A nyár végi paradicsomból nemcsak befőtt vagy szósz készülhet: a jól sikerült fajták magját a következő szezonra is félre lehet tenni. A paradicsom ebből a szempontból hálás növény, mert többnyire öntermékenyül, és egyetlen termésből is bőséges mennyiségű vetőmag nyerhető.
Nem mindegy azonban, melyik növényről gyűjtünk, és az sem, hogyan kerül a nedves mag a tárolóba. A legfontosabb munka valójában a tisztítás és a gondos szárítás.
Nem minden paradicsom örökíti tovább ugyanazt
Mielőtt kiválasztaná a magfogásra szánt termést, érdemes tisztázni, milyen paradicsom nő a kertben. A szabad elvirágzású, stabil fajták magja alkalmas arra, hogy évről évre továbbvigyük őket. Ha a növény egészséges, és a termése hozza a fajtára jellemző méretet, alakot, színt és érési tulajdonságokat, jó alap lehet a következő évi állományhoz.
F1 hibridből is lehet magot fogni, és az rendszerint ki is csírázik. Arra azonban nem lehet számítani, hogy az utód ugyanolyan lesz, mint az idei növény. A következő nemzedékben szétválhatnak a szülői tulajdonságok, ezért megváltozhat többek között a termés mérete, alakja, íze, az érés ideje vagy a növény növekedése. Ha tehát egy bevált paradicsomot szeretne változatlan tulajdonságokkal fenntartani, először a vetőmag tasakján vagy a fajtaleírásban ellenőrizze, szerepel-e az F1 jelölés.
A paradicsom virága jellemzően saját virágporával termékenyül meg, így kisebb a véletlen kereszteződés esélye, mint például a kabakosoknál. Teljes biztonság azonban nincs: rovarok közvetítésével közeli fajták között előfordulhat idegen beporzás.
A beteg tövet akkor is hagyja ki, ha szép rajta a paradicsom!
Magfogásra egészséges, erőteljes növényt válasszon. Ha több azonos fajtájú tő van a kertben, érdemes azt figyelni, melyik fejlődött jól, melyiken jelentkezett kevesebb probléma, és melyik hozta következetesen a fajtára jellemző terméseket.
A maghoz teljesen beérett paradicsom kell. Nem szükséges megvárni, hogy a termés túléretté, puhává vagy rothadóvá váljon. A teljes érésben leszedett, ép paradicsom megfelelő. Sérült, rothadó vagy beteg növényről származó termést ne használjon vetőmagfogásra, különösen azért, mert egyes növényi betegségek vetőmaggal is továbbvihetők.
Ha több fajtából gyűjt egyszerre, már ezen a ponton érdemes feliratozni az edényeket. A megtisztított, megszáradt paradicsommagok között később szemmel gyakorlatilag lehetetlen különbséget tenni.
A magot ne rögtön a zacskóba tegye!
A paradicsom felvágásakor jól látható, hogy a magokat kocsonyás réteg veszi körül. Ezt célszerű eltávolítani. A szakmai vetőmagfogási gyakorlatban erre a rövid fermentáció az egyik bevett módszer.
A paradicsomot vágja fel, majd a magokat a körülöttük lévő lével és kocsonyás anyaggal együtt kanalazza egy tiszta pohárba vagy kisebb üvegbe. Nagy mennyiségű vizet nem szükséges hozzáadni. Az edényt ne zárja le légmentesen; elegendő lazán lefedni úgy, hogy szennyeződés és rovar ne kerülhessen bele.
Meleg, szobahőmérsékletű helyen körülbelül három nap elegendő a fermentációhoz. A folyamat közben a felszínen hártya, esetleg penészréteg jelenhet meg, miközben a magokat körülvevő kocsonyás anyag lebomlik.
A fermentációt nem érdemes indokolatlanul meghosszabbítani. Ha a mag túl sokáig marad nedves, meleg közegben, akár a csírázás is megindulhat.
Vízben könnyen szétválik a mag és a paradicsommaradvány
A fermentáció végén töltsön vizet az edénybe, keverje át a tartalmát, majd hagyja ülepedni. A jól fejlett magvak jellemzően lesüllyednek. A felszínen úszó pépet, héjmaradványokat és könnyű magokat a vízzel együtt óvatosan le lehet önteni.
Friss vízzel ezt addig érdemes ismételni, amíg az edény alján már nagyrészt tiszta mag marad. Ezután finom szűrőben folyó vízzel átmosható az egész tétel. A fermentáció nem pusztán azért használható, mert szebb, tisztább vetőmag lesz az eredmény. A folyamat egyes maggal terjedő kórokozók mennyiségét is mérsékelheti. Teljes fertőtlenítésnek azonban nem tekinthető, ezért eleve beteg növényről továbbra sem célszerű magot fogni.
A szárítást nem lehet siettetni
A megmosott magot a lehető legvékonyabban terítse szét. Üveg- vagy kerámialap, tányér, sütőlemez vagy sűrű háló is megfelel. Fontos, hogy a magok ne maradjanak vastag, összetapadt rétegben, mert így lassabban és egyenetlenül száradnak.
Kerüljön száraz, levegős helyre, közvetlen napsütéstől és erős hőforrástól távol. Időnként érdemes a magokat megmozgatni és az összetapadt szemeket szétválasztani. Radiátorral, sütővel vagy más erős melegítéssel nem érdemes gyorsítani a munkát: 35 °C felett már károsodhat a vetőmag.
A száradás időtartamát nem célszerű napra pontosan meghatározni, mert sokat számít a levegő páratartalma, a hőmérséklet és az, milyen vastagon terítettük ki a magokat. Tárolóba csak teljesen száraz tétel kerüljön. Ez fontosabb annál, hogy néhány nappal hamarabb el lehessen csomagolni.
A fajtanév mellé évszám is kerüljön
A száraz paradicsommagot feliratozott papírtasakban, majd nedvességtől védve érdemes tárolni. A fajtanév mellett a magfogás évét is írja rá. Ha több, hasonló nevű változatot termeszt, ennél valamivel részletesebb jelölés később sok bizonytalanságot megelőzhet.
A vetőmag élettartamát elsősorban a nedvesség és a hőmérséklet befolyásolja. Hűvös, száraz és sötét környezetben a paradicsommag hosszú ideig eltartható. Szakmai források megfelelő tárolás mellett általában 4–5 éves, illetve kedvező körülmények között ennél hosszabb használhatóságot is megadnak. Ez nem jelenti azt, hogy minden ötéves mag ki fog kelni: a csírázóképesség az idővel fokozatosan romlik.
Ha tavasszal egy régebbi tétel kerül elő, vetés előtt néhány maggal érdemes csírázási próbát végezni. Nedves papír közé téve, meleg helyen tartva ellenőrizhető, hogy a magok mekkora része indul fejlődésnek. Így még a palántanevelés előtt kiderül, hogy használható-e a régi vetőmag, vagy jobb friss tétellel kezdeni.
Képek: Pexels.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
