Általánosnak tekinthető, hogy a nappalok rövidülésével és a hőmérséklet csökkenésével a kártevő gyümölcsmolyok aktivitása is egyértelműen alább hagy. Repülnek ugyan az almamolyok a csapdákba, és még mindig folyamatos a rajzás, de a heti fogások csökkenése jelzi a szezon végének közeledtét. Már kevesebb a friss fertőzés, viszont a meglévő kártételek meglehetősen jelentősek. Sok a fák alatti lehullott alma, melyek nagy része a kártételnek esett áldozatául, de szintén jelentős a természetes hullás is. A moníliás gyümölcs minden érőfélben levő gyümölcsfa alatt és a fákon megfigyelhető, melyek a későbbiek során mumifikálódni fognak, és további fertőzések forrása lesz.

Csonthéjas gyümölcsöseinkben a keleti gyümölcsmoly szintén repül még, de határozottan kevesebb a csapdába esett lepke, szinte már csak észlelési szintű. A szárazság nem kedvez a sztigminás- és blumeriellás levélfertőzésnek, de minden ültetvényben jelen vannak a kórokozók, akárcsak a szilvásokban a levelek vörösfoltossága (Polystigma rubrum).

A dió termésének kezdődő hullása jelzi, hogy a nyugati dióburok fúrólégy lárvái folyamatosan szívogatják a termésburkot. Megbontva az elfeketedett termést, a burok alatt könnyedén felismerhető a kártevő, a termés belsejében pedig az almamoly hernyója. A sárga színű ragacsos fogólapok viszont egyértelműen jelzik, hogy csökkenőben a kártevők aktivitása. A rajzás csúcsán buroklégyből a csapdák százasával fogták a legyeket, ma már csak néhány tucat a heti fogás.

A friss fertőzések elkerülése érdekében még megfontolandó a védekezés, de elsősorban valamelyik engedélyezett piretroid rovarölővel, és az élelmezés egészségügyi várakozási idő betartása mellett. Kiskertekben érdemes rendszeresen összegyűjteni és megsemmisíteni a lehullott termést mielőtt kimásznának belőle a kifejlődött lárvák telelésre a talajba.

A szőlő ültetvényekben és házi kertekben általános a szüret étkezési- és borszőlőben egyaránt. A különböző kórokozók fertőzöttsége általában alacsony, a megbetegedések zöme a hónaljhajtásokat érinti. Az erős harmatképződés kedvez a peronoszpóra inkubációjának, de az alacsonyabb hőmérséklet viszont gátolja a kórokozó terjedését. Az édes termés tömegesen vonzza a darazsakat, melyek az elvékonyodott termést kirágják. A kár, esetenként tetemes, de csak csapdázással oldható meg a termésmentés.

A zöld vándorpoloska és az ázsiai márványos poloska az ország minden szegletében általános problémát okoz, elsősorban kiskertekben, de gyümölcsösökben is. A kártevők minden fejlődési alakja megfigyelhető, és az ősz közeledte ellenére még most is aktívan rakják petéiket a növényekre.