Ha feléltük a tavalyi diókészletet, akkor mostanság érdemes kilátogatni a piacra. Ott már feltűnt az idei termés, amely a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács előrejelzése szerint a tavalyinál igencsak jobbnak ígérkezik, méretben és színezésben egyaránt.
Hazánkban jellemzően leginkább sütemények töltelékéként, édesítve fogyasztjuk a dióbelet, pedig igencsak jól tennénk, ha „csak úgy”, napi szinten is elrágcsálnánk belőle egy keveset. Hogy miért? Azonkívül, hogy rendkívül finom és tápláló, A-, B1-, B2-, B3-, B6-, C- és E-vitaminban gazdag. A dióbélben sok magnézium található, amely pl. jól jön a stressz leküzdéséhez is.
Cinket, káliumot, kalciumot, folsav fluort, rezet, vasat, valamint mangánt is tartalmaz, ez utóbbi a vérképzésben segít. A szelén a szívizomgyengeség ellen kiváló, nem beszélve immunerősítő szerepéről. Rostforrásként is célszerű gondolni a dióra, így az egészséges emésztés érdekében is sokat tehetünk fogyasztásával.
A többszörösen telítetlen zsírok, így az Omega-3-zsírsavak – az alfa-linolénsav – kedvező hatásúak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, hozzájárulnak az erek állapotának javulásához. És még nem beszéltünk arról, hogy támogatja továbbá az agyműködést, növeli a koncentrációképességet.
Rendben, de hizlal…
… gondolják most sokan. Igazuk van, hiszen az Omega-3-zsírsavak miatt jótékony hatású a fogyasztása, azonban valóban magas a kalóriatartalma. 10 dkg dió megközelítőleg 600 kalóriát tartalmaz, vagyis körülbelül annyit, mint 10 dkg, azaz egy tábla csokoládé. Mielőtt azonban emiatt felfüggesztenénk, vagy el sem kezdenénk pár szem gerezdet ropogtatni, gondoljuk csak végig, hogy napi rendszerességgel mennyi fölös kalóriát is viszünk be egyéb olyan élelmiszerekkel, amelyek híján vannak vitaminoknak, Omega-zsírsavaknak…
Csökkenti a diabétesz kialakulásának lehetőségét
A fogyasztásához még egy remek érv az, hogy egy kutatás alapján a heti kétszeri diófogyasztás 24 százalékkal csökkenti a 2-es típusú diabétesz kialakulásának veszélyét. Fontos tudni, hogy a dió még „éretlenül” is fogyasztható, magas C-vitamin- és vastartalma miatt a zöld dió egy valódi vitaminbomba.
És meg is ihatjuk
A diólikőr készítéséhez szükséges alapanyag beszerzésről ugyan az idén már lekéstünk, de a hosszú őszi estéken érdemes bogarászni a kedvcsináló recepteket, hogy jövő októberben már ne csak gondolatban ízlelgessünk.
A következzen hát egy alaprecept, némi fűszerezéssel gazdagítva.
Hozzávalók:
- 1.7 liter házi pálinka (vagy vodka) – lehetőleg semlegesebb ízű pálinka
- 5 dl csapvíz
- 4 rúd fahéj
- 1 vaníliarúd
- 3 csillagánizs
- 10 szegfűszeg
- 1 narancs héja (csak a sárga rész, a fehér nem kell)
- 30-32 zöld dió
- 80 dkg cukor
- 5 literes üveg
A zöld dió gyűjtésére általában június a legalkalmasabb. Ilyenkor a diók már nagyobbak, de még nem kezdődött el a héj csontosodása. Mindezt könnyen ellenőrizhetjük úgy, hogy átszúrjuk egy hústűvel, s ha akadály nélkül halad át a dión, akkor az tökéletesen megfelelő.
Ha kiállta a próbát, akkor vágjuk negyedekre azokat, majd rakjuk egy nagy befőttes üvegbe, öntsük rá a pálinkát vagy a vodkát, majd jöhetnek a fűszerek is. Végezetül jöjjön a cukor, majd alaposan zárjuk le az üveget. Hetente rázzuk fel, tegyük ki a napsütésre, hiszen az elősegíti az érés folyamatát.
Körülbelül két hét múltával szűrjük le, a kiszedett fűszereket öntsük le nagyjából fél liter vízzel, majd alaposan mossuk át, hogy kioldjuk azokból a bennük maradt pálinkát. Ezt követően dobjuk ki a fűszereket (a dió fogyasztható, de rendkívül magas az alkoholtartalma), a vizet pedig öntsük a leszűrt likőrhöz, alaposan keverjük is el. El is készültünk, illetve már csak egy szép palackot kell keresnünk…
A diólikőr legkorábban is október-november környékén lesz fogyasztható, addig érnek az ízek az üvegben.
A diólevél is hasznos
A fitoterápia ismeri és használja is a diófának a levelét, amely több minden más mellett flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A népi gyógyászatban mind külsőleg, mind belsőleg használták. Belsőleg emésztési problémákra, így gyomorfájdalmak csökkentésére. Korpás fejbőr esetén csalán és diófalevél együttes erejét hívták segítségül, teát készítettek, ezzel öblítettek le a fejbőrt.
A diólevelet június végétől augusztusig célszerű gyűjteni, akkor, amikor még sötétzöld a színe. A leszedett leveleket meg kell száritani, majd ezt követően összevágni. Szellős, száraz helyen célszerű tárolni. Úgy kalkuláljunk, hogy 4-5 kg friss levélből megközelítőleg 1 kg száraz alapanyagot kapunk.
