Címke: Szarvasmarha

szarvasmarha

A szarvasmarha (Bos taurus) rendszertanilag a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó kérődző állat. Őse a őstulok (Bos taurus primigenius), háziasítása 8-10 000 éve kezdődött  Elő-Ázsia területén. A „bika” a hím, az „üsző”, majd „tehén” a nőivarú szarvasmarha. A fiatal egyed a „borjú”, kb. 7 hónapos kortól pedig „növendék”. A szarvasmarha tenyésztése az egész világon nagy jelentőséggel bír. Fő termékei a tej és a hús, emellett még ipari alapanyagokat is nyernek tenyésztése során. A hagyományos külterjes tartásmódban elsősorban húsmarhákat tartanak, a tejelő állományokat többnyire zárt vagy nyitott rendszerű istállókban kötött vagy kötetlen tartásban nevelik, ahol szálas- és abraktakarmánnyal etetik az állatokat. A szarvasmarha ivarzását üzekedésnek vagy folyatásnak nevezzük. Ivarérettsége 4-7 hónapos kor körül kezdődik. Tenyészérettnek a 13 hónaposnál idősebb egyed nevezhető (ez fajtánként változó). Az ivarzási ciklusa 21 nap, a vemhesség 280 nap. A tehén egy ellésre egy életképes borjút hoz világra. Megkülönböztetünk húshasznú, tejhasznú és kettőshasznosítású fajtákat. Fontosabb fajták: Magyar szürke szarvasmarha, Magyar tarka szarvasmarha, Holstein-fríz, Jersey, Ayrshire, Limousin, Hereford, Charolais, Aberdeen angus, Blonde d’Aquitaine. Magyarországon 2018-ban év végén 884 800 darab volt a szarvasmarha-állomány, amiből 402 800 volt a tehenek száma. Az éves vágóállat-termelés 91 373 tonna, a tejtermelés 1 915,8 millió liter mennyiséget mutatott 2017-ben (KSH). Az egy főre jutó marhahús-fogyasztásunk 3 kg/fő/év, a tejfogyasztás pedig 150-165 liter/fő/év körül alakult az utóbbi években. Tartástechnológiájáról, tenyésztéséről, takarmányozásáról, állategészségügyi problémáiról, a kapcsolódó pályázati lehetőségekről tájékozódhat az Agrofórum Online szakportálon.