Mi pontosan az indiánrizs?

A vadrizs egy őshonos észak-amerikai növényfaj. Elsősorban az Egyesült Államok és a kanadai Nagy-Tavak vidékén terem. 1989 óta Európában először és kizárólag Magyarországon termesztik.

Az indiánrizst más néven vadrizsnek nevezik, ám a vadrizs önmagában nem egy növényfaj, hanem egy növénynemzetség (Zizania). Az ide tartozó fajok rokonságban állnak a rizzsel (Oryza sativa), mivel minden vadrizsfaj és a termesztett rizs is a perjefélék (Poaceae) családjába tartozik.

A legismertebb fajok őshazája Észak-Amerika:

• Az északi vadrizs (Zizania palustris) egyéves növény, főként az Egyesült Államok északi területein (pl.: Nagy-Tavak környéke) honos. Ebben a régióban a növényt még mindig hagyományos módon, kenuk segítségével takarítják be. Érdekesség, hogy a növény Minnesota állam zászlójában is szerepel, mint címergabona.
• A texasi vadrizs (Zizania texana) kisebb területen terjedt el, és két fenti rokonával ellentétben évelő növény. Csak Texas állam középső részén, a San Marcos-folyó környékén található meg. Ezt a fajt a környezetszennyezés és életterének beszűkülése miatt veszélyeztetettként (endangered) tartják számon. Fennmaradását virágpora sem segíti, amely mindössze 75 centiméterre tud eltávolodni a növénytől.
• Az egynyári vadrizs (Zizania aquatica, angolul wild rice) szintén egyéves növény, az Amerikai Egyesült Államok északi területéről és Kanada nagy tavainak vidékéről származik. Ennek a fajnak a Magyarországra behozott és meghonosított fajtájának fantázianeve az indiánrizs.

Innen tovább ezzel a fajtával folytatjuk. Az indiánrizs fantázianevét onnan kapta, hogy egykor az indiánok ezt a fajt kenukból gyűjtötték a sekély tavakon. Ebből a növényből készült számos tradicionális törzsi ételük. Előnyös tápanyag-összetételéből adódóan ma már nem csupán Amerikában, hanem szerte a világon egyre népszerűbbé válik.

Az USA északi területén néhány gazdálkodó kis területen a mai napig az őslakosok hagyományos módszereivel termeszti, ám az 1950-es években a nagy területen gazdálkodók üzemi szintre emelték, és gépesítették a termelést.

Az indiánrizs megjelenése

A rizstől jelentősen eltérő morfológiájában elsőként a 2 métert is meghaladó magassága tűnik fel. Gyökérzete sűrű, bojtos mellékgyökérzet, szalmaszárának szártagjait vékony válaszfalak határolják el egymástól. Levelei elérhetik az 1 méteres hosszúságot, szélességük 0,5-4 cm.

Bugavirágzatában felül van a nőivarú (termős), alul a hímivarú virág (porzótáj). Termős virágát két pelyvalevél veszi körül, és hamarabb nyílnak, mint a hímivarú virágok, ezért kölcsönös beporzással termékenyül. A virágzat teljes hosszúsága több mint 20 cm is lehet.

Egymagvú szemtermése a rizs termésénél hosszabb (1-1,5 cm) és karcsúbb, inkább a zabra emlékeztet. Magját vékony, barázdált felületű, barna színű héj borítja. A magok a főhajtáson folyamatosan, a másodhajtásokon később érnek. Az éretlen magok zöldek, de éretten sötét, majdnem fekete színűek lesznek, ezért nevezik az indiánrizst fekete rizsnek is.

Az indiánrizs fogyasztása

Az egynyári vadrizs a rizsnél kedvezőbb élettani hatásokkal rendelkezik, ami a beltartalmát és a szervezetünkre gyakorolt hatását illeti

• magas tápértékű;
• gluténmentes;
• teljes értékű fehérjeforrás is;
• élelmi rost és kalóriatartalma a barna rizs értékeinél is magasabb;
• aminosavakban rendkívül gazdag.

Összehasonlítva a fehér, illetve a barna rizs beltartalmi értékeivel:

Az indiánrizs az egészségtudatos és változatos táplálkozás részévé válik magas ásványianyag- és vitamintartalma miatt is, hiszen többek között tartalmaz:

• B1-, B2-, B6-vitamint;
• kalciumot, magnéziumot;
• kálium- és foszfortartalma kiemelkedően magas;
• Antioxidáns-tartalma a fehér rizshez képest 30-szor, rosttartalma 4,5-szer magasabb.

Magas rosttartalmának köszönhetően kiváló salaktalanító, diétába építve segíti a testsúly-csökkentést. A magas rosttartalom nagyobb telítettségérzetet ad, így azoknak is ideális, akik a napi energiabevitelükre gondosan ügyelnek.

Az indiánrizs felhasználása

Feldolgozása után ízében a pörkölt dióra emlékeztet. Főzési ideje ugyan hosszabb (30-40 perc), mint a rizsnek, de íze egyedibb, állaga pedig rugalmasabb lesz a konyhai előkészítés után.

Az indiánrizs íze igen egyedi, intenzív, erőteljes és füstös. Önmagában elkészítve is fogyasztható, de éppen különleges aromája miatt jellemzően keverve készítik, leggyakrabban rizzsel. Nagyobb üzletláncokban is általában fehér vagy barna rizzsel keverve, drogériában és bioboltokban önmagában is megtalálhatjuk.

Elkészítése során ötszörös vízmennyiségben felforraljuk, első forrás után a vizet leöntjük, majd újból felönjük. Második forrástól számítva 15-20 perc után készül el, amikor 1-2 szem kezd kinyílni a vízben. Ropogósabb és rugalmasabb marad („al dente”) főzést követően, mint a fehér rizs.

Kiválóan illik a halhoz, a vadhoz és csirkéhez is, de gombához, tejszínes ételekhez, zöldfűszerekhez, gyümölcsökhöz is, és még levesbetétnek is alkalmas. Aki kísérletezne tovább az indiánrizzsel, keressen bátran gyümölcsös ételekhez és desszertekhez recepteket hozzá (pl.: klasszikus indiai rizspuding, rizzsel keverve tejberizs stb.).

A cikk folytatásában az egynyári vadrizs hazai termesztéséről lesz szó, amely Európában egyedülállóan csak Magyarországon valósult meg a kontinensen. Hazánkban található a világ vadrizs-termőterületének 10%-a, az Indián Rizs Kft. közel 40 éves tevékenységének köszönhetően. A vadrizs kisújszállási feldolgozása szintén egyedülálló, innen szolgálja ki a vállalat az európai piac közel 30%-át.

Kapcsolódó cikkek:

• Fogyasszunk szezonális zöldségeket és gyümölcsöket! – cikksorozat
• A jövő 50 egészséges élelmiszere, amivel megmenthető a Föld
• Értékes zöldségnövényeink
• Különleges zöldségnövények
• A búzaliszt alternatívái

Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! 

KATTINTSON!