthetik a csigák visszaszorítására, de a termesztés során nem szabad megfeledkezni róluk. Ha takarónövényeket használunk e hasznos fajok odavonzására, és az integrált kártevő-szabályozás alkalmazásával korlátozzuk a rovarölő szerek használatát, akkor növelhetjük a populációjukat. A rovarirtó szerekkel kezelt vetőmagok és a széles spektrumú rovarirtó szerek kijuttatása egyaránt negatívan befolyásolja a puhatestű ragadozók populációit, ráadásul a hatásuk nagyjából azonos mértékű.
Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera)
Az amerikai kukoricabogár a kukorica leggyakoribb kártevője az Egyesült Államokban, amely évente mintegy egymilliárd dolláros kárt és kártevőirtási költséget jelent a termelőknek. Pennsylvaniában ez a kártevő csak az összefüggő kukoricaföldeken okoz problémát, tehát akkor nem okoz gondot, ha a gazdák a kukoricát szójával, lucernával, cirokkal és más növényekkel vetik vetésforgóban. Az amerikai kukoricabogár peteként telel át. A lárvák május végén kezdenek táplálkozni a kukorica gyökereiből, és augusztus elejéig elélnek. A lárvák erőteljes táplálkozása nagymértékben csökkentheti a gyökérzet térfogatát, így a növények csapadékos vagy szeles időjárási körülmények között könnyen sérülékennyé válhatnak.
Az amerikai kukoricabogár ellen nehéz védekezni, hiszen az amerikai populációk ellenállóvá váltak az összes eddig ismert növényvédelmi technikával szemben (pl. talajra kifejlesztett rovarölő szerek, vetésforgó, egytoxinos Bt kukoricafajták és kéttoxinos Bt kukoricafajták, ugyanakkor nem minden kukoricabogár-populáció ellenálló az összes védekezési taktikával szemben), de az összes fajta rezisztenciát mutat.
Pennsylvaniában kevésbé okoz gondot a csigák ellenálló-képessége, mint a Cornbelt szívében élő termelőknek, de még így is adódhatnak nehézségek. Pennsylvaniában például néhány olyan szántóföldön, ahol mindössze három éve folyamatosan kukoricát termesztettek, olyan amerikai kukoricabogár-populációk alakultak ki, amelyek teljes mértékben rezisztensek a Bt egyedi toxinjait kibocsátó kukoricahibridekkel szemben.
Ennek eredményeképpen javallott a folytonosan kukoricát termesztő szántóföldeket nem gazdanövényekkel (pl. szójával, lucernával vagy cirokkal; a hosszabb vetésforgó előnyösebb) rotálni, a gazdáknak pedig ügyelniük kell arra, hogy egy szántóföldön két évnél hosszabb ideig egymás után ne termesszenek kukoricát. Ha a termelőknek folyamatosan kukoricát kell termeszteniük, a legjobb gazdálkodási gyakorlat olyan Bt hibridek használata, amelyek legalább két toxinnal rendelkeznek a kukoricabogár elleni védekezéshez.
Alternatív megoldásként a termelők fontolóra vehetik a vetéskor talajba juttatott rovarölő szerrel kezelt, nem trágyázott kukorica használatát – ez a lehetőség jobb, mint a kukoricabogarakat célzó Bt vetőmag feletti rovarölő szerek használata, mivel a trágyázatlan vetőmag költségei jelentősen alacsonyabbak lehetnek, mint a Bt vetőmagoké.
