Az elmúlt héten tovább folytatódott a későnyári, csendes időjárás. A nappali maximum hőmérséklet 25-30 Celsius fok körül alakult, éjszakánként viszont időnként 10 fok alá is csökkent a hőmérséklet. Csapadék csupán az ország nyugati tájain esett, másutt továbbra is a szárazság az úr. A napraforgó és a kukorica betakarítása párhuzamosan zajlik, a learatott területeken az őszi talaj előkészítési munkákat végzik.
Az őszi káposztarepce kelése csak azokon a területeken zökkenőmentes, ahol hullott némi eső, másutt nagyon egyenetlen a növényállomány, vagy még porban fekszik az elvetett mag. Megkezdődött az állományok gyomosodása az évszakra jellemző T1-T2-es gyomokkal, de egyre intenzívebbé vélt a kalászos gabona árvakelése is. A zöldítésre használt keresztesvirágú vetéseken valamint a még most is gyakori repce árvakeléseken továbbra is intenzíven táplálkoznak a keresztesvirágú növények bolhái és a földibolha fajok imágói. A bolhák egyre intenzívebben telepednek át a kikelő félben levő repce vetésekbe, ami végzetes lehet az amúgy is lassan növekvő növényekre.
A szík-1-2 leveles növényeken már egy-két rágásnyom is a repce levélszáradását képes előidézni, tehát a rovarölő szeres védekezés és annak szükség szerinti megismétlése elkerülhetetlen feladat. A jelenlegi helyzeten sokat változtatna, ha jönne valamennyi csapadék, mert felgyorsulna a repce növekedése, a bolhák szomja és étvágya pedig csökkenne. A bolhák magas egyedszáma mellett egyre több repcedarázs imágó is megcélozta a friss vetéseket. A táblaszélekbe kihelyezett sárga ragacsos fogólapok heti fogása a veszélyes szint felé közelít, ezért rendszeresen ellenőrizni kell a peterakás és a lárvakelés kezdetét.
A kukorica aratásával párhuzamosan már megszűnt a kukoricamoly második nemzedékének rajzása. A szárban tartózkodó hernyók a cső alatti részben lefelé rágnak, telelési helyükre. A szárfertőzöttség tájegységenként, de még táblánként is nagyban változó nagyságú, de gyakran meghaladja az 50 %-os szintet. Ezért van kiemelkedően nagy jelentősége a minél alaposabb száraprításnak az aratás során. A csőfuzáriózis terjedését a tartós szárazság továbbra is gátolja, így a fertőzés még a viszonylag magas kukoricamoly és gyapottok bagolylepke fertőzés ellenére sem haladja meg az 5-10 %-ot. A mezei nagyvadak kártétele viszont néhány térségben egyre aggasztóbb mértékűvé vált, amiből a földhasználók nemigen látnak kiutat.
A napraforgó betakarítását sem gátolja a jelenlegi időjárás. Jelentősebb mértékű károkat a szár-és tányérbetegségek nem okoztak. Az aratás után itt is a szárzúzását kell minél gyorsabban elvégezni, főként ott, ahol őszi kalászos gabona kerül elvetésre a napraforgó után.
