Ennek a ritka károsítónak meglehetősen „nyakatekert” életmódja van.
Az őszi káposztarepce agrozoológiai szempontból szinte egyfajta „állatorvosi ló”-nak is tekinthető. Állati kártevők hosszú sora él meg rajta, ráadásul közülük sok olyan található, amelyek súlyos, a termést döntően veszélyeztető kártételt képesek okozni. Nem véletlen, hogy a repce esetében az állati károsítók elleni védekezés sokkal nagyobb hányadát adja a növényvédelmi költségeknek, mint más, fontos szántóföldi kultúrák termesztése során.
Ha csak az ormányos bogarak családjából (Curculionidae) a Ceutorhynchus nemzetséget vesszük alaposabban szemügyre, akkor kiderül, hogy e nemzetségből négy faj is károsítja a repcét. E négy faj közül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi), a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) és a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) szinte minden repcetermesztő által – sajnos – jól ismert károsító. E három faj ellen gyakorlatilag szinte minden évben külön-külön is védekezni kell. A negyedik faj, a repcegyökér-ormányos, vagy ahogy többen is ismerik: a gubacsormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) csak szórványosan fordul elő, jelenléte viszonylag ritkán okoz olyan súlyos növényvédelmi problémát, amely már védekezést igényel. Sok termesztő nem is ismeri ezt a kártevőt.
1. kép: Gubacsormányos lárvái a repce gyökérnyaki részén
A károsító felbukkanása
A gubacsormányos megjelenésével és kártételével először 2015 márciusában találkoztunk gazdaságunk Püski mellett, a „lucska” földterületen elterülő, 30 hektáros, Labrador fajtájú repcéjében. Az állományban már március hónapban foltokban satnyábban fejlődtek a növények. Április közepére viszont már nagyon szembetűnő volt a károsodás. A visszamaradt növények gyökérnyaki részén, közvetlenül a talajszintnél a növény gyökérnyaka megduzzadt, több hajtás indult meglehetősen gyatra fejlődésnek. A duzzadt rész felvágása után barnás rágcsálékkal teli üreg nyílt meg, benne néhány 2-3 mm nagyságú kicsiny fejtokkal rendelkező kukaccal egyetemben (1. kép).
2. kép: Látszatra egészséges, virágzó repceállomány
Később, május folyamán, a repce virágzása idején a növényállomány látszólag kompenzálta a csökött egyedek okozta kiesést (2. kép), de a táblába behatolva nagyon hamar feltűnt a károsodott növények fejlődésbeli és méretbeli elmaradása (3. kép).
3. kép: Az állomány hézagos, foltokban csökött, károsodott növények
A gubacsormányossal fertőzött tövek a gubacsok felett már tőből elágaztak, több, de sokkal satnyább, fejletlenebb hajtást hoztak. Ezek mérete messze elmaradt az egészséges hajtásokétól és jóval később is virágoztak. A repce további fejlődése során ezek a növények kötöttek ugyan becőket, de termésük töredéke volt az egészséges tövek termésének és meglehetősen gyorsan kényszerérésen estek át (4. kép).
A gubacsormányos megjelenése a repcében meglehetősen váratlan esemény volt. Korábban még nem találkoztunk a Püski környéki repcékben ezzel a kártevővel. Ráadásul a károsítás nem pontosan az irodalomban leírtak szerint következett be. A lárvák tevékenysége által kialakult duzzanatok, gubacsok ugyanis szinte minden esetben fent, a talaj szintjén alakultak ki. Ennek lehetséges magyarázata lehet az a tény, hogy a kártevő rajzása, peterakása idején, 2014 őszén az időjárás szélsőségesen csapadékos volt. Gyakorlatilag a repce a vetés után egészen november végéig – december elejéig vagy vízben állt, vagy vízzel teljesen telített talajban élt. A kártevő – hacsak nem akarta petéit a víz szintje alá helyezni – kénytelen lehetett a szokásosnál magasabb növényi részeken petéket rakni.
4. kép: Gubacsormányos kártétel miatt tőből elágazó, kényszerérett növény
A gubacsormányos életmódja
Ennek a ritka károsítónak meglehetősen „nyakatekert” életmódja van. Két rassza van: egy, amely ősszel rajzik és egy, amelyik tavasszal. Korábban ezt a két rasszt két különálló fajként is írták le és csak több éves kutatómunka tudta egyértelműen tisztázni, hogy az ősszel és tavasszal rajzó imágók ugyanazon faj egyedei. A tavaszi rassz nem veszélyezteti a repcét, vad keresztesvirágú növényeken fejlődik. Az ősszel rajzó rassz viszont az ősz folyamán, szeptember – november folyamán rakja petéit a fiatal repceállományra. A rajzás és peterakás elhúzódó folyamat, szeptembertől egészen a fagyokig tarthat, a peterakás kivételesen még kora tavaszra is áthúzódhat. Döntően pete alakban telel át a károsító, bár imágóként és szélsőségesen ritka esetekben fiatal lárvaként is képes áttelelni. Ennek következtében tavasszal ez az ormányosbogár kezdi meg a károsítást a repcében.
Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy miért nem lehetett ezt a kártevőt még rajzás idején észrevenni? Az őszi károsítók, főképp a repcebolha (Psylliodes chrysocephala) rajzásának nyomon követésére alkalmas sárga tálak és/vagy ragasztós lapok fogják ezt a károsítót is. Ez igaz is, csak 2014 őszén az időjárás nem kedvezett a repcének, sem pedig a gubacsormányosnak. Valószínűsíthetően a gubacsormányos már olyan későn rajzott, amikor már csak az hagy kint sárga tálat, aki eleve számít erre a károsítóra.
Hertelendy Péter
Agrofil SZMI Kft., Püski
(Agrofórum Online – Fotó: 1-3. kép – Hertelendy Péter, 4. kép – Lajos Mihály)
