Az alma kalciumellátásának hibái rendszerint nem akkor keletkeznek, amikor a tüneteket észrevesszük. A keserűfoltosság, a puhuló gyümölcshús vagy a tárolás során jelentkező nagyobb veszteség hátterében sokszor már a virágzást követő hetekben kialakuló probléma áll.
A megfelelő kalciumellátás ezért nem egyetlen permetezés kérdése, hanem a talajtól a gyökér működésén át a szüret előtti kezelésekig tartó technológiai folyamat. Négy olyan pont van, ahol egy rossz döntés később közvetlenül visszaköszönhet a gyümölcs minőségében.
Savanyú talajon hiába van jelen a kalcium
A talajok jelentős részében található kalcium, ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a gyökér számára megfelelő mennyiségben hozzáférhető. Erősen savanyú, 5,5 alatti pH-jú talajon romlik a kalciumellátás, miközben az alumínium és a mangán oldhatósága növekedhet. Ez a fiatal gyökerek fejlődését is károsíthatja, márpedig éppen az aktív, fiatal gyökérzetnek van meghatározó szerepe a kalcium felvételében.
A talaj pH-jának rendezését ezért nem célszerű a tavaszi munkák közé halasztani. A meszezőanyagok kijuttatására az őszi–téli, nedvesebb időszak kedvezőbb. Gyakori hiba, hogy a termelő tavasszal, kis – mindössze 200–300 kg/ha-os – mennyiséggel próbál érdemi pH-változást elérni, vagy gyengén oldódó, alacsony reakcióképességű mészanyagot használ.
A szükséges adagot talajvizsgálat alapján kell meghatározni; az eredeti technológiai ajánlás szerint ez sok esetben 1–2 t/ha körüli mennyiséget jelent. A nagy reakcióképességű, granulált kalcium-karbonát alkalmazása és – ahol a művelési rendszer ezt lehetővé teszi – a talajba dolgozás javíthatja a kezelés hatását. A talajvizsgálatot célszerű háromévente megismételni. Az ammóniumformájú nitrogén túlzott használatára szintén figyelni kell, mert a kationok közötti versengés a kalcium felvételét is befolyásolhatja.
Kalciumot csak működő gyökérzet tud felvenni
A következő kritikus időszak tavasszal kezdődik. A kalcium talajból történő felvételében a fiatal gyökérrészeknek van kiemelt szerepük. Ha az új gyökerek képződése valamilyen okból gyenge, önmagában a talaj magas kalciumtartalma sem oldja meg a problémát.
A gyökérfejlődést több tényező is visszafoghatja. Ilyen lehet a kevés szerves anyag és az alacsony talajbiológiai aktivitás, a tartós víztelítettség, illetve savanyú talajon az alumínium kedvezőtlen hatása. A túlzott kora tavaszi nitrogénellátás más módon okozhat gondot: erős hajtás- és lombnövekedést indít el, így a kalcium nagyobb része a vegetatív szervek felé irányulhat.
Az eredeti technológia a vegetáció kezdetén, majd a virágzás után huminsavak alkalmazását javasolja 5–20 l/ha dózisban a finomgyökerek fejlődésének ösztönzésére. Emellett egyenletes, mérsékelt talajnedvességre és visszafogott kora tavaszi nitrogénellátásra van szükség.
A virágzás utáni hetek különösen fontosak
A kalcium gyümölcsön belüli mozgása korlátozott, ezért az alma megfelelő ellátásában meghatározó a korai időszak. A virágzást követő 6–8 hét ennek megfelelően a kalciumos lombkezelések legfontosabb szakasza.
Az egyik leggyakoribb technológiai hiba a késői kezdés. Ha az első kezelésekre csak akkor kerül sor, amikor a gyümölcs már meghaladta a körülbelül 40 milliméteres méretet, a korai időszak lehetőségeinek egy része elveszett. Nagy termésterhelésű ültetvényben a mindössze két-három kezelés ugyancsak kevés lehet.
A programot ezért már a sziromhullást követő 7–10. napon célszerű elindítani, majd hasonló időközönként folytatni. Az eredeti ajánlás összesen 6–8 kezeléssel számol, és többféle kalciumforrás – kalcium-nitrát, kalcium-klorid, illetve polikarbonsavakkal komplexált kalcium – használatát javasolja.
A tankkeverék összeállítására különösen ügyelni kell. A kalcium egyes foszfor- és kéntartalmú készítményekkel, illetve bizonyos növényvédő szerekkel nem kompatibilis, így oldhatatlan vegyületek képződhetnek. Minden esetben az adott készítmények keverhetőségi előírása az irányadó.
A gyümölcsvizsgálat megmutathatja, mekkora a kockázat
A kalciumprogram eredményességét nemcsak a kezelések számával lehet megítélni. A gyümölcs kalciumkoncentrációjának vizsgálata közvetlenebb információt adhat arról, milyen tárolási kockázattal kell számolni.
A forrásként szolgáló technológiai ajánlás szerint a körülbelül 40 milliméteres almában 10 mg Ca/100 g friss tömeg feletti koncentráció tekinthető megfelelőnek. Ha az érték ennél alacsonyabb, további kalciumkezelés indokolt.
Betakarításkor 4,5–5,5 mg Ca/100 g friss tömeg szerepel optimális tartományként. A 4 mg/100 g alatti kalciumtartalmú gyümölcsöt az ajánlás már magas tárolási kockázatúnak tekinti: könnyebben veszít húskeménységéből, és nagyobb lehet a tárolási veszteség.
Szüret előtt a kalcium-klorid kerül előtérbe
A technológia utolsó szakasza már közvetlenül a betakarítás előtti időszakhoz kapcsolódik. A kalcium-klorid gyorsan felvehető kalciumforrás, ezért a gyümölcs növekedésének és érésének végén is használják. A kezelés célja ebben az időszakban elsősorban a gyümölcs mechanikai ellenálló képességének, illetve tárolási stabilitásának támogatása.
Az eredeti ajánlás szerint a kezeléseket a tervezett szüret előtt 4–5 héttel érdemes megkezdeni, majd 7–10 napos időközzel összesen két-három alkalommal elvégezni. A javasolt koncentráció 0,4–0,7 százalék, de ezt a fajta, a hőmérséklet és mindenekelőtt az alkalmazott készítmény előírásai alapján kell megválasztani. Kiemelt figyelmet igényel a Golden Delicious, az Idared, a Jonagold, a Braeburn és a Granny Smith.
A túl alacsony dózis ugyanúgy ronthatja a kezelés eredményességét, mint a nem megfelelő időzítés. A másik végletet is kerülni kell, mert a kalcium-klorid helytelen koncentrációban fitotoxikus lehet. Nagy termésterhelésű évben sem célszerű elhagyni ezt a technológiai elemet.
A kálium és a magnézium aránya sem mellékes
A betakarításkor mért abszolút kalciumkoncentráció mellett a többi kationhoz viszonyított arány is fontos. A magas kálium- és magnéziumszint kedvezőtlenül befolyásolhatja a kalcium szerepét a gyümölcs szöveteiben.
A technológiai határérték szerint hosszabb tárolásra szánt almánál a K/Ca arányt 25–30:1 alatt célszerű tartani. A Mg/Ca aránynál az 1:1 körüli értéket tekinti kedvezőnek; a magnézium túlsúlya növelheti a keserűfoltosság és a tárolás alatti minőségromlás kockázatát.
Képek: Pexels és Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
