A torma (Armoracia rusticana) rendkívül robusztus növény és könnyen termeszthető a kertben is. Amint a levelek hervadni kezdenek, a gyökér növekedése leáll, készen áll a felszedésre.
A torma a keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae) tartozik. Legfontosabb része a hosszú, megvastagodott gyökér, amely a torma jellegzetes csípősségét adja.
Eredetileg Dél- és Kelet-Európából származik, de már a középkor óta termesztik, és elvadult formában is megtalálható utak mentén.
A növény akár egy méter magasra is megnő, és nagyon ellenálló, -50 °C-ig képes elviselni a fagyot. Bár a növény föld feletti részei télre elszáradnak, a gyökér tavasszal újra kihajt.
Torma betakarítása
A tormagyökér betakarításának ideje általában október végétől kezdődik, az időjárástól függően. A gyökeret egyszerűen ki lehet ásni a földből. Mivel a torma fagytűrő, nem szükséges az összeset egyszerre betakarítani.
A növények a talajban maradhatnak, és a gyökereket később, akár a tél folyamán is kiáshatjuk. Az állandó talajfagy sem befolyásolja a gyökér minőségét. Ha a növények nem maradnak a kertben még egy évig, akkor legkésőbb a következő tavaszi kihajtás előtt fel kell szedni őket.
Torma tárolása
A torma egyik nagy előnye, hogy nem kell egyszerre betakarítani. Így friss torma egész télen át rendelkezésre állhat. A tormagyökér -5 és -2 °C közötti hőmérsékleten hónapokig megőrizhető jelentős minőségveszteség nélkül.
A túl hosszú tárolási idő azonban rontják a gyökér ropogós állagát és csípős ízét. Szárítása pedig jelentős aromaveszteséggel jár.
Torma felhasználása
A torma csípős illatát és ízét csak a darabolás vagy reszelés után fejti ki. A konyhában mindig frissen kell felhasználni, mivel a főzés vagy sütés során az íz és a csípősség elveszik.
Különösen népszerű formája az ecettel összetört tormakrém, amelyet gyakran hal- és húsételekhez szolgálnak fel.
A torma magas C-vitamin-tartalma erősíti az immunrendszert és antimikrobiális hatása is ismert.
