Szeptemberben sok kertben még bőven akad zöld paradicsom a töveken, miközben a hűvösödő éjszakák egyre lassítják az érést. A folytonnövő fajták ekkor is hozhatnak új hajtásokat és virágokat, amelyekből a szabadföldön már nem feltétlenül fejlődik beérett termés.
A megfelelő metszéssel mérsékelhető a további vegetatív növekedés, és kedvezőbb feltételek teremthetők a meglévő paradicsomok fejlődéséhez. Nem mindegy azonban, hogy melyik fajtán, mikor és mennyit vágunk vissza.
Nem minden paradicsomot szabad ugyanúgy metszeni
A metszés előtt érdemes tisztázni, milyen növekedési típusú paradicsomot nevelünk. A folytonnövő fajták főhajtása a tenyészidőszak során tovább növekszik, és újabb virágfürtöket fejleszt. Ezeknél a hajtáscsúcs eltávolításával korlátozható a további növekedés.
A determinált, vagyis korlátozott növekedésű bokorparadicsomoknál más a helyzet. Ezek meghatározott számú virágfürt kialakulása után természetes módon befejezik a főhajtás növekedését. Oldalhajtásaik jelentős része szintén termést hoz, ezért rendszeres eltávolításukkal csökkenthetjük a várható hozamot. A bokorparadicsomokat tehát nem célszerű a folytonnövő fajtákhoz hasonlóan metszeni. Az elhalt, beteg vagy talajjal érintkező levelek eltávolítása ugyanakkor ezeknél is indokolt lehet.
Mikor érdemes levágni a paradicsom hajtáscsúcsát?
A folytonnövő paradicsomoknál a hajtáscsúcs visszavágása akkor kerül előtérbe, amikor a későn képződő virágokból már várhatóan nem fejlődne szedhető termés a fagyok előtt. Magyarországon erre nincs minden évben és minden termőhelyen érvényes időpont. A metszés megtervezésekor a növény fejlettségét, a meglévő termés mennyiségét és az időjárási kilátásokat egyaránt figyelembe kell venni.
A hajtáscsúcsot a legfelső, megtartani kívánt termésfürt fölött célszerű eltávolítani, úgy, hogy felette még egy-két egészséges levél maradjon. Ezzel megszüntetjük a főhajtás további hosszanti növekedését. A beavatkozás nem jelenti azt, hogy a növény minden tápanyagát automatikusan a termésekbe irányítja. A már kifejlődött paradicsomok érését továbbra is jelentősen befolyásolja a hőmérséklet, a vízellátás és a megmaradó lombozat állapota.
Az oldalhajtásokat is érdemes ellenőrizni
A folytonnövő paradicsomok levélhónaljában rendszeresen új oldalhajtások jelennek meg. Ezeket akkor a legegyszerűbb eltávolítani, amikor még néhány centiméteresek és könnyen kitörhetők. A későn megjelenő, termést még nem hordozó oldalhajtások eltávolításával mérsékelhető a lombozat további sűrűsödése. A már termést nevelő hajtások visszavágásáról viszont a rajtuk lévő paradicsomok fejlettsége alapján érdemes dönteni.
A metszést száraz időben végezzük, amikor a növény levelei már felszáradtak. A vastagabb hajtásokhoz tiszta, éles metszőollót használjunk, beteg növények kezelése után pedig fertőtlenítsük az eszközt.
A leveleket ne távolítsuk el válogatás nélkül
Ősszel különösen fontos, hogy a paradicsomállomány megfelelően átszellőzzön. A tartósan nedves lombozat kedvezhet több növénybetegség kialakulásának és terjedésének. Elsősorban a talajjal érintkező, valamint az elhalt és beteg levelek eltávolítása indokolt. A már leszedett alsó termésfürtök alatti lombozat is ritkítható, ha az állomány túlságosan besűrűsödött.
Az egészséges levelek nagy részét azonban meg kell őrizni. A fotoszintézis révén ezek biztosítják a fejlődő termések számára szükséges szerves anyagokat, és védik a paradicsomokat az erős napsugárzástól. A túlzott levélritkítás ezért nem gyorsítja szükségszerűen az érést, sőt kedvezőtlenül befolyásolhatja a termés minőségét.
Ha a leveleken gyanús foltok jelennek meg, a fertőzött növényi részeket különítsük el az egészséges állománytól. Az erősen fertőzött maradványokat ne helyezzük a házi komposztba, ha annak megfelelő hőkezelése nem biztosított.
A zöld paradicsom a lakásban is beérhet
A közelgő fagyok előtt a kifejlett, egészséges zöld paradicsomokat is érdemes leszedni. A teljes méretüket már elért, világosodó zöld termések jó eséllyel utóérnek, míg az apró, fejletlen paradicsomoktól nem várható megfelelő minőségű beérés. A leszedett terméseket szobahőmérsékleten, lehetőleg 18–22 °C körüli helyen tároljuk. Egy rétegben helyezzük el őket, és rendszeresen ellenőrizzük az állapotukat. Az éréshez nincs szükség közvetlen napfényre, ezért nem kell a paradicsomokat a tűző napnak kitett ablakpárkányra tenni.
Az utóérés gyorsítására érett paradicsom vagy banán is kerülhet a zöld termések mellé. Az ezekből felszabaduló etilén elősegíti az érési folyamatot, de csak a megfelelő fejlettséget már elért paradicsomoknál várható eredmény. A puhuló, penészesedő vagy rothadásnak induló darabokat azonnal távolítsuk el a többi közül. A termések érési ideje a szedéskori fejlettségtől és a tárolási hőmérséklettől függően néhány naptól több hétig is terjedhet.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
