A paradicsom június végére már nem az a növény, amit néhány hete kiültettünk. Megindul a hajtásnövekedés, megjelennek az első terhelt fürtök, és ilyenkor derül ki az is, mennyire stabil a támrendszer.
A paradicsom mellé a karó ugyan időben a helyére kerül, a kötözés viszont elmarad vagy későn történik meg. Ennek következménye gyakran csak akkor látszik, amikor egy szeles nap vagy néhány nagyobb termés lehúzza az egész növényt.
A karó nem dísz, időben kell mellé tenni
A paradicsomot nem akkor érdemes karózni, amikor már eldőlt vagy szétnyílt. A legjobb, ha a karó már a kiültetéskor, vagy közvetlenül utána a helyére kerül. Így elkerülhető, hogy később a gyökérzet megsértésével kelljen dolgoznunk.
Kiskertben a legegyszerűbb megoldás továbbra is az egyedi karó. Fontos, hogy elég stabil legyen: a szezon végére a növény a terméssel együtt jóval nagyobb terhelést jelent, mint tavasszal gondolnánk. A karót célszerű néhány centiméterre a növény mellé szúrni úgy, hogy ne nyomja a szárat, de a kötözés kényelmesen elvégezhető legyen.
A kötözés nem egyszeri munka
Sokan úgy kezelik a kötözést, mint egy kipipálható feladatot, pedig a paradicsommal együtt haladnunk kell. Ahogy nő a szár, újabb és újabb rögzítési pontokra lesz szükség. A legfontosabb szabály, hogy a kötözőanyag ne szorítsa el a növényt.
A túl szoros kötés később bevág a vastagodó szárba, sérülést okoz, ami kedvezőtlen körülmények között fertőzési kapuvá is válhat. Érdemes puhább, szélesebb anyagot használni, és mindig hagyni némi mozgásteret.
A kötést nem közvetlenül a levél vagy a virágzat alá tesszük, hanem stabil szárrészre. Jó gyakorlat, ha laza nyolcas alakban rögzítünk: az egyik hurok a karót, a másik a növényt fogja körül, így kisebb az esélye a kidörzsölődésnek.
A termés súlya más terhelést jelent
Amíg csak lombot nevel a paradicsom, sok növény még látszólag karó nélkül is jól tartja magát. A helyzet az első komolyabb terméskötődés után változik meg. A fürtök súlya húzza a szárat, és ilyenkor gyakori, hogy a növény megtörik vagy kifekszik. Ezért nem elég csak a növény alsó részét rögzíteni.
Ahogy emelkedik a növekedési pont, a kötözést is követni kell. Különösen igaz ez a magas növekedésű, folyton növő fajtákra, amelyek néhány hét alatt látványosan megnyúlhatnak.
Nem a feszesség, hanem a megtámasztás a cél
A jó kötözés után a paradicsom nem mereven áll, hanem megtámasztva fejlődik tovább. Marad némi természetes mozgása, ugyanakkor nem dől ki, és a termések sem kerülnek a talaj közelébe.
Érdemes hetente egyszer végignézni az állományt: nem csúszott-e le a kötés, nem szorít-e valahol a kötözőanyag, illetve nem került-e újabb rögzítési pontra szükség. Ez néhány perc munka, de sok törött hajtást és elveszett termést előzhet meg.
Képek: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
