A kivi néhány év alatt tekintélyes hajtástömeget képes nevelni, ezért támrendszer és rendszeres metszés nélkül hamar nehezen kezelhető növénnyé válik. A metszés azonban nem pusztán arra szolgál, hogy kordában tartsa az erőteljes növekedést: a következő termés szempontjából is meghatározó.
Különösen fontos, hogy az egyéves vesszők megfelelő arányban maradjanak meg, hiszen ezekből fejlődnek azok az új hajtások, amelyeken a virágok, majd a termések megjelenhetnek. A téli és a nyári beavatkozásnak ezért eltérő feladata van.
Nem mindegy, milyen kivit nevelünk
A kivi név alatt több, az Actinidia nemzetséghez tartozó fajt termesztünk. A boltokból jól ismert, nagyobb, szőrös termés elsősorban az Actinidia deliciosa fajtáihoz kötődik, míg kertekben a jóval fagytűrőbb Actinidia arguta, vagyis a minikivi is egyre gyakrabban előfordul. Fagytűrésük és növekedési sajátosságaik nem teljesen azonosak, metszésük alapelve azonban hasonló.
Erőteljes növekedésű, fásodó szárú kúszónövényekről van szó, amelyek stabil támrendszert igényelnek. Az A. arguta megfelelő körülmények között 4–8 méteres magasságot is elérhet. A kialakítás sok tekintetben a szőlő kordonos művelésére emlékeztet.
Célszerű egy erős törzset kinevelni, majd a támrendszer felső részén két irányba vezetni a tartós kordonkarokat. Ezekről indulnak a későbbi termővesszők. A jól kialakított váz nemcsak rendezettebb növényt eredményez, hanem a későbbi metszést és a megfelelő fényellátást is megkönnyíti.
A termőrészek ismerete nélkül könnyű túl sokat levágni
A kivi metszésének egyik legfontosabb szabálya a termőrészek életkorához kapcsolódik. A virágok az adott évben fejlődő hajtásokon képződnek, ezek a termő hajtások azonban elsősorban az előző évben kinevelt, vagyis egyéves vesszők rügyeiből törnek elő. Az idősebb fás részekből közvetlenül fejlődő hajtások jóval ritkábban hoznak virágot. Ezért a metszés során nem az a cél, hogy minden előző évi növedéket rövidre vágjunk.
A megfelelő helyzetű, egészséges egyéves vesszőkből elegendőt kell megtartani a következő évi terméshez, miközben az elöregedett, már többször termett részeket fokozatosan fiatalabb vesszőkkel váltjuk fel. Egy kifejlett növénynél ez meglehetősen erős ritkítást jelenthet.
A nyugalmi metszéskor az előző évi hajtástömeg akár 70 százaléka is eltávolítható. Ez elsőre drasztikusnak tűnhet, de az erőteljes növekedésű kivi esetében a termőfelület rendszeres megújításának része.
A fő metszés még rügyfakadás előtt esedékes
A nyugalmi metszést a tél végi időszakban, a növény kihajtása előtt érdemes elvégezni. A pontos időpontot mindig az adott termőhely időjárásához kell igazítani. Hazai kertészeti ajánlások februári metszést is javasolnak, míg hűvösebb fekvésben indokolt megvárni a komolyabb téli hidegek elmúltát.
Ilyenkor kerül sor a sűrű, rossz helyzetű és elöregedett vesszők eltávolítására, valamint a következő termőidőszakra szánt egyéves vesszők kiválasztására. Az idősebb termőrészeket rendszeresen meg kell újítani, lehetőleg a kordonkarhoz közel fejlődő fiatal vesszőkkel.
A metszés időzítését azért sem érdemes sokáig halogatni, mert a vegetáció indulásához közeledve a metszési felületeken erős nedvkiválás jelentkezhet. Ez látványos lehet, ugyanakkor önmagában nem feltétlenül károsítja a növényt.
Nyáron már elsősorban a túlzott növekedést fékezzük
A kivi vegetációs időben rendkívül erős hajtásnövekedésre képes. A nyári zöldmetszés célja ezért nem a téli metszés megismétlése, hanem a túlzsúfoltság megszüntetése, a támrendszerből kilógó, túl hosszú hajtások visszafogása és a lombfal megfelelő megvilágításának fenntartása. A fénynek a következő évi termés szempontjából is jelentősége van: az erősen árnyékolt hajtásokon kevesebb virágrügy képződhet.
Ugyanakkor a túl erős nyári ritkítás sem jó megoldás. Ha hirtelen nagy lombfelületet távolítunk el, a korábban árnyékban lévő termések és fás részek erős napsugárzásnak lehetnek kitéve, ami napégést okozhat.
Külön figyelmet igényelnek a porzós növények. Ezeket nem célszerű virágzás előtt erősen visszametszeni, hiszen ezzel éppen a beporzáshoz szükséges virágok számát csökkentenénk. A hímivarú tövek nagyobb mértékű ritkítását ezért inkább a virágzás és a beporzás lezárulta után érdemes elvégezni.
Az elhanyagolt kivi is újra felépíthető
Ha a növényt több éven keresztül nem metszették, a hajtások egymásba fonódhatnak, a lomb belseje erősen árnyékolttá válhat, a termőfelület pedig egyre kijjebb tolódhat. Ilyenkor erőteljesebb ifjításra is szükség lehet. Az idősebb kivi jelentős visszavágást is elvisel, majd a meglévő gyökérzetre támaszkodva erős új hajtásokat nevel.
A radikális megújításnak ugyanakkor ára van: ha nem marad megfelelő egyéves termővessző, a következő évben virágra és termésre sem lehet számítani. A termőfelület ezt követően fokozatosan épül vissza.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
