A világ népessége – helyenként riasztó ütemben – napról napra növekszik, amely fokozottabb élelmiszer- és energiaigényt von magával. A tendencia olyan kérdéseket vet fel, minthogy mennyi földterület és egyéb erőforrás áll rendelkezésre, hogyan hasznosítsuk azokat, és mik legyenek a prioritások?
A vártnál alacsonyabb terméshozamok adott évben általában növelik a gabona világpiaci árát, ahogyan ez 2012-ben is történt, részben az orosz és az amerikai termést sújtó kedvezőtlen időjárás, valamint aszály miatt. A hozamváltozások hatásait a mezőgazdasági nyersanyagokkal való spekuláció is fokozhatja. Ez pedig hozzájárulhat az élelmiszerárak rövid távú emelkedéséhez.
A bioüzemanyagok szerepe a globális élelmiszerár-dinamikában 2007 óta jelentős vita és a médiafigyelem tárgya, mely ,,megújítására” 2012 nyarán az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) is felszólított.
2012-ben a Nestlé elnöke, Peter Brabeck-Letmathe a bioüzemanyagokat tette felelőssé az élelmiszerárak emelkedéséért: „Ha nem használnának élelmiszert üzemanyagként, az árak ismét csökkennének – ez teljesen világos”. – olvasható a www.etipbioenergy.eu com-on.
2013 szeptemberében az ECOFYS által az ePure megbízásából készített tanulmány kimutatta, hogy az etanol nem okoz jelentős élelmiszerár-emelkedést. E szerint a bioüzemanyag-termelésnek az élelmiszerárakra gyakorolt hatása valójában kevesebb, mint 1%.
Az EK Közös Kutatóközpontjának (Joint Research Centre) rövid jelentése azt sugallja, hogy ha 2013-tól nem érvényesült volna bioüzemanyag-politika az EU-ban, akkor 2020-ban közel 6 millió hektárral (a világ összterületének 0,7%-a) kevesebb gabonafélét, olajos magvakat és pálmaolajat takarítottak volna be a világon az alap forgatókönyvhöz képest.
Az első generációs bioüzemanyagok élelmiszerárakra gyakorolt lehetséges hatásának vizsgálatakor számos tényezőt figyelembe kell venni. Ilyenek az olajárak, a műtrágyaköltségek, a feltörekvő gazdaságok növekvő húskereslete, a bioenergia és más biotermékekkel (pl. nem élelmiszeripari felhasználásra szánt növényi olajok) kapcsolatos földterületek iránti igény, a világ népességének növekedése, az éghajlatváltozás mezőgazdasági termelékenységre gyakorolt hatása, a helyi piaci feltételek és más olyan tényezők, amelyek rövid és hosszú távon befolyásolják az élelmiszerek árát és elérhetőségét.
A Global Food 2013-as jelentése szerint: évente mintegy négymilliárd tonna élelmiszert termelünk. A helytelen betakarítási, tárolási és szállítmányozási gyakorlat, valamint a piaci és fogyasztói pazarlás miatt azonban a becslések szerint a megtermelt élelmiszerek 30-50%-a (azaz 1,2-2 milliárd tonna) soha nem kerül érintkezésbe az emberi emésztőrendszerrel… Ez a szám nem tükrözi továbbá az élelmiszer-előállítás során kárba veszett termőföld, energia, műtrágya és víz mennyiségét. Az ilyen mértékű pazarlás tragikus, és nem folytatódhat, ha sikerrel akarjuk teljesíteni a fenntartható élelmiszer-termelés feltételeit.
Állattenyésztés vagy növénytermesztés?
Világszerte egyre nagyobb igény mutatkozik az állattenyésztéssel kapcsolatos földterületekre (legeltetés és takarmány-előállítás), ugyanakkor a növényi fehérje előállítása kevésbé energiaigényes folyamat. A jelenleg állattenyésztésre használt földterületek egy része különböző energianövények termesztésére is alkalmas lehet, anélkül, hogy ez kedvezőtlen hatással lenne az emberi egészségre vagy növelné az üvegházhatású gázok kibocsátását. Egyes jelentések szerint a hústermelésből származó földterületek bioenergia-alapanyagok előállítására való átalakítása környezeti és egészségügyi előnyökkel járhat.
2013 szeptemberében az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) ,,Tackling Climate Change through Livestock” című jelentése szerint az állattenyésztés évente 7,1 gigatonna szén-dioxid-egyenértéket (CO2-egyenérték, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának általános mértékegysége: azok eltérő globális felmelegedési potenciálját tükrözi.) eredményez. Ez az ember által okozott összes kibocsátás 14,5%-át teszi ki (más tanulmányok szerint ez a szám 18%, ami több mint az összes közlekedés által történő kibocsátás). A kibocsátások nagy részét a marhahús- és tejtermelés adja, amelyek az ágazat kibocsátásának 41, illetve 19%-át teszik ki; míg a sertéshús, a baromfihús és a tojás 9, illetve 8%-kal járul hozzá az ágazat kibocsátásához. A kibocsátás forrásai a következők: takarmánytermelés és –feldolgozás (az összes kibocsátás 45%-a – ebből 9% a legelők és takarmánynövények erdőkbe való terjeszkedésének tulajdonítható), a kérődzők bélsárfermentációja (39%) és a szerves trágya bomlása (10%). A fennmaradó rész az állati termékek feldolgozásának és szállításának tulajdonítható.
