A hazai turisztika teljesítményéről némileg ellentmondásosak a hírek, azt azonban tényként kezelhetjük, hogy a Bakony-Balaton-felvidéket sokan és gyakran felkeressük.
Gyönyörködünk a látványban, de az ide látogatók közül valószínűleg jóval kevesebben tudják azt, hogy vulkánok földjén járnak. Ezzel a vulkáni tevékenységgel kapcsolatos az, hogy a Nemzetközi Földtudományi Uniótól (IUGS) a világ egyik legjelentősebb földtani díját kapta meg ez a térség.
Tehát immár nemcsak számunkra becses ez a táj, ugyanis a világ legjelentősebb 200 földtani örökségi helyszíne közé választották a Bakony-Balaton-felvidék egykori vulkáni mezőjét. Az ezzel a témával foglalkozókon túl igen kevesek számára ismert az, hogy földtörténeti léptékben mérve nem is olyan régen hazánkban is aktív vulkánok működtek.
Mindez pedig történt a Tapolcai-medence területén, a 4,5 és 3 millió évvel ezelőtti időszakban, az ún. pliocén-pleisztocén korban. Ezt követően hozta létre az erózió a jellegzetes vulkáni dombokat, a már számunkra is jól ismert tanúhegyeket.
De miről is tanúskodnak ezek a tanúhegyek?
Erről a vulkáni tevékenységről, vagyis arról, hogy a láva kiömlött, majd megszilárdult, így bazalt képződött. A jég, a víz és a szél megbontotta és elhordta a lazább felszínt, de ezzel a kemény anyaggal nem tudott megbirkózni. Mára ezek a sziklák tanúskodnak az egykori felszín magasságáról.
Ha nincs tanúhegy, akkor kéknyelű sincs
A csodálatos látványon túl még mást is köszönhetünk az egykor aktív vulkánoknak, ez pedig nem más, mint hazánk egyik legismertebb borvidéke, a badacsonyi. A „tanúhegyek fejedelme” a legismertebb, egyben a legmagasabb valamennyi társa közül.
A balatoni tájnak szimbóluma ez a lapos és hosszúkás, úgynevezett koporsó formájú képződmény. Lankásabb részein a mediterrán jellegű éghajlat éppen ideális a szőlőtermesztéshez, így nem meglepő, hogy ez az egyik legősibb borvidékünk.
Hogy mindez nem csupán légből kapott, bizonyítják az ókori, pontosabban római kori leletek. Hiszen az egykori világhódítók itt is foglalkoztak szőlővel, sőt a Badacsony lábánál vezet(ett) a híres Római út, ami egykor hadi útként szolgált.
Más kor, más társadalmi viszonyok: a 13. században a területek jelentős része egyházi kézbe, majd még később főrangú családokhoz került. A filoxérajárvány ezt a vidéket sem kímélte, érdemes például megjegyezni a Lessner nevet, mert ennek a borkereskedő családnak megemlítése nélkül nem teljes a borvidék története, rengeteget tettek a filoxéravész utáni újrakezdésben.
A borvidék szőlőterületeit 1890 körül érte el a filoxéra, az eredmény pedig az, hogy a szőlőterület a tizedére csökkent. A Lessner és több más borkereskedő család rendkívüli energiát (pénzt, munkát) tett abba, hogy az elpusztult vidék új életre kelljen.
Megalapították a Balatonfelvidéki Filoxéra Ellen Védekező Egyesületet, amely szakmai támaszt adott a termesztőknek. Egy másik borkereskedő cég tulajdonosa, Frisch László évente mintegy 100 ezer db oltványt állított elő a tapolcai határban lévő oltványtelepén, amelyekből nem csak a helyi ültetvényekre, hanem az alföldi új szőlőtelepítésekre is szállítottak.
De térjünk vissza a díjhoz, amit egy ún. fordított tájkép érdemelt ki.
Fordított tájkép?
Igen, fordított tájkép. Ugyanis a Nemzetközi Földtudományi Unió (IUGS) a világ legjelentősebb 200 földtani örökségi helyszíne közé választotta a Bakony-Balaton-felvidék pliocén-pleisztocén kori freatomagmás monogenetikus vulkáni mezőjének fordított tájképét – adta hírül a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság.
Fordított tájkép vagy domborzat akkor alakul ki, amikor a kiemelkedések mélyedésekké, vagy a mélyedések térszíni kiemelkedésekké alakulnak, utóbbi történt a Tapolcai-medencében is.
A tájékoztatás szerint a nemzetközi szervezet korábban már közzétett egy listát a világ első száz földtani örökségi helyszíneiről, amelyet idén augusztusban az IUGS 37., Dél-Koreában rendezett Nemzetközi Földtani Kongresszusán további száz helyszínnel bővítettek. Ezen, a második százas listán szerepel a Veszprém vármegyei helyszín, egyedüli magyarországiként.
Amiért egyedülálló
A Nemzeti Park tájékoztatása szerint a Bakony-Balaton-felvidék vulkanikus térségének különlegességét több tényező alkotja. A több mint 1000 Celsius-fokos kőzetolvadék a földkéreg repedésein keresztül a karbonátos kőzetekben és az üledékekben vízzel érintkezett, így a vulkáni aktivitás heves gőzrobbanásokkal (freatomagmás kitörésekkel) érte el a felszínt.
A monogenetikusság pedig azt jelenti, hogy a vulkánok aktivitása egyszeri volt. A Földön gyakoriak az ilyen, úgynevezett fordított domborzati viszonyok, de az egykor lávával feltöltött, szorosan egymás mellett elhelyezkedő freatomagmás vulkánokból álló hasonló felszínformák ritkák. Az IUGS ezt a különleges geomorfológiai értéket ismerte el – áll a közleményben.
(Fotó: Kiss Zoltán/Pixabay)
