A japán cserebogarat 2014-ben írták le először Olaszországban, de már az Alpoktól északra is megtalálható. Nemcsak a rétek, legelők és gyepek vannak tőle veszélyben, hanem az erdők, szántóföldek és a gyümölcs-zöldség kultúrák is.
Idén nyáron Bázelben is regisztrálták a japán bogarat (Popillia japonica). Az Ázsiából származó invazív kártevő – nemcsak a pajor, hanem a kifejlett bogár is – a mezőgazdasági és erdészeti területeken azzal okoz kárt, hogy a leveleket, virágokat, gyümölcsöket és gyökereket is támadja, és több mint 300 gazdanövénye van.
Károsítja egyebek mellett:
- a szántóföldi növényeket, például kukoricát, burgonyát és spárgát;
- réteket, legelőket és gyepeket;
- számos fafajt, különösen a gyertyánt és a hársat, de a gyümölcsfákat is;
- zöldségféléket (paradicsom, bab);
- rózsát és csipkebogyót;
- gyümölcsféléket, mint például az eper, szeder, málna, áfonya;
- és a szőlőt is.
Mivel gyorsan terjed és a tápnövényei nálunk is jelen vannak, nagy a kockázata annak, hogy a japán cserebogár hazánkban megtelepedjen. És ha elterjed, aligha lehet megállítani. Ezért a hatóság külön kéri a lakosságot, hogy aki ilyen bogarat lát, az jelentse a növényvédelmi hatóságoknak.
Hogyan lehet megállítani a japán cserebogár terjedését?
Ha a kártevő egyszer már megtelepedett, nagyon nehéz megszabadulni tőle. Az olaszországi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rovar a megjelenését követő első néhány évben évente akár 10 kilométert is terjed.
A fejlődési ciklus a petéből bogárrá válásig egy év alatt befejeződik, ha az éghajlat kedvező számára. Ha a hőmérséklet tavasszal 10 °C fölé emelkedik, a lárvák a talaj felsőbb rétegeibe vándorolnak. Itt 4-6 hét múlva bebábozódnak és ivarérett bogárrá fejlődnek. Ezek májusban–júniusban kelnek ki.
A fő repülési időszak május közepétől augusztusig tart. Ekkor a bogarak tömegesen jelenhetnek meg. A nőstény 40-60 tojást rak legelőkön vagy akár a sportlétesítmények füves területein. Terjedését felgyorsítja, hogy a petéit 4-6 naponként rakja le, akár 10-15 alkalommal, miközben vándorol, így nagyon gyorsan terjed. A lárvák a fű gyökereit fogyasztják, a madarak és a vaddisznók pedig felforgatják a talajt, hogy a lárvákhoz jussanak.
A lárvák néhány hét múlva kelnek ki. Késő ősszel a talaj mélyebb rétegeibe költöznek, itt töltik a telet. Tavasszal visszatérnek a felső talajrétegbe, és újra elkezdenek táplálkozni és kárt okozni.
Védekezés a japán cserebogár ellen
A védekezésre mindig komplex folyamatként kell gondolni, mert önmagában egyik megoldás sem vezet százszázalékos eredményre.
Biológiai védekezés: A parazita fonálférgek, mint például a Heterorhabditis bacteriophora, hatékonyak a japán cserebogár lárvái ellen.
Kémiai védekezés: A szintetikus piretroidok és más rovarölő szerek mellett az azadirachtin hatóanyagú, neem olajat tartalmazó termékek is engedélyezettek a gyümölcsösöket, zöldségeket támadó bogarak ellen.
Mechanikai védekezés: A gyökérkártevők ellen olyan talajművelő eszközök is használhatók, amelyek csökkentik a lárvák és a bábok számát.
Fotó: Pixabay
