A repce nem igazán tartozik a könnyen, kellő hozzáértés nélkül termeszthető kultúrák közé.
Az őszi káposztarepce jelentősége a hazai növénytermesztésben az elmúlt évtizedben számottevően megnőtt mind volumenében, mind pedig az általa előállított érték tekintetében. Ugyanakkor a repce nem igazán tartozik a könnyen, kellő hozzáértés nélkül termeszthető kultúrák közé. Nagyon kényes a jó talajmunkára, a jól, pontosan elvégzett vetésre és az egyik legnagyobb növényvédelmi ráfordítást igénylő kultúrák közé tartozik.
Bár a repcét jó néhány betegség is teljes mértékben tönkre tudja tenni, de ez a kultúra mégis a nagyszámú, egyenként önmagukban is veszélyes állati károsítóról és az ellenük való igencsak nehéz, sok odafigyelést igénylő védekezésről vált „hírhedtté”.
Kártevők hosszú sora
Repcebolha
Az őszi káposztarepcét már csírakorban több állati kártevő veszélyezteti. A talajlakó kártevőkön kívül, amelyek viszonylag kisebb veszélyt jelentenek erre a kultúrára, a repcebolha (Psylliodes chrysocephala) fellépése okozhat esetenként végzetes mértékű pusztítást a repcében. Ez a pár milliméteres kis levélbogár akkor támadja meg a repcét, amikor az még kicsi. A szikleveles, pár lombleveles repcén a bogarak kerek lyukakat rágnak a levélbe. Mivel a repcebolha meglehetősen gyakori kártevő, nagyon sokszor tömegével lepi el a kelőfélben lévő repcevetéseket. Bár a károsítók nagy száma (két rágás levelenként a védekezési küszöbérték!) már önmagában is nagy kárral veszélyeztet, akár teljesen meg is semmisíthetik a repce állományt, de az esetleges erős kártételek súlyosbodásáért gyakran az elhibázott agrotechnika és az időjárási tényezők is felelősek; ha a repce kelés után megáll a fejlődésben, akkor a normálisnál sokkal tovább tartózkodik abban az állapotban, amikor a repcebolha kárt okozhat. Ilyen, a repce fiatalkori növekedését blokkoló tényező lehet a szárazság, a rossz talajmunka és vetőágykészítés, de az elégtelen tápanyag-utánpótlás is.
A repce termesztésével foglalkozó gazdák elemi érdeke az, hogy a repcét minél gyorsabban átjuttassák ezen a kritikus időszakon. Mivel 2014-től már nem állnak rendelkezésünkre azok a nagy hatékonyságú, neonikotinoid csoportba tartozó hatóanyagú inszekticid csávázószerek, amelyek eddig kb. 4-5 leveles korig hatékony védelmet nyújtottak a fiatalkori károsítók ellen, így ezek jelentősége az elkövetkező évek során várhatóan nőni fog.
1. kép: Repcebolha lárvájának kártétele
A hatékony csávázószerek hiányában egyedüli védekezési lehetőség az állománykezelés. Erre a célra gyakorlatilag bármely szintetikus piretroid hatóanyagú készítmény alkalmas. Jó eséllyel egy kezeléssel meg lehet oldani a repcebolha okozta problémát. Fontos ugyanakkor, hogy a viszonylag kis levélfelület és a viaszos levelek miatt nedvesítő szert feltétlenül alkalmazzunk! Ha a védekezéssel megkéstünk, úgy előfordulhat, hogy a repcebolha lárvái is megjelennek. A kicsinyke, csontszínű lárvák a repce leveleinek nyelében aknáznak (1. kép). Bár jelenlétük és károsításuk erősen legyengítheti a repcét, de az állomány létét már nem veszélyeztetik. A lárvák ellen ugyanakkor hatékony védekezési lehetőségünk nincs.
Kis káposztalégy
Szintén még az ősz folyamán lép fel a kis káposztalégy (Delia radicum) is. E meglehetősen gyakori légy évente 3 nemzedéket hoz létre, de csak a 3., őszi nemzedék veszélyes a repcére. A légy a repce levélnyelére, vagy a tő közelében a földre petézik. A kikelő kis nyüvek a repcető gyökérnyaki részén, fentről lefelé haladva barnás elszíneződéssel, parásodással, rosszabb esetben rothadással kísért hosszúkás vájatot roncsolnak a gyöktörzsbe, főgyökérbe (1. kép). Nem rágnak, mivel rágójuk nincs, de roncsolásra kiválóan alkalmas garathoroggal rendelkeznek.
A kis káposztalégy báb alakban telel és tavaszi nemzedéke a fejlett repcén, nyári nemzedéke pedig az árvakelések gyökérzetén él. Az utóbbi évek csapadékos nyarainak hatására bőségesen volt árvakelés, amelyet sok esetben még őszre sem műveltek le. A kártevő populációja jelenleg nagyobb a korábbi években megszokottnál, és jelentős hányada ősszel is még az árvakeléseket „boldogítja”. Ez a károsító alapvetően a nagy növények kártevője. Csak idősebb, 5-6 leveles korban rak petét a repcére. A növények egy enyhébb fertőzést meleg, csapadékos ősz esetén szinte tünetek nélkül elviselnek. Ez ellen a károsító ellen az inszekticides csávázás hatása is gyenge volt, hiszen a készítmények kb. 5-6 leveles korig védték hatékonyan a repcét, a kis káposztalégy pedig csak ez után jelent meg az állományban. A lárvák közvetlen károsítását extrém vizes körülmények között a gyökérzet kiterjedt rothadása és a növény pusztulása is követheti, bár ez utóbbi eléggé ritka (2. kép). Súlyos gondot akkor okoz ez a kártevő, ha valamely ok miatt populációja nagyon megnő, vagy a repce 6-10 leveles állapotban valamilyen ok miatt megreked a fejlődésben. Ekkor a repce nem tudja „kinőni” a kártevő nyüvek okozta sérüléseket.
2. kép: Kis káposztalégy nyüvek repce gyökerén
Sajnos, a károsító ellen az állománypermetezés hatékonysága meglehetősen kicsi. Egy kezeléssel csak azokat a legyeket tudjuk elérni, amelyek éppen a permetezés idején jelen voltak, illetve azokat a nagyon fiatal lárvákat, amelyek épp úton voltak a repce gyökérnyaki része felé.
A kis káposztalégy ellen növényvédő szeres védekezési megoldások gyakorlatilag nem állnak rendelkezésre. Ugyanakkor agrotechnikai eszközökkel meglehetősen eredményesen lehet ellene védekezni. A kelesztő öntözés, illetve őszi aszály idején egy öntözés (kb. 20 mm) könnyedén „át tudja lökni” az állományt a kritikus, 6-10 leveles állapoton. A repce árvakelések nyári elmunkálása nagyban csökkentheti a kártevő egyedszámát.
Ugyancsak fontos, hogy jó talajmunkát végezzünk, a repcét tényleg finoman elmunkált magágyba és ne ökölnyi rögök közé vessük. A rossz magágyba vetett repce egész ősszel szenvedni fog, lassan fog fejlődni és sokáig megtalálható lesz a növényzetben minden fiatalkori károsító, amely a kis káposztalégy prédájává válhat.
3. kép: Kis káposztalégy súlyos kártétele
Repcedarázs
Szintén még ősszel lehet számítani a repcedarázs (Athalia rosea) fellépésére. Az utóbbi évek során ez a károsító általában már szeptember közepére végzett a rajzással és döntően azokat a fejlett állományú repcéket támadta, amelyeket augusztus során már elvetettek. A repcedarázs mindig a dús, nagy lombozatú repcét kedveli. A kárt a károsító lárvái, az eleinte sötétzöld, később fekete színű álhernyók okozzák, amelyek képesek a teljes repceállományt a szó szoros értelmében a földig lerágni. A repcedarázs meglehetősen heterogén módon kolonizálja a repcetáblákat. Egyes ritkásabb részeken egyáltalán nem találni, míg néhány dúsabb foltban nyüzsögnek az álhernyók. A károsító lárvái minden vedléssel egyre falánkabbak lesznek. A fejlett, fekete színű, erősen fénykerülő álhernyók étvágya már rendkívüli. Amiatt, hogy a súlyos károkat meg lehessen előzni, a repcedarázs álhernyók ellen azok minél fiatalabb stádiumában kell védekezni.
Rágcsálók
Időrendi sorrendben tovább haladva legelőször is a 2014. évről „örökölt”, országos problémát okozó kártevőcsoport, a mezei rágcsálók hada (4. kép), élükön a mezei pocokkal (Microtus arvalis) veszélyezteti súlyosan a télből kijövő repce állományt. A rágcsálók már az ősz folyamán behúzódnak a repcébe, kisebb-nagyobb fészkeket alakítanak ki. Jelen időszakban a rágcsálók állománya stagnál, illetve a természetes ellenségek gyérítő hatása miatt – minimálisan – még csökken is. Bár a rágcsáló populáció döntő hányadát a mezei pocok alkotja, de helyenként a güzüegér (Mus musculus spicilegus), valamint a valamivel termetesebb, sárganyakú erdei egér (Apodemus flavicollis) is nagyon gyakori.
4. kép: Güzüegér (felső) és mezei pocok (alsó)
Az őszi káposztarepcében a rágcsálók elleni védekezésre gyakorlatilag április közepéig-végéig van egyáltalán lehetőségünk. A kefe sűrűségű, másfél-, esetleg kétméteres állományban semmiféle módszerrel nem lehet a pocok irtására engedélyezett rodenticideket a rágcsálók tartózkodási helyére juttatni.
A mezei pocok és társai ellen jelen időszakban még február végéig a Redentin 75 RB felhasználható, de nem a teljes állomány, hanem csak a járatok kezelésére. Ez ugyan meglehetősen élőmunka igényes és lassú folyamat, viszont hatékony. A repcében ugyan az első generációs véralvadás-gátló hatóanyagot (klórfacinon) tartalmazó Redentin hatékonysága kisebb, mint más kultúrákban, de még mindig jelentős mértékben képes gyéríteni a kártevő rágcsálók populációját. A repcében, más káposztafélékben és pl. a lucernában levő K-vitamin ugyanis csökkenti, esetleg meg is szünteti a klórfacinon hatását.
A mezei rágcsálók ellen engedélyezett fémfoszfid hatóanyagú biocidek használata most, a tél végi vizes, nedves közegben nem igazán eredményes. Az Arvalin LR-ben levő cinkfoszfid nedves közegben még az előtt elbomlik – hatóanyaga, a foszforhidrogén pedig veszendőbe megy – mielőtt a rágcsálók elfogyaszthatnák. A kalciumfoszfid hatóanyagú Polytanol használható ugyan, de a járatkezelés és az utána következő betaposás rendkívül lassú és nagy munkaerő igényű folyamat. Bármelyik engedélyezett készítményt is használjuk, a pockok által fertőzött területeken csak egyedi járatkezelés engedélyezett, amelynek végrehajtása idő- és élőmunka igényes. Ugyanakkor ez az egyetlen lehetséges és engedélyezett módja a rágcsáló populáció gyérítésének.
Mindenképpen elítélendő, üldözendő és az illetékes hatóságok által kellő szigorral szankcionált eljárás a rágcsálók irtására nem engedélyezett készítmények használata a mezei rágcsálók ellen. A lakott területeken, épületekben alkalmazott rodenticid hatású biocidek használata a szántóföldön tilos, mert rendkívül nagy környezeti kártétellel járhat. Ugyancsak tilos és nagyon veszélyes olyan mérgek (pl. a dietilénglikol-tartalmú fagyálló folyadékok) használata, amelyek pont kiemelkedően magas humánegészségügyi és környezeti veszélyességük miatt sohasem voltak és sohasem lesznek megfelelőek e kártevők irtására.
Repceszár-ormányosbogarak
A tél elmúltával egy sor új károsító fogja a rágóját és egyéb szájszervét „fenni” a repcére. Rögtön a tavasz kezdetén a repce szárát károsító ormányosbogarak jelenlétére kell felkészülni. A nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és a valamivel kisebb repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) imágói már 6-8 oC hőmérsékletnél előbújnak a talajból, de a repce állományokba csak 14-16 oC hőmérsékletnél repülnek be. A nagy repceormányos valamivel hamarabb ébred, így hűvös, fokozatosan melegedő tavasz esetén akár egy héttel is hamarabb indulhat a rajzása, mint a repceszár-ormányosé.
5. kép: Repceszár-ormányos lárváinak kártétele
Mindkét faj esetében a lárva a fő károsító. A repceszár-ormányos inkább a levélnyelekbe, a nagy repceormányos inkább a szárba petézik. A peterakás helyét apró, sokszor tölcsér alakú bemélyedés jelzi. A lárvák a levélnyélben és később a szárban rágnak felülről lefelé (5. kép).
Kártételük hatására a szár torzul, hajlik, csavarodik és az ilyenkor igen intenzív növekedés hatására felreped. A repedések, mint hatalmas nyílt sebek, megfelelő időjárás esetén kiváló feltételeket teremtenek egyes kórokozók, főképp a nagyon veszélyes fómás levél- és szárfoltosság (Phoma lingam) fertőzéséhez. Bár a szárat támadó ormányosok kártétele, az össze-vissza torzult szárak megjelenése igencsak látványos, de ezeken a szárakon jóval kevesebb becő fog kifejlődni. Sok becőt a megzavart tápanyagforgalom miatt a repce el fog rúgni, drasztikusan csökkentve ezzel a termés mennyiségét.
A károsító ormányosbogarak rajzását legkönnyebben sárga tálakkal lehet nyomon követni. Tálanként napi 3 nagy repceormányos és 5 repceszár-ormányos esetén a védekezés már szükséges.
Az időjárás ugyanakkor döntő mértékben képes megzavarni e bogarak rajzását. Amikor beköszönt egy hidegebb periódus, a bogarak nem pusztulnak el, elbújnak és hibernáltan várják az idő melegebbre fordulását. Érési táplálkozást is csak 10-12 oC felett folytatnak. A védekezés célja pont az érési táplálkozást folytató imágók elpusztítása. Lassú kitavaszodás, gyakori lehűlések esetén (mint amilyen időjárás pl. 2013 márciusában volt) biztosak lehetünk abban, hogy a szárat károsító ormányosok rajzása nagyon széthúzódik és csak ez ellen a kártevő csoport ellen egy védekezés mindenképpen kevés lesz.
A szárat támadó ormányosbogarak ellen igen sok készítmény használata engedélyezett. A kijuttatásra történő kiválasztás során ugyanakkor figyeljünk már ekkor a méhek védelmére! Amennyiben valamilyen oknál fogva virágzó gyomnövények vannak a területen, csak méhkímélő technológiával, vagy méhekre ártalmatlan szerrel hajthatjuk végre a védekezést!
Repcefénybogarak
A szárormányosok elleni védekezést követően, a szárba indulás elején már megjelenhetnek a repcében a repcefénybogarak is. Bár nagyon sokan csak egy gyakori fajt a Meligethes aeneus-t ismerik, de a repcében további négy faj (M. coracinus, M. picipes, M. viridescens, M. nigrescens) is előfordul, helyenként és évjáratonként eltérő és igen változatos eloszlásban. Javarészt ennek tulajdonítható, hogy a repce fénybogarak rajzása meglehetősen elhúzódó és a jelen lévő fajok arányának függvényében több csúcspontú lehet.
A repcefénybogarak jelenléte a virágzó repcében nagyon látványos, ugyanakkor ebben az időszakban már nem okoznak kárt. A fénybogarak imágói alapvetően virágporral táplálkoznak. A már kinyílt virágokban a portokokhoz könnyen hozzáférnek, így azokból más szervek megsértése nélkül is tudnak táplálkozni. A még bimbós állapotú repcében azonban a portokokhoz csak a bimbóba kívülről berágva férnek hozzá. Ekkor gyakran rágnak bele a bibébe, a becőkezdeménybe. Ezekből a sérült virágokból becő, termés már nem lesz. Mivel a fénybogarak néha jelentős tömegben vannak jelen a repcében, ez a kártétel nagyon súlyos is lehet.
Mivel a repcefénybogarak már rejtett bimbós állapotban megkezdik betelepülésüket a repcébe és legdurvább károsításukat zöldbimbós állapotban okozzák, ezért ellenük döntően bimbós állapotban kell védekezni. A fénybogarak ellen igencsak széles az alkalmazható engedélyezett inszekticidek választéka. E károsító csoport esetében a védekezésnél már mindenképpen figyelni kell a méhek védelmére. A korábban szinte minimális kockázattal alkalmazható piretroidok használatát „innentől kezdve el lehet felejteni”, a Mavrik 24 EW kivételével. Ez a készítmény teljességgel hatástalan a méhekre; hátránya viszont, hogy bórt tartalmazó levéltrágyákkal a kicsapódás veszélye miatt nem, vagy csak nagyon nagy odafigyeléssel keverhető. Ebben az időszakban kerülnek előtérbe a neonikotinoid készítmények. Amennyiben virágzó gyomok nincsenek jelen és már rejtett bimbós állapotban tömeges a fénybogarak betelepedése, szigorúan az állapotban használhatók még a legnagyobb hatástartammal rendelkező kombinált (szerves foszfor-savészter + piretroid) hatóanyagú készítmények is.
Amikor a környezetben lévő a fénybogár populáción belül több faj is nagyobb részarányban van jelen, úgy gyakorta előfordulhat, hogy egy védekezés után ismét tömegesen találkozunk a kártevőkkel. Ez nem a készítmény hatástalanságának következménye, hanem egy újabb, pont akkor rajzó faj betelepülésének. Így kényszerűségből a fénybogarak elleni védekezés is jó eséllyel több kezelést kell, hogy jelentsen.
Repcebecő-ormányos és repcebecő-szúnyog
A repce virágzása idején kezdődik meg a repce egy másik, igen veszedelmes károsítójának, a repcebecő-ormányosnak (Ceutorhynchus assimilis) betelepülése. Ez az apró, a dús szőrözöttségtől hamvas ormányos bogár közvetlenül a becőket károsítja. Ugyanakkor érési táplálkozásra ennek a károsítónak is szüksége van, így már virágzás közepén a teljes populáció betelepül a virágzó repce állományokba. Sok esetben a repcefénybogarak elleni esetleges 2. védekezés időpontjában is már tömegesen tartózkodnak a repce virágzatán.
A repcebecő-ormányos a virágokon folytatott érési táplálkozása után a fiatal becőkbe petézik. A károsodott becő elhal, benne nem képződnek szemek. Ráadásul részben segíti a vele gyakorlatilag egy időben rajzó repcebecő-szúnyog (Dasyneura brassicae) fertőzését is. Ez a kártevő szívesen használja a becőormányos által okozott sérülést a peterakáshoz, de aktívan is képes a becők fertőzésére. A szúnyog lárvái a magkezdemények és a becő belső falának sorozatos felsértésével kényszerérésre, idő előtti kipergésre késztetik a megfertőzött becőket. A gubacsszúnyog ugyanolyan mértékű, akár 30-35 %-os kárt is képes okozni önmagában, mint a repcebecő-ormányos. Kimondottan a becőszúnyog ellen jelenleg csak egy készítmény engedélyezett, a Pyrinex Supreme, amelynek használatát méhekre való erős toxicitása meglehetősen korlátozza.
A repcebecő-ormányos és a vele együtt jelenlevő és károsító becőszúnyog ellen célzott védekezéseknél a repce már mindenképpen virágzik. A méhek védelme miatt a számos engedélyezett készítmény közül így gyakorlatilag a tiakloprid hatóanyagú Biscaya és Calypso 480 SC, valamint a piretroidok közül a tau-fluvalinát hatóanyagú Mavrik 24 EW használata terjedt el.
Virágbogarak
A repcét, mint rendkívül látványosan virágzó kultúrát, még két olyan károsító is veszélyezteti, amelyek csak nagy tömegben okoznak gondot. A bundásbogár (Epicometis hirta) és a sokpettyes virágbogár (Oxythrea funesta) táplálkozása során gyakran nagyon pazarló módon sok virágot megrág és elpusztít. Bár e virágbogarak jelenléte látványos, mégis csak a virágzó állományokat veszélyezteti. A virágbogarak esetében majdnem ugyanaz a helyzet, mint a repcebecő-szúnyognál: kimondottan e kártevő csoport ellen nincs egyetlen engedélyezett készítmény sem.
6. kép: Bundásbogarak károsítása
Ugyanakkor a virágbogarak károsítása idején a repcefénybogarak még jelen vannak a területen és ott tartózkodik a repcebecő-ormányos és a repcebecő-szúnyog is. Gyakorlatilag ugyanazok a készítmények jöhetnek számításba a repcét károsító virágbogarak gyérítésére, amelyeket a repcebecő-ormányos ellen a virágzó repcékben fel lehet használni.
*
Bár meglehetősen elborzasztó a repcét támadó károsítók népes mezőnye, amelyet még a különböző növénykórtani problémák [a fómás levél- és szárfoltosság (Phoma lingam), valamint a fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia slerotiorum)] csak súlyosbítanak, ugyanakkor szakszerű gazdálkodással, a károsítók és növénybetegségek ellen bevethető valamennyi lehetséges – genetikai (fajta), agronómiai és kémiai (növényvédőszer-használat) – eszköz ésszerű és harmonikus alkalmazásával még a vegyszeres védekezésben képződött technológiai hiányok (egyes készítmények betiltása) ellenére is e kultúra termesztése hazánkban eredményes és nagyon jövedelmező lehet.
Fotó: 1-5. kép Hertelendy Péter, 6. kép Dr. Békési Pál
Hertelendy Péter
Agrofil SzMI Kft., Püski
