Augusztus végén sok paradicsomtő még láthatóan nem készül a szezon befejezésére: új hajtásokat hoz, virágzik, miközben a korábbi fürtökön egyszerre találunk érett és zöld terméseket. Ilyenkor van-e értelme meghagyni az új virágokat, vagy jobb, ha a növény erejét már a meglévő paradicsomokra irányítjuk.
Egyetlen, minden helyzetre érvényes időpont nincs, mert sok múlik a fajtán, a növény állapotán, a termőhelyen és természetesen a szeptemberi időjáráson. Abban viszont lehet tudatos döntést hozni, hogy melyik tövön és melyik fejlődési szakaszban érdemes még esélyt adni az új terméseknek.
Nem a naptárt, hanem a növényt érdemes nézni
A kérdés elsősorban a folyton növő paradicsomoknál érdekes. A determinált fajták hajtásnövekedése genetikailag behatárolt, a hajtások virágzatban végződnek, ezért ezeknél a szezon lezárása jórészt a növény természetes fejlődésének része. A folyton növő fajták ezzel szemben megfelelő körülmények között őszig képesek újabb hajtásokat és virágfürtöket fejleszteni.
Különösen látványos ez az erős növekedésű koktélparadicsomoknál. Egy jó víz- és tápanyag-ellátottságú növény augusztus végén még annyira intenzíven fejlődhet, mintha bőven lenne előtte idő. Csakhogy egy ekkor megtermékenyülő virágból még termésnek kell fejlődnie, annak el kell érnie az érett zöld állapotot, majd meg kell indulnia a színeződésnek. Szabadföldön ehhez ősszel már egyre kevésbé kiszámíthatók a feltételek.
A hűvös éjszakák szabnak határt
A paradicsom melegigényes növény, és a virágkötődésre különösen az éjszakai hőmérséklet van nagy hatással. Tartósan hűvös időben romlik a kötődés, lassul a növekedés és a termések fejlődése. A szakirodalmi adatok szerint körülbelül 13 °C alatti éjszakai hőmérséklet már kedvezőtlen lehet a megfelelő terméskötődéshez. Érdekesség, hogy nyáron ennek az ellenkezője is gondot okozhat: a tartósan 21 °C feletti éjszakák szintén ronthatják a kötődést.
Nyár végén azonban más a helyzet. A rövidülő nappalokkal és a hűvösebb éjszakákkal fokozatosan lassul a növény működése, ezért egy későn megjelenő virágfürt esélye lényegesen rosszabb, mint a néhány héttel korábbiaké. Nem feltétlenül az a kérdés tehát, hogy képes-e még virágozni a paradicsom – képes –, hanem az, hogy az ebből fejlődő termés eljut-e használható érettségi állapotig.
Mikor érdemes beavatkozni?
Ha a tövön sok, már kialakult zöld termés van, miközben a hajtáscsúcsokon folyamatosan jelennek meg az új virágzatok, augusztus végén–szeptember elején már indokolt lehet a növekedés korlátozása. A legkésőbbi virágzatok eltávolításával, illetve a további hónaljhajtások rendszeres visszaszorításával elkerülhető, hogy a növény olyan új hajtás- és terméskezdeményeket neveljen, amelyeknek szabadföldön már kevés esélyük van beérni.
Ezt azonban nem érdemes túlzásba vinni. A már kötődött termések környezetében az egészséges lombra továbbra is szükség van. Az erős lombritkítás nem gyorsítja automatikusan az érést, ellenben a fedetlenné váló terméseket napégésnek teheti ki, és csökkenti a növény fotoszintetizáló felületét. Más kérdés a beteg, erősen foltosodó alsó levelek eltávolítása: ezek leszedése indokolt lehet, különösen nedvesebb, párás időben, amikor a lombbetegségek gyorsabban terjednek.
Nem mindegy, hogy árutermelésről vagy házikertről van szó
Termelői körülmények között a döntés általában szigorúbb. Egy olyan késői fürt fenntartása, amely nagy valószínűséggel már nem ad értékesíthető termést, vizet, tápanyagot és munkát igényel. Ilyenkor célszerűbb időben lezárni a további vegetatív és generatív növekedést, és a már meglévő, piacképes termések fejlődésére koncentrálni.
Házikertben több mozgástér marad. Déli fekvésű fal mellett, szélvédett, meleg mikroklímában vagy takarással egy paradicsomtő jóval tovább tartható, mint egy nyílt, fagyzugos területen. Ha augusztus végén egy erős, egészséges növényen már teljes virágzásban van egy fürt, azt még nem feltétlenül szükséges eltávolítani. Az ezután megjelenő új virágzatok megtartása viszont egyre kevésbé indokolt.
Éppen ezért a teljes növény egyszeri, erőteljes „visszavágása” helyett jobb megoldás lehet a fokozatos szezonlezárás. A késői virágzatokat és az új hónaljhajtásokat eltávolíthatja, miközben az egészséges leveleket és a már fejlődő fürtöket meghagyja.
A zöld paradicsomnak sem feltétlenül kell kárba vesznie
Az ősz közeledtével nem szükséges minden termést addig a növényen tartani, amíg teljesen piros nem lesz. A paradicsom utóérő termés: ha elérte a megfelelő érettségi állapotot, leszedés után is folytatódhat a színeződése. Amikor a termésen már megjelenik az első színváltozás, az érési folyamat megindult, így az ilyen paradicsom biztonsággal beérhet a növénytől leválasztva is.
Ez különösen akkor hasznos, amikor hűvös, csapadékos időszak közeleg, vagy már az első fagy veszélye fenyeget. Az érett zöld, ép terméseket is érdemes leszedni a komolyabb lehűlés előtt, és szobahőmérséklethez közeli, száraz helyen utóérlelni. A hűtőszekrény erre nem jó választás: az alacsony hőmérséklet kedvezőtlenül befolyásolja az érési folyamatot és a termés minőségét.
Képek: Pexels.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
