A hirtelen kialakuló vagy nagy kárt okozó időjárási jelenségek közül a legfontosabbak az árvíz és a jégeső, de érdemes olyan különleges jelenségekről is beszélni, mint a tornádó és a gömbvillám.
Ennek a rövid cikksorozatnak az első részében a zivatar, zápor és felhőszakadás közti különbséget, illetve a hideg- és a melegfront tulajdonságait ismertük meg. A különleges időjárási jelenségek közül eddig az okklúziós fronttal, és a nyárhoz kapcsolható, meleget, szárazságot vagy pusztító erőt rejtő folyamatokkal ismerkedtünk meg, köztük a hőhullámmal, az aszállyal, a szélviharral és a szupercellával.
Jelen cikkben ez utóbbi kettőhöz hasonlóan veszélyes, és sajnos egyre gyakoribb jelenségeket nézzük meg, sőt egy rejtélyes képződményről is lesz szó.
Árvíz
Árvíz idején a folyó vagy folyam vízszintje megemelkedik, kilép a medréből és az eredetileg vízzel nem borított földterület ideiglenesen víz alá kerül. Ezt okozhatja hirtelen hóolvadás, jégtorlódás vagy heves esőzések sorozata.
Amikor az árvíz időbeni lefolyása sokkal gyorsabb az „átlagosnál”, akkor villámárvízről beszélünk. A rövid idő alatt, nagy intenzitással lehulló csapadék több, mint amit a talaj el tud vezetni, így a felszínen gyorsan megjelenik a lefolyás, és az hirtelen eljut a településre. Ezen eseményeknél nemcsak a csapadékmennyiséget, hanem a domborzatot, a talajt és a felszínborítást, illetve a földhasználat paramétereit is figyelembe kell venni.
Az árvizek súlyos károkat képesek okozni mezőgazdasági területeken, az infrastruktúrában és épületekben is. Víz alá kerülhetnek lakott területek, ipari létesítmények, sérülhetnek a víz-, gáz-, villamos és hírközlő berendezések; fertőzés- és járványveszély alakulhat ki. Ezek a jelenségek gyakran emberi életeket is követelnek.
Hazánkban három nagy csoportja van az árvizeknek:
- jeges árvíz: a jégtorlódásból és olvadásából adódik;
- tavaszi árvíz: az egyszerre olvadó hótömegből keletkezik;
- zöldár: nagy tavaszi, vagy nyári esőzésekből keletkezik.
Jégeső
Nem véletlenül létezik hosszú ideje a mezőgazdasági kárenyhítések között a jégkár megtérítése, ugyanis a jégeső minden növénykultúrában képes menthetetlen károkat okozni. Ezenkívül épületekben, járművekben is képes károkozásra. Sőt a nagy méretű, akár már mogyorónyi nagyságú jégdarabok is képesek az embereknek és állatoknak sérüléseket okozni.
Jégeső mindig viharokból alakul ki, és specifikusan akkor, amikor egy erőteljes felfelé irányuló, függőleges áramlás esőcseppeket szállít a légkör rendkívül hideg területeire. Minél hosszabb ideig tartózkodnak és mozognak az apró jégszemcsék a magasban, annál nagyobbakká válnak. Ha a jégdarabok olyan nagyra nőnek, hogy a szél már nem bírja el őket, jégesőként indulnak el a föld felé.
Írásos feljegyzések születtek egy ezer évvel ezelőtti jégesőről, amelynek következtében emberek százai haltak meg a Himalájában. Az esettel kapcsolatos vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a szerencsétlenül járt embereket a jégeső hatalmas, baseball labda méretű jégdarabokkal agyonverte, amelyek több mint 160 km/órás sebességgel érkeztek a földre. Ez az eset ugyan egyszeri az eddigi ismereteink alapján, azonban mindenképpen legyünk elővigyázatosak, ha jégesőt jósolnak a lakókörnyezetünkben!
Tornádó
A tornádók sebesen forgó, vertikális tengelyű légoszlopok, melyek egy konvektív felhőből alányúlva elérik a földfelszínt, és ott különféle erősségű pusztítást végeznek. Mivel a tornádók lényege a nagy erejű és nagy sebességű forgómozgás, ezért nem meglepő, ha kialakulásuk nagymértékben kapcsolódik a szupercellákhoz. A szakemberek szerint minden tízedik szupercella tartalmaz tornádót, és azok a tornádók, amelyek nem szupercellából alakultak ki, lényegesen gyengébbek.
Magyarországon a meteorológusok becslése szerint évente nagyjából 20-30 alkalommal alakulnak ki tornádók, ennek azonban csak töredéke jut tudomásunkra, mivel nem az amerikai, 300 km/h-val „közlekedő” tornádók jutnak nekünk szerencsére osztályrészül.
A tornádók intenzitásának osztályozására elsőként Dr. Ted Fujita meteorológus alkotta meg 1971-ben a tornádók erősségének becslését szolgáló Fujita skálát (F-skálát), amely a megfigyelt károk alapján sorolta a tornádókat 6 fokozatba (F0-tól F5-ig). A fokozatok növekvő erősséget jelentenek. A skálát hosszú évtizedeken keresztül használták, és hazánk legerősebb tornádóját is ezzel határozták meg annak idején: Magyarország eddigi legerősebb tornádója F4-es erejű volt, és 1924. június 13-án ért földet Biatorbágy és Páty közelében. Az F4-es erősségű tornádónak a legnagyobb negyedmérföldes szélsebessége 335-419 km/h között van.
A legnagyobb szélsebességet, amit valaha feljegyeztek – 511 km/h – egy tornádó közelében mérték 1999-ben, Oklahomában. A tudósok azáltal osztályozzák ezeket a jelenségeket, hogy mekkora kárt tudnak okozni. Egy tornádó 113 km/h-s (71 mérföld/órás) szélsebességgel már teljes épületeket tud elsöpörni, és autókat tud a levegőbe repíteni. 483 km/h-s (300 mérföld/órás) sebességgel már elég erős ahhoz, hogy vonatokat kisiklasson, a füvet kitépje a földből, sőt, a betont felszedje az utcákról.
Gömbvillám
Ez a jelenség eltér az eddigiektől, de helyet kellett itt kapnia. Nincs még egy olyan, időjáráshoz köthető, különleges képződmény, amelyet sok száz év távlatában még mindig ekkora rejtély övez. A gömbvillám megjelenését érthető módon hosszú ideig gyermeteg képzelgésnek hitték, káprázó szemek játékának. Mert ugyan ki hinné el, hogy létezik olyan fizikai jelenség, amely „élőlény módjára” képes táncolni a kertben, besiklani a házba, a fal mentén menni, a föld felett lebegni, majd felugrani a levegőbe, mint egy labda, aztán vagy elhalványulva, vagy hirtelen robbanással eltűnni.
Mivel a gömbvillámok igen ritka és rövid ideig tartó jelenségek, ezért olyan kevés adatot sikerült eddig róluk összegyűjteni, hogy a kutatások során még csak a közelében sem járnak ahhoz, hogy mesterségesen alkossanak egyet megfigyelés céljából.
Annyit tudunk, hogy a gömbvillámok többsége viharban jelenik meg, mérete a golflabda nagyságú fénylabdától a méteres átmérőjű óriásokig bármekkora lehet. Kínai kutatóknak véletlenül sikerült lencsevégre kapniuk egy gömbvillámot egy kutatás során, és a kapott eredményekből kiderült, hogy a jelenség a talajban is megtalálható elemeket, anyagokat is tartalmaz.
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
