A békésen legelő szarvasmarha veszélytelennek tűnhet, de a legelő nem állatsimogató. Különösen kockázatos helyzet alakulhat ki akkor, ha borját védő tehénnel találkozik, vagy kutyával közelíti meg az állatokat.
A szarvasmarhák rendszerint nem keresik a konfliktust az emberrel, fenyegetve érezve magukat azonban védekezően léphetnek fel. Ha pedig egy ilyen helyzetben a szarvasmarha a kutyára támad, a szakmai ajánlások szerint van egy elsőre meglepő, de fontos szabály.
A békés állatból is lehet veszélyforrás
A legelő szarvasmarhák alapvetően békés állatok, és jellemzően nem támadnak emberre. Csakhogy csordában meghatározott szociális rendben élnek, és veszély esetén egymást is védik. Ez különösen fontos a borjút nevelő tehenek esetében. Az anyaállat természetes védelmi ösztöne miatt az ember vagy a kutya közeledését fenyegetésként értékelheti.
A legeltetés során – különösen a borjas húsmarhaállományokban – erőteljesen érvényesül a csorda- és védelmi ösztön. A bikának a csorda, az anyaállatnak pedig a borja védelme természetes viselkedés. A borját védő tehén veszélyességét a kívülállók hajlamosak alábecsülni. Éppen ezért súlyos hiba lehet kerítésen átmászva bemenni egy legelőre csak azért, hogy valaki közelebbről megnézze vagy lefényképezze az állatokat.
A szarvasmarha előre jelezhet
A veszélyes helyzet nem feltétlenül egyik pillanatról a másikra alakul ki. A fenyegetve érzett, védekezésre készülő szarvasmarha megállhat, mereven figyelheti a veszélyforrást, lehajthatja a fejét, kaparhat és fújtathat. Mielőtt megindulna, néhány lassú lépést is tehet a célpont felé.
Ezeket a jelzéseket nem érdemes kíváncsiságból tovább tesztelni. Legalább 20–30 méteres távolságot érdemes tartani a csordától, szükség esetén inkább kerüljük meg az állatokat. A borjak és a kifejlett állatok érintése, simogatása és etetése sem ajánlott.
Kutyával egészen más a helyzet
Kutyás kirándulásnál a kockázat fokozódik. A kutya olyan ingert jelenthet a szarvasmarha számára, amelyet ellenségként érzékelhet, ezért a kutya jelenléte általában jelentősen növeli a legelő állatai és a kirándulók közötti konfliktus kockázatát.
A kutyát ellenőrzés alatt, rövid pórázon kell vezetni, és lehetőség szerint kerülni kell a kutya és a borjas tehenek találkozását. Van azonban egy rendkívül fontos kivétel. Ha már támadás fenyeget, a pórázt el kell engedni.
Ennek gyakorlati jelentősége, hogy a gazda ne maradjon a kutyához kötve egy olyan helyzetben, amelyben a szarvasmarha figyelme a kutyára irányul. A szabály tehát nem azt jelenti, hogy legelő állatok közelében eleve szabadon kell engedni a kutyát, éppen ellenkezőleg. A póráz elengedése vészhelyzeti intézkedés, amikor már közvetlen támadás veszélye áll fenn.
Magyarországon a póráz használatának jogi oldala sem mellékes
Hazánkban különösen fontos különválasztani a megelőzést és a támadás esetén követendő vészhelyzeti magatartást. A szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény 193. §-a szerint szabálysértést követ el, aki a felügyelete alatt álló kutyát természeti és védett természeti területen vagy vadászterületen – a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja.
Ez azonban nem változtat azon, hogy közvetlen szarvasmarha-támadás esetén a póráz azonnali elengedése javasolt.
A legbiztonságosabb helyzet természetesen az, amelyben idáig el sem jut a találkozás. A kerítést, lezárást és figyelmeztető táblákat tiszteletben kell tartani, a kijelölt útvonalat pedig nem célszerű elhagyni. Ha a csorda az út közelében tartózkodik, nagy távolságot kell tartani, és szükség esetén a kerülőút a helyes döntés.
Képek: Pexels
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
